Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-135

A nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó 8-án, pénteken, 163 Ha a budapesti bank a londoni banknak 10 évi részletekben fizethet, akkor méltányos, hogy a magyar adós a magyar banknak szintén 10 félévi részletben fizethesse a tartozását Viszont, ha egy magyar ügyfél az angol részvényeit egy budapesti banknál tette letétbe és a budapesti bank â papirokat Londonban tartotta, akkor természetes, hogy a trianoni békeszerződés 232. §-a értelmében Anglia eladta ezeket a részvényeket. Már most a magyar bank csak állami kötelezvényeket fog kapni a magyar hitelezőktől, tehát az is méltányos, hogy akkor a bank ns adhasson mást a magyar hitelezőnek, mint ilyen állami kötelezvényeket, amelyek 20 év alatt sorsoltatnak ki. Egyébként a pénzügyi bizottság a törvényjavaslaton a következő módosításokat eszközölte. Az 5. § utolsó mondata helyébe a következő szöveg iktatandó: »A befizetést a 12. §-ban megállapított határok közt az emiitett § értelmében kiadandó Állami Kötelezvényekkel, az utóbbiak névértékén is lehet teljesíteni.« Ez t. i. összefügg a 12. §-ban foglalt generális intézkedéssel, amelyre bátor voltam az előbb kitérni, hogy ezt az angol clearing-hivatal követelte A 8. § - utolsóelőtti bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép : »A befizetést a 12. §-ban megállapított határok közt az emiitett § értelmében kiadandó Állami Kötelezvényekkel az utóbbiak névértékén is lehet teljesíteni.« A 12. § 6. bekezdésének első naondata a következő uj szöveget nyerte: »Az Állami Kötelezvényekkel legfeljebb ä fizetendő összeg 50°/o-a erejéig a m kir. Felülvizsgáló és Kiegyenlitő Hivatal javára is lehet fizetést teljesíteni.« A 12. § utolsó bekezdését a pénzügyi bizottság a fenti indokolás alapján törölte. Az indokolás tulajdonképen az volt, hogy a magyar hivatal a clearing-rendszert választotta, az angol hivatallal nem akart elvi vitába bocsátkozni és igy ez a rendelkezés mellőzhető volt. Ezek előrebocsátása után tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Elnök : Szólásra következik ? Csik József jegyző: Rupert Rezső: Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ez a javaslat sokkai fontosabb érdekű, semhogy ezt egyszerűen csak ellenzés nélkül lehetne hagyni. Nagyon szomorú tény az, hogy ami ebben a javaslatban le van fektetve, annak egy részét kénytelenek vagyunk úgyszólván minden meditálás és vita nélkül elfogadni, mert a trianoni békeszerződés reánk kényszeríti. Ebben az esetben azonban sok olyan dolog is van, amelynek szabályozása egyszerűen az akaratunkra, belátásunkra van bizva. Az igen t. előadó ur más államoknak példáit sorolta fel ; felhozta pl. Németországnak példáját, feltárta előttünk, hogy Németország miképen rendezte ezt a kérdést, a belső elszámolásnak, a clearingnek kérdését ; mikép rendezte azokat a kérdéseket, amelyek szabályozása a törvényhozásnak teljesen szuverén jogául maradt fenn. Németországban aképen szabályozták a kérdést, mint az előadó ur is mondotta, hogy a német adós a külföldi hitelezőnek a háború előtti adósságokért nem felelős nagyobb mértékben, nagyobb névértékben, mint amilyen névértéket az ő tartozása a háború előtt képviselt. Ezt a német állam kimondotta és nagyon helyesen, nagyon igazságosan és erkölcsi szempontból is egyenesen megokoltan. Hiszen az a szegény német polgár, ÊtZ £LZ adós, nem tehet arról, hogy a német állam háborúba keveredett, a német állam tehát a maga becsülete, állami méltósága és önérzete mellett azokért a hibákért, amelyeket ő követett el, vállalta a felelősséget és nem tette ki a német adóst annak, — hogy csak egy kis példát említsek, — hogy valaki tartozott 1000 márkával, ezt a háború kitörése folytán kifizetni nem tudta, most azután, amikor fizetésre kerül a sor, ahelyett milliót vagy annál is több márkát legyen kénytelen kifizetni az, aki nem tehet arról, hogy kötelességének eleget nem tehetett. Ha az a Németország, amely az erkölcs, becsület és igazság kérdésében elől szokott járni, ezt a példát mutatja nekünk, azt hiszem, hogy Németországnak ezt a példáját, amely egyszerűen az igazság és becsület szempontjainak felel meg, nem lehet egyszerűen könnyedén venni, hanem gondolkozni kellene, hogy nem kell-e nekünk is erre az igazságos álláspontra helyezkedni. Azt látom a javaslatból, hogy amig a magyar vagyonos osztály sorsáról igen szépen gondoskodik, amig a magyar hitelezőt, azt az erősebb exisztenciát, aki a külföldön hitelt tudott nyújtani, ahogyan az előadó ur mondotta, azt a főurat, akinek véletlenül a háború előtt kastélya volt Parisban vagy azt a nagy tokaji borkereskedőt, aki tudott hitelezni nagy összegeket künn a külföldön, megvédi a javaslat, azoknak az érdekeiről gondoskodik olyképen, hogy ők ekvivalenst kapnak azokért a javakért, amelyeket az idegen ellenséges állam igénybevett és az állam adósságaiért ott lefoglalt, ellenben, amikor a kis exisztenciára, a magyar adósra kerül a sor, akik a külföldtől nem követelnek, hanem a külföldnek tartoznak és akik tartozásuknak eleget nem tehettek, akkor az* állam ezeknél a kis exisztenciáknái, amelyeknek a száma igen sok, a legkegyetlenebb, legigazságtalan

abb, legridegebb és a legerkölcstelenebb álláspontra helyezkedik. Egyszerűen az ő saját hibáiért ezeket a kisexisztenciákat teszi felelőssé. Azt hiszem, nem teszünk szolgálatot a történelem előtt annak, hogy be^ csülettel emlékezzenek ránk, ha ezt az égbekiáltó igazságtalanságot mi eltűrni engedjük. T. Nemzetgyűlés! Csak két példát emlite ; fel arra nézve, hogy ez a javaslat, nemcsak NAPLÓ XII. }fí