Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-130

10 A nemzetgyűlés 130. ülése 1923. évi május hó 29-én, kedden. séget is ismeri, amidőn faktumok által szerzik meg a községi illetőséget, és nem szükséges az, ami például Horvátországban szükséges, ahol ezzel zárták ki az ott letelepedett magyarokat, nem szükséges a községi illetőségnek külön határozattal való megállapitása. A községi illetőség nálunk megvan ipso facto. Az az irás, amelyet erről kiállítanak, csak a jogállapot bizonylata, de nem alapja ennek a jogállapotnak. Ez a jogi helyzet a községi illetőség tekintetében, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Amidőn az összeíró küldöttségek és az összeíró választmány kimondták tízezreiről és tízezreiről a budapesti lakosoknak azt, hogy nem lehetnek választók, mert nem magyar honosok, az összeíró küldöttségek és a községi választmány tartoztak volna hivatalból kutatni az államrendőrség bejelentőhivatala által, mielőtt ezt a verdiktet kimondanák, hogy itt laknak-e ezek Budapesten már négy esztendeje, űzetnek-e az adóhivatal által megállapíthatóan itteni községi terheket, és csak ha ennek ellenkezőjét megállapították, akkor mondhatják ki róluk, hogy nem magyar állampolgárok. Szerintem akkor sem mondhatják ezt ki, még pedig azért nem, mert van egy ministerelnöki rendelet 6500/1921. számmal, amely 1921 szeptember 28-án jelent meg a Budapesti Közlöny 218. számában, amelynek 21. szakasza szerint azokra vonatkozóan, akik a trianoni szerződés életbelépte alkalmával kétségtelenül magyar állampolgárok voltak, vagyis csonka Magyarország területén születtek, azokra vonatkozóan az a helyzet, hogy őket annak illetékes megállapításáig, hogy magyar állampolgárságuk a békeszerződés értelmében megállapittatik-e vagy sem, a hatósági eljárások során ideiglenesen továbbra is magyar állampolgároknak kell tekinteni. Ugron Gábor :. Ezen az alapon a ministerelnököt is kihagyhatják ! Vázsonyi Vilmos: In dubiis mitius. Ha nemcsak a nem tetsző nevű polgárokról van sző, hanem kiterjesztem ezt a kegyeletes eljárást a polgárok egész sokaságára, akkor nem harmincezer lesz azoknak a száma, akiket ilyen módon kiballotirozunk a választők sorából, hanem kétszer vagy háromszor annyi. Ha bármelyikünket felszólítanának arra, hogy biztosítsa be hamarjában magyar honosságát, vagy magyar községi illetőségét, azt hiszem, kitűnnék, hogy egyikünk sem jár ilyen okiratokkal a zsebében. Mégis azt kívánják, hogy ezek a polgárok mindezzel az okirattal legyenek felszerelve, és most a felszólalás során bizonyítsák be honosságukat, mutassák fel a honossági illetőségi bizonylatokat. Ha ilyen követelésekkel állnak elő a polgárokkal szemben, ez annyit jelent, hogy egyszerűen kisemmizik őket jogaikból és lehetetlenné teszik, hogy ők választójogukat igazolják. Egyáltalában nem akarom jellemezni ezt az eljárást, hogy minden külön adat, külön bizonyíték, nyomozás nélkül egyszerűen megállapították emberekről, hogy nem magyar honosok, például a Salgótarján

1 igazgatójáról, aki főtanácsos, (Nagy derültség a bal- és a szélsobalóldalon. ) megállapították, hogy nem lehet választó, ... Szilágyi Lajos ; Ez a hála! Vázsonyi Vilmos : ... mert nem magyar állampolgár, vagy a Salgótarjáni tisztviselői karának legnagyobb részéről megállapították, hogy nem magyar állampolgárok, mert nem csonka Magyarország területén születtek, és ezenkívül a legnagyobb részüknek nincs meg az iskolai képzettsége, mert nem tudta azt igazolni. Peidl Gyula : Nincs négy ellemije ! Két 1-el ! Vázsonyi Vilmos: Ezt az eljárást nem akarom jellemezni, mert a dolog tulajdonképen humoros volna, ha nem volna annyira életbevágó, ha nem vágna be azoknak jogaiba, akiktől ilyen humoros eljárással a választójogot akarják elvenni. Nem kívánom felsorakoztatni ezeket a példákat és nem kívánom a neveket előhozni, — hiszen a sajtó foglalkozott ezzel a kérdéssel — amelyeknek viselőitől a magyar honosságot megtagadták. Nagyon diszes névsor volna ilymódon összeállítható. A másik módja a tömeges kihagyásoknak az, (Zaj. Halljuk ! Hallj uh ! a bal- és a szélsobalóldalon.) hogy ismét elindultak bizonyos neveken, és — itt elsősorban nők jöttek figyelembe — a központi választmány és az összeíró küldöttségek minden külön nyomozás és külön adat nélkül a régi választók egész tömegéről megállapították, hogy nincs meg az elemi iskolai képzettségük. Én ismerek eljárást, amelynek alapján valakiről be tudom bizonyítani, hogy megvan a négy elemije, de azt az eljárást, amellyel valakiről bebizonyíthatom, hogy nincs meg a négy elemije, egyszerű bemondás alapján, azt nem ismerem. (Halljuk ! Halljuk ! a hál- és a szélsobalóldalon.) A tisztelt központi választmány túltette magát itt is a választójogi rendeleter. A választójogi rendelet kimondja, hogy az összeírás alkalmával — min'hogy az elemi iskolai bizonyítván) ok beszerzése nagy nehézségekbe ütközik, különösén azoknál, akik az elszakított részeken végezték, iskolájukat — az elemi iskolai képzettség igazolásánál a számlálólapban büntetőjogi felelősség mellett adott vallomást valónak kell elfogadni, hacsak az a statisztikai hivatalnak adott vallomással nem ellenkezik. Most azt kérdezem ismét, minő jogon mondották az összeíró küldöttségek és a központi választmány a választók egész tömegéről, hogy ezeknek nincs meg az elemi iskolai végzettségük, micsoda adatuk volt erre, micsoda nyomozást végeztek erre nézve? Mindenkinek számlálólapjába be van irva, hogy hol végezte iskoláit, hozzávetőlegesen milyen esztendőben. Ha valakire nézve tagadják azt, hogy megvan az iskolai végzettsége, tartoznak ellene bizonyítani. Az egyszerű bemondás nem elég, mert hiszen akkor a központi választmányt felruháznék azzal a hatáskörrel, hogy az elemi iskolai