Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-135
162 À nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó 8-án, pénteken. vényt és ezzel fizethesse ki angol adósságát. Fájdalom, a pénzügyminister úrral szemben az angol clearing-hivatal ellenvetéseket tett és nem fogadta el azt, hogy ilyen állami kötelezvényekkel is kiegyenlít hess ük tartozásainkat. Különösen Mr. Grey szólalt fel ez ellen, és igya pénzügyi bizottság kénytelen volt arra az álláspontra helyezkedni, hogy legalább a felét fizethessük tartozásainknak ilyen állami kötelezvényekkel. A tör vényjavaslatot te hát a pénzügyi bizottság ekként módosította. Ezek voltak azok az előzmények, amelyek szükségessé tették azt, hogy ezen belső szabályozást igénylő kérdésekre törvényjavaslatot terjesszen a kormány a nemzetgyűlés elé. Maga a törvényjavaslat három fő fejezetből áll. Az első fejezet az anyagi jogot, a második fejezet az eljárási rendelkezéseket, a harmadik fejezet pedig a vegyes és életbeléptetési intézkedéseket tartalmazza. Az anyagi jogi fejezet azt szabályozza, hogy a magyar adós és a magyar hitelező mennyit és milyen alakban köteles fizetni, illetve mennyit és miként követelhet az illető clearing-hivataltól. Az eljárási rész azt állapítja meg, hogy az elszámolás a magyar adósokkal és hitelezőkkel mely hatóságok előtt, milyen szabályok szerint történik és van-e ezzel szemben jogorvoslatnak helye. A trianoni békeszerződés 231. §-a alá eső háború előtti tartozást a magyar adós rendszerint 5 év alatt, még pedig 10 félévi részletben tartozik megfizetni. Ha azonban ez a behajtás az illetőnek gazdasági életét teljesen tönkre tenné, abban az esetben ez a befizetési határidő bizonyos évekre meghosszabbítható lenne. Ha a magyar adós a hitelezőjével egyezséget köt, ez természetszerűen a magyar államkincstárnak tartozását csökkenti, mert hiszen a 231. § értelmében az egész tartozásért a magyar állam felelős. Ennélfogva tehát méltányos, hogy a magyar állam az ilyen egyezséget kötni szándékozó adósoknak segítségére menjen és ezeket vagy kölcsönökkel segítse, vagy szükség esetén a szegényebb adósokat vissza nem fizetendő segélyekkel is támogassa, csak azért, hogy az egyezség mielőbb létrejöjjön. A valorizálandó összegekre vonatkozó egyezség szerint járó összegnek 25°/o-át minden esetben átvállalja a magyar állam. Ez bár minimális koncesszió volt, de beláthatjuk, hogy a magyar állam a jelenlegi súlyos pénzügyi helyzete mellett nagyobb koncessziókat nem adhatott az illető adósoknak. Ezen kedvezmény esetén, tehát ha valaki angol hitelezőnek 240 koronával, vagyis 10 fonttal tartozik és kiegyezik az angol hitelezőjével 4 fontban, akkor ebből 1 fontot a magyar állam vállal magára. Ezzel szemben a német törvény szerint megfelelő esetben a német adós tulajdonképen csak 200 márkát volna köteles fizetni az illető ellenséges, illetve győztes államnak, a többi 10 fontra kikerekítendő összeget pedig a német birodalom fizeti teljes egészében. A magyar állampolgárok külföldi valutaköveteléseit és a trianoni békeszerződés 232. §-a alapján lefoglalt magyar javak értékét a törvényjavaslat értelmében a magyar állam a magyar hitelezőknek állami kötelezvényekben folyósítja, amely kötelezvények külföldi pénznemre szólnak, 3"5%-ot kamatoznak és 20 év alatt sorsoltatnak ki. A kötelezvények bemutatóra szólnak és azokat a magyar adósok megszerezhetik abból a célból, hogy ezekkel fizethessék magyar adósságaikat a külföldi hitelezőiknek. Ez a rendelkezés, a törvényjavaslatban, amelyre már az előbb is bátor voltam rámutatni, amely ellen kifogást emelt az angol clearing-hivatal és amelyet a pénzügyi bizottság kénytelen volt megváltoztatni olyképen, hogy a magyar adós ilyen állami kötelezvényekkel az adósságának csak 60%-át fizetheti. A magyar követelések szabályozása a javaslat szerint a következő : Ha a magyar hitelező követel az angol adóstól 240 koronát, akkor ezen a címen az angol hivatal a magyar hivatalnak 10 fontot ir a javára, az államkincstár azonban csak az eredeti 240 koronát folyósítja az illető magyar adósnak, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy miután a magyar kincstár az összes adósságokért felelős a külföldnek, tehát az a különbözet, amely a 240 korona és a 10 fontnak mai értékébői előáll, fedezetül szolgál arra az összegre, amennyivel a magyar állam felelős a külföldnek az összes tartozásaiért. A törvényjavaslat második fejezete, amely az eljárást szabályozza, a következő főbb rendelkezéseket tartalmazza. Ahol a javaslat határozottan előírja, hogy mit kell és miként kell fizetni, ezt az elszámolást maga a clearing-hivatal végzi, minthogy itt csak egyszerű számfejtésről van szó. Ha azonban a magyar adós valamely kivételes kedvezményt vagy segélyt akar igénybe venni, akkor e felett már a hivatal mellé felállított úgynevezett döntő bizottság határoz, amelynek határozatait egyes esetekben a pénzügyminister feloldhatja, még pedig abban az esetben, ha látja, hogy az államkincstárra ebből valami horribilis kár származhatnék. A hivatal határozatai ellen birói jogorvoslásnak van helye a közigazgatási bírósághoz, ahol az ítélkezésben a közigazgatási bíróságnak csak azon tagjai vehetnek részt, akik birói képesítéssel vannak felruházva. A törvényjavaslat harmadik része vegyes rendelkezéseket és életbeléptetési intézkedést tartalmaz, de különösen fontos az a része, amely a magyarok között fennálló valutatartozások bizonyos eseteire vonatkozik. Ha a magyar adds angol fontokkal tartozik valamelyik budapesti banknak, és ha gazdaságilag összefügg a budapesti banknak valamely londoni bankban fennálló tartozásával, akkor méltányos a következő eljárás: •-''<,.'•
