Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-135

164 A nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó 8-án, pénteken. külföld és a belföld viszonyát illetőleg, hanem a belföldön élő polgárok, vagyoni tényezők viszonyát illetőleg is teljesen lehetetlen, erkölcstelen, antihumánus és antiszociális álláspontra helyezkedik. Béke idején megtörtént nagyon sokszor, hogy tömegesen dobattak ki váltok a kis exisztenciák részéről piacra. Ezeket a váltókat az egyes kis vidéki intézetek tovább forgatták, ezeket a váltókat ezrével és ezrével számolták le Budapesten a nagy intézeteknél. A nagy intézetek ezeket a váltókat kiadták külföldre és tovább forgatták. Ezek kint rekedtek a háborúban. Most elérkezett a fizetés ideje és ha ez a javaslat törvénnyé válik, be fog következni az, hogy ennek a magyar váltóadósnak ki kell fizetni aranyparitásban, valorizált értékben az ő tartozását, . . . Drozdy Győző : Pedig a bank spekulált vele ! Rupert Rezső : ... és ki kell fizetnie annak dacára, hogy nem is tudott róla, hogy az ő váltóját — és ilyen váltót sok ezer számban dobtak ki a külföldi piacra — tovább forgatták, tovább adták egy idegen banknak. Most micsoda igazságtalanság és erkölcstelenség, hogy ennek dacára ezt a váltóadóst tesszük felelőssé, és egyszerűen a mai valorizált értéket, 60 korona helyett 60.000 koronát, 6000 korona helyett 6 millió koronát vagy ennél is többet követelünk attól, aki nem felelős nemcsak a háborúért, hanem még azért sem felelős, hogy őt az ő akaratán és tudtán kivül a váltójog jóvoltából egyszerűen külföldi adósnak tették meg. Én elhiszem azt, amit a t. előadó ur mondott, de egy becsületes állam nem nézi azt, az teljesiti a maga kötelességét, mindazokat a kötelezettségeket, amelyekért felelős, mint Németország teszi. De nem értem, hogy akkor, amikor már nem az államról van szó, hogy az álljon helyt ezekért a tartozásokért, hanem arról, hogy alattvalói közül a belföldi vagyoni tényezők álljanak helyt, akik azokat forgatták, akik felelősek érte, akkor riadtan látom azt a szörnyű nagy igazságtalanságot, a javaslatban azt a lehetőséget lefektetve, hogy nem a váltót külföldre kiküldő és tovább adó forgató erős bank fogja fizetni azt a tartozást, hanem az a kissuszter, földmüvesember, kiskereskedő vágy más ilyen kisexisztenciák. Azt hiszem, hogy ha mi a javaslatban nagy fontosságot tulajdonítunk — még a becsület és igazság szempontjaival szemben is — ennek az intézkedésnek, akkor nem értem, mért nem helyezkedik a magyar állam azokkal a nagy vagyonokkal szemben is ugyanerre az álláspontra, akik felelősek azért, hogy a kisexisztenciák váltóját vagy követelését a külföldre cedáltatták vagy a külföldnek átadták, hiszen ezek a nagybankok ezeket a váltókat kiküldték és hála Isten szerencsésen úszták meg az idők változásait. Ezeknek módjukban volt a maguk követelését és a maguk vagyoni állományát, a kezükön megforduló pénzt is elhelyezni, befektetni valami olyan értékbe, amely a konjunktúra következtében értékében emelkedett és az aranyparitáson felül van. Drozdy Győző: Aranyparitáson felül állnak mind! Rupert Rezső : A legelemibb igazság, hogy ha egy bank egy kisembernek — és ezrével és tizezrével vannak ilyen kisexisztenciák — hozzájárulása nélkül tovább adta ezt a váltót, akkor a javaslatban gondoskodni kell róla, hogy ne az a kisexisztencia végső eredményében az elfogadó, kibocsátó vagy a bankot megelőző valamelyik forgató fizesse azt a differenciát, ha már valorizálnunk kell, hanem fizesse az, aki külföldre vitte ki azt a tartozást, aki külföldre cedálta vagy külföldön forgatta azt a váltót. Azt hiszem, ez egy olyan életbevágó és olyan nagyfontosságú kérdés, hogy ezt tulajdonképen nem lehet csak ugy könnyedén venni, nem lehet akképen rendezni, amint ebben a javaslatban van, hanem a német példának legalább részben való utánzásával a becsületnek és igazságnak megfelelően és annak megfelelően, hogy a magyar államnak mégis csak kell adni valamit az erkölcsi szempontokra is, ezt a kérdést ugy kell szabályozni, hogy ne engedjük meg, hogy ez a kisexisztencia, kissuszter, kisbognár, kiscsizmadia (Eüenmondásoh jobbfelöl.) vagy pedig a kiskereskedő fizesse meg a valorizált értéket. Erdélyi Aladár: Azoktól egyse került ki Parisba ! Rupert Rezső : T. képviselőtársam nagy tévedésben van, mert igenis intézeteink közül akárhány, igen sok, amikor a váltót a vidéki kis pénzintézet leszámítolta és amikor az a vidéki intézet tovább leszámítolta a nagybankoknál, igen nagy tömegben vitte ki ezeket a váltókat hitelfedezetül, hitelszerzés érdekében. Mándy Samu: Az a kérdés, hogy ugy van-e? Rupert Rezső: Ezeket hozzáértő emberek igazolhatják és talán Sándor Pál t. képviselőtársam sokkal hivatottabb annak megitélésére, hogy csakugyan fenforognak-e ezek az esetek. Ha nincs sok esetről szó és mégis elzárkózunk a reparációtól, annál súlyosabb szégyen háramlik reánk. Ha önök szerint nem sújtjuk valami nagyon a nagybankokat azzal, hogy rájuk hárítjuk a valorizációs kötelezettségeket és mégsem tennék ezt meg, ugy valósággal mulasztást követnének el, olyan tévedést, olyan súlyos elnézést, mely annál súlyosabb beszámítás alá esik, mert csak annyiban érint és sért nagy érdekeket, hogy néhány exisztenciát tönkretesz. Ha ugyanis csak 5, 10 vagy 20 esetről van is szó, bizonyos, hogy azok az emberek, akik régi váltótartozásukat most valorizált értékben lesznek kénytelenek megfizetni, exisztenciájukban megsemmisülnek. Van azután egy másik eset. A sok példa közül csak azt az egyet említem meg. Ez szintén az állam becsületével meg nem férő intézkedés, rendelkezés, mely ellentétben van a német törvénnyel Azt mondja ugyanis a tör vény ja-