Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-135
A nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó 8-án, pénteken. 166 vaslat 41. §-a, hogy ha valaki a fennálló rendeletek szerint valamely külföldi tartozását birói letétbe helyezte is, akkor is a letétbehelyező, akitől annakidején jó pénzbe fogadta el az állam a letétet, — legalábbis egy, a maihoz képest igen magas, mondjuk 80-as, 60-as, vagy csak akár 40-es kurzusba is, — hiába tette le a külföldi hitelező részére kormányintézkedések folytán a letétet, hogy adósságtól szabaduljon, nem szabadul, mert a valorizált differenciát mégis a letevő adósnak kell fizetnie ; csak abban az egy esetben nem, ha a külföldi hitelező a letétet teljesítésnek elfogadja. Nem tudom, ki képzel el olyan ostoba hitelezőt, aki a letétet ma régi névértékben teljesítésképen elfogadja. Nagyon természetes, hogy a külföldi hitelező követelni fogja az ő követelését valorizált értékben és ebben az esetben hiába tette le a magyar adós a magyar jogszabályok szerint, a magyar kormány intézkedései és rendeletei alapján és biztatására annakidején birói letétbe azt a pénzösszeget, az illető elvesztette letétjét. Legfeljebb az állam gazdagodott, mert hiszen az állam a részére letett összegeket bizonyos kis kamat mellett kezeli, felhasználja, azokat beruházhatta és ilyenképen konzerválván a kezei közé jutott letétet, az állam továbbra is részesedhetett a konjunktúra áldásaiban. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi ezt az égbekiáltó igazságtalanságot, mely az állam mulasztása következtében állott elő. Kétségtelen ugyanis, hogy súlyos mulasztás terheli az államot, amely elfogadta a letétet és a letevő mind máig abban a hitben hagyta, hogy letétje teljesítést jelent, legalább is abban az értékben, mely fennállott a fizetés teljesítésének idejében. Mindenesetre súlyos mulasztás és visszaélés a törvényhozás hatalmával, ha a legkétségtelenebb igazság ellenére valósággal jogfosztó, jogkobzó, bolsevista módra ugy intézkedünk, hogy : tőled, adós, még egyszer elveszem azt az értéket, amelyet egyszer már kifizettél, csak azért, mert az államnak ez igy tetszik. De vannak ebben a javaslatban még súlyosabb veszélyek is. Erdélyi Aladár (közbeszól). Rupert Rezső: Nem értem t. képviselőtársamat, mi kifogása van az ellen, ha az ember az igazságot védelmezi. Erdélyi Aladár: A birói letétet mindenki a saját veszélyére teszi le! Rupert Rezső : Ugy látszik, a képviselő ur nem ért ehhez a kérdéshez, vagy nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert a javaslat épen az ellenkezőjét mondja. Én csak ezt a két kis példát emiitettem fel, erre a két lehetőségre mutattam rá. Kérdem a t. Nemzetgyűlést", hogy, gondolva a nagy német birodalom példájára, arra a méltó, bescületes, igazságos eljárásra, mely igazságos eljárás egyáltalában államhoz illő, ne méltóztassék ezt a javaslatot most itt hevenyészve letárgyalni. Ennek a javaslatnak a hibái sok oldalról meg sem vizsgáltattak, sok tekintetben nyitva maradó kérdések vannak benne és máris orditó igazságtalanságok jelentkeznek a törvényjavaslatban. Kérem at. Nemzetgyűlést, vegye le a napirendről ezt a törvényjavaslatot és utasítsa az igazságügyi bizottsághoz, amely azt nem tárgyalta le s amely által való tárgyalás nélkül nem lehetünk nyugodtak a tekintetben, hogy valamely érdekelt fél hogyan részesül, vagy nem részesül jogi szempontból meglepetésekben. A jogi konzekvenciák ugyanis nincsenek helyesen szabályozva a törvényjavaslatban. Hiszen egy ilyen javaslathoz, amely annyira a jog terrénumán is mozog, az igazságügyi bizottságnak is hozzá, kellett volna szólnia. Javaslom, hogy mivel a törvényjavaslat nincs kellőképen előkészítve és különösen jogi szempontból még le nem tárgyaltat ott, méltóztassék azt a napirendről levenni és az igazságügyi bizottsághoz utasítani. A javaslatot mai formájában általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök : A pénzügy minist er ur kivan nyilat" kőzni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém beterjeszteni az 1923/24. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedszendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot. Tisztelettel kérem, hogy azt az osztályok mellőzésével kiosztás után a pénzügyi bizottsághoz utasítani szíveskedjék. (Helyeslés. Egy hang a jobboldalon : A sürgősség kimondása mellett ÍJ Elnök : Az 1923/24. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és a pénzügyi bizottsághoz fog utasíttatni. Szakács Andor : Miért nem költségvetés ? Elnök : Kivan még valaki szólni ? Az előadó ur kíván szólni. Temesváry Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy csak pár szóval reflektáljak Rupert képviselő ur előadására. A képviselő ur kifogásolta azokat a kisebb váltókat, amelyek kikerültek a külföldre. Ámde magában a váltótörvényben hallgatólag ki van mondva, hogy minden váltót tovább lehet adni, azt tehát nem akadályozhatja meg senki, hogy az egyik bank a másiknak adja tovább a váltókat. Ezeket a váltókat is tovább adták. A részletes tárgyalás folyamán leszek bátor erre vonatkozólag módosítást tenni, amellyel, azt hiszem, Rupert t. képviselőtársam is teljesen meg lesz elégedve, amennyiben a kifogásolt szigorú intézkedés csak azokra a váltókra vonatkozhatik majd, amelyekről az illető nem tudhatott, vagy amelyek rosszakarat folyományaképen kerültek a külföldre. Azt hiszem, ezzel tökéletesen elimináltatik ez a kérdés. A másik kifogás, amelyet fel méltóztatott említeni, azt hiszem, a törvényjavaslat 41. §-ára vonatkozik. Megvan azonban a mód adva arra, hogy 26*
