Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-135

16Ö A nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó 8-án, pénteken. Elnök: Kiván-e valaki szólni % (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Ugy fogom feltenni a kérdést, hogy először Te mes vary Imre előadó urnák nagyobb összeget javasló módositó inditványát bocsátom szavazásra. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az előadó ur által javasolt 200.000 koronás díjat elfogadni, vagy pedig az eredeti szöveget. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előadó ur által indítványával módosított szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az 1. §-t Temesváry Imre előadó urnák módositó indítványával fogadta el. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 2. §-t felolvasni. Csik JÓZSef jegyző (olvassa a 2. §-£, mely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltat ván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi j avaslatom során fogok a t. Nemzet gyűlésnek indítványt tenni. Napirend szerint következik a trianoni békeszerződés egyes gazdasági rendelkezéseivel kapcsolatos belső elszámolásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslat, az úgynevezett clearing-törvényjavaslat részletes ismertetésébe kezdenék, méltóztassék megengedni, hogy előtárjam azokat az előzményeket, amelyek szükségessétették, hogy ez a törvényjavaslat a nemzetgyűlés elé hozassék. A trianoni békeszerződésnek két olyan cikke van, amely a magyar állampolgárok magánjogaira való súlyos természetű kihatásánál fogva belső rendezést igényel : a 231. és a 232. cikk. A trianoni békeszerződésnek 231. cikke a háború előtti külföldi magántartozásokra vonatkozik, amelyek a háború előtt vagy a háború alatt váltak esedékesekké. Az ilyen háború előtti tartozásokat a trianoni békeszerződés 231. cikke értelmében mindenkor a győztes állam pénznemében kell megfizetni, még akkor is, ha az eredetileg koronatartozás lett volna, még pedig olyan árfolyamon, amilyen árfolyamon állott a két állam pénze a hadüzenetet megelőző hónapban. Ez az úgynevezett valorizáció, amely abból áll, hogyha egy magyar adós valamely londoni hitelezőnek 24 koronával tartozott a hadüzenetet megelőző időben, az a magyar adós most tulaj donképen egy font sterlinggel tartozik. Azok az államok, amelyeknek ugy tetszett, választhatták e tartozások lebonyolítására az úgynevezett clearing-rendszert, amely abból áll, hogy sem az idegen hitelező, sem pedig a magyar adós egymással nem érintkezhet közvetlenül, hanem ha a győztes állam ugy kívánja, fel kell állítani mindkét államnak az úgynevezett felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatalt. Ilyen kívánság esetén a magyar állam, mind pedig az illető győztes állam felállít ilyen hivatalt és minden egyes államnak a hitelezői és adósai saját hivataluknál jelentik be tartozásaikat és követeléseiket : az angolok az angol, a magyarok pedig a magyar hivatalnál. Minden állam ilyen hivatala folyószámlát vezet a vele szemközt lévő hivatallal szemben. Az adósok tartozásaikat mindenkor a saját hivataluknál tartoznak megfizetni. így pl. ha egy londoni banknak követelése van egy magyar bankán, akkor az a londoni bank bejelenti követelését a londoni felülvizsgáló hivatalnál, ez közli azután a magyar hivatallal, és ha a követelés tényleg fennáll, akkor a magyar hivatal ezt a követelést a londoni hivatal javára előírja. Ha viszont például egy magyar borkereskedőnek egy londoni szállodatulajdonostól követelése volna, akkor a magyar borkereskedő bejelenti ezt a magyar hivatalnak, a magyar hivatal azután közli ugyanezt a követelést a londoni hivatallal. Ha a követelést fennállónak tartják, akkor ezt a londoni hivatal a magyar hivatal javára előírja. így tehát mindkét hivatal egymással szemben folyószámlát vezet és minden hónap végén minden hivatalnál mutatkozik egy-egy egyenleg az illető állam hasonló clearing-hivatala javára. Ha a hónap végén Magyarország kárára mutatkoznék az egyenleg, abban az esetben a magyar hivatal tartozik ezt az összeget pl. a szemben álló angol hivatalnak készpénzben megfizetni. Ha netalán az az eset fordulna elő, hogy a hónap végén Magyarország javára mutatkoznék az egyenleg, abban az esetben az angol hivatal vagy a győztes másik állam hivatala nem fizet semmit a magyar hivatalnak, hanem egyszerűen előírja ezt a tartozását, illetőleg a magyar hivatal követelését a magyar jóvátétel számlájára. Ez a rendszer, ismétlem, csak azokkal a győztes államokkal áll fenn, amelyek ezt a rendszert választották. A nyilatkozattételre bizonyos határidő volt kitűzve, amely már letelt, és velünk szemben a brit államok, Franciaország, Belgium és Görögország választották ezt az eljárást. Ugyancsak belső magyar szabályozást igényel a trianoni békeszerződésnek 232. cikke is. Ez a cikk ugyanis kimondja, hogy a győztes államok magyar állampolgároknak saját területükön lévő ingatlanaikat, vagy akármilyen más javaikat lefoglalhatják, eladhatják és a befolyó összegeket visszatarthatják. Az ebből eredő károkért az illető magyar hitelezőket vagy tulajdonosokat a magyar állam tartoznék kárpótolni. A magyar javak eladásából befolyó összeget helyes értelmezés mellett az illető győztes államok clearinghivatala köteles volna a magyar clearing-hivatal javára előírni. A trianoni békeszerződés 232. cikkének van még egy igen súlyos intézkedése, amely ugyanis kimondja, hogy mi felelősek vagyunk minden idegen állampolgárnak olyan javaiért, amelyeket Magyarország a háborús kivételes intézkedések következtében lefoglaltak. Ha pl. egy francia autótulajdonosnak autóját itt a háborús intézkedé-