Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-130

.4 nemzetgyűlés 130. ülése 192h Vázsonyi Vilmos: .. . elköltöztek vagy gondnokság alatt állanak, szóval akikre az úgynevezett kizáró okok érvényesek — ezeket nevezték el kihagyottaknak, -— s egy másik listát készítettek azokról, akiket kihagytak azon az alapon, hogy nincs meg az iskolai képzettségük, nincs meg az állampolgárságuk, vagy általában nincsenek meg a választójogi kellékeik; ezt a listát pedig elnevezték a mellőzöttek, a refüzáltak listájának. Rassay Károly: Ezt csak nagyon előkelő jogász találhatta ki! Horváth Zoltán: Udvari jogász! Vázsonyi Vilmos: Én kerestem a választójogi rendeletben azt a szakaszt, amely különböztet mellőzöttek és kihagyottak között. Nem találtam sehol ilyen rendelkezést, mert kihagyott az, aki nincs benne a névjegyzékben Ennél egyszerűbb meghatározás nincsen, mert hiszen nemcsak az kihagyott, aki a régi névjegyzékben benn volt, hanem az is kihagyott és annak is joga van reklamálni, akinek választójoga van, de választójogát eddig nem érvényesítette. A központi választmány azonban elhatározta, hogy a mellőzöttek lajstromát nem teszi ki szemlére, csak a kihagyottak lajstromát, csak a halottakét, csak az elköltözőitekét, a gondnokság alatt állókét, vagyis csak néhány ezerét ; azt a kilencvenezret ellenben, akiktől az iskolai képzettség hiányában vagy az állampolgári jog megtagadásával idegen honosoknak nevezve ki őket, tagadta meg a választójogot, mellőzötteknek tekinti és ezek lajstromát nem teszi ki közszemlére. Maga ez a tény mutatja, hogy a központi választmány maga is megdöbbent a mellőzöttek nagy tömegétől —- hogy az ő kifejezését használjam — ... Peyer Károly: Nem merte bevallani! Vázsonyi Vilmos : . . . és nem akarta ezek lajstromát közszemlére kitenni. Csakis a belügyminister úrhoz intézett beadványunk és a belügyminister ur rendelkezése után következett be az, hogy a halottak, gondnokság alá helyezettek és elköltözöttek névsora mellé az élőknek és itt lakóknak, akiktől a választójogot megtagadták, nagy tömegű névsorát is kénytelenek voltak közszemlére kitenni. Ez azonban csak néhány nap múlva következett be, holott a felszólamlási terminus a rendeletben naptárhoz van kötve: ennek következtében ezek a napok a felszólamlási határidő tekintetében az érdekeltekre nézve tulajdonképen elvesztek. T. Nemzetgyűlés! Az a tény, hogy a kerületek ezt a megkülönböztetést már megcsinálták, mutatja azt, hogy központi intésre és utasításra dolgoztak. Rassay Károly: Ugy van! Ez a legfontosabb ! Vázsonyi Vilmos : Ha mármost a névjegyzékeket megszemléljük, — és itt mikrokosmos bármelyik körzet küíagyottainak névsora; minden nemzetgyűlési képviselő ur, aki egy ilyen 3. évi május hó 29-én, kedden. 9 kihagyottak névjegyzékét kezébe vesz, rögtön tisztában lehet a helyzettel — akkor azt látjuk, hogy itt minden alaposabb megfontolás nélkül egyszerűen az történt, hogy a választók tömegeitől azon az alapon, hogy nem születtek csonka Magyarországon, megtagadták a választójogot, kijelentvén, hogy ezek megszűntek magyar állampolgárok lenni. Peidl Gyula : Olyanoktól is, akik itt születtek ! Vázsonyi Vilmos : Még tovább is mentek, mert tudok olyan esetet, hogy egy Kaposváron született ügyvédről, aki a budapesti ügyvédi kamarának tagja, szintén kijelentették, hogy nem magyar honos. Minden külön kutatás, külön fürkészés nélkül cselekedték meg ezt az összeiró küldöttségek; csupán a neveket keresték, és amint a nevek csábítóan azt mondották nekik, hogy jobb volna, ha ezek nem volnának magyar állampolgárok, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor — der Wunsch ist der Vater des Gedankens — ők az óhajt valóságra váltották és nyomban ki is jelentették, hogy az illetők idegen honosok. Ugron Gábor: így maradt ki egy csomó budai sváb ! Vázsonyi Vilmos: Hogy milyen honosok, azt nem mondották meg. Hogy micsoda alapon, micsoda jogon tagadták meg a honosságot ezektől az emberektől, akik közül sokan 30—40 esztendeje laknak már Budapesten, azt nem mondották meg ; hogy micsoda adataik voltak arra, hogy a honosságot megtagadják, azt sem mondották meg; egész egyszerűen arra utalták őket, hogy ők legyenek szívesek és bizonyitsák be, hogy magyar honosok. Buday Dezső: így rendeli a törvény! Vázsonyi Vilmos : A trianoni békeszerződésre való hivatkozás azokkal szemben, akik itt élnek és dolgoznak a mai Magyarország területén^ és akik a régi Magyarország állampolgárai voltak, tulajdonképen mindig nagyon fájdalmas és nagyon kétélű dolog. Azt hiszem, hogy nem valami nemes cselekedet a trianoni szerződésre hivatkozni, amidőn magyaroknak, magyar polgároknak egész sokaságától akarják a választójogot megtagadni. De a trianoni szerződésre hivatkozóknak még a trianoni szerződés alapján sincs igazuk, mert hiszen a trianoni szerződés szakaszai szerint mindazok, akik a trianoni szerződés életbelépte alkalmával magyar községi illetőségűek voltak, ipso facto magyar honosok maradnak, még optálni sem tartoznak. Benne van magában a békeszerződésben, amely becikkelyeztetett. A községi törvény szerint pedig mindenkinek községi illetősége van, aki valamely község területén négy esztendő óta lakik, a község terheihez hozzájárul, adózik, és akinek otttartózkodása és letelepedése ^ellen a község ez idő alatt kifogást nem emelt. Épen az a magyar községi jog alapja, hogy a hallgatólagos községi illető3*