Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

À nemzetgyűlés 134. ülése 1923. évi junîus hô 7-én, csütöí'tökÖn, 143 niok, de nem kívánkozhatnak ide, mert ismerik az itteni viszonyokat. Kutatván az okokat, amelyek ezt a helyzetet előidézték, tanácskozásaink során három okot láttunk : az első ok a kormány szükkeblüsége, rövidlátása, programmtalansága, kapkodása ; a második ok a hihetetlenül bonyolult, lassú, tehetetlen adminisztráció ; a harmadik ok pedig — és ezt itt hangoztatom — maguk az intéző tisztviselők, azoknak hanyagsága, felületessége és inkollegialitása. (Ugy van ! a baloldalon.) Mind a három okon lehet segitenie a kormánynak és segitenie is kell. Mi, akik itt az ellenzéki oldalon vagyunk, a fixfizetésü állampolgárok nyomorának kérdését magunkévá tesszük s annak megszüntetését a legsürgősebb állami feladatnak deklaráljuk itt nyilt szinen. Mi az elkeseredést, a türelmetlenséget tökéletesen értjük, s csak hódolatunknak adhatunk kifejezést, hogy az évek óta nyomorgók ezrei olyan hosszú ideig szótlanul, megadással tudták tűrni sorsukat. Mi nem vagyunk hajlandók mindent az ellenség számlájára irni s nem vagyunk hajlandók aira, hogy az októberi lázadás tetteseinek, vagy a bolsevista uralomnak számlájára irjuk kizárólag a mostani állapotokat. Szerintünk a felelősség jókora része a kormányra s közvetve természetesen mindannyiunkra, az egész nemzetgyűlésre hárul. Mi könnyelműséggel és sok tekintetben mulasztással vádoljuk a kormányt, és kötelességszerűen rámutatunk arra, hogy a kormánynak nem lett volna szabad semmi tekintetben a törvényes álláspontról letérnie, nem lett volna szabad még állami takarékossági szempontból sem egyetlenegy esetben sem a törvény határozmányait mellőzni és a törvénnyel szembeni a járandóságokat csökkenteni. Mi a kormány hibájául rójuk azt fel, hogy amikor segített, akkor ezt nagy zajjal, nyilvános rendeletekkel, nagy számjegyekkel, nagy lármával tette, ezt csinálta az elmúlt héten is, amikor egy nagy számjegyet dobott bele a közvéleménybe. Mi azért nem nyilatkoztunk heteken keresztül ebben a kérdésben, mert azt tapasztaltuk, hogy minden ilyen bejelentés a kereskedők, iparosok, piaci árusok részéről az áruk drágitását idézi elő, (Ugy van! Ugy van!) a legutolsó piaci kofa is vérszemet kap annak olvasására, hogy a tisztviselők minő hatalmas, nagy összeget kapnak most, holott a tisztviselők azt csak majd valamikor hónapok múlva kapják meg, és hol lesz már akkor a mai megélhetési lehetőség, hol lesznek már akkor a mai árak ! Hibáztatjuk a kormányt abban, hogy sok esetben gyűlöletessé tette a tisztviselői kart. Elhibázott nyilatkozatok hangzottak el. A forgalmi adót, vagy a kincstári haszonrészesedést azzal okolták meg, hogy mindez a tisztviselők miatt kell. Az egyszerű műveletlen emberek előtt ez olyan nagy gyűlöletet támaszt a tisztviselői kar és a középosztály ellen, hogy ezt a gyűlöletet különösen a falun alig lehet ellensúlyozni. Azt kérjük tehát a kormánytól, hogy csendben, titokban, ne nagy zajjal segítsen, ha segít és ne tegye soha, ha egy állami bevételi forrást megnyit, hogy ennek szükségességéét azzal inkokolja, hogy kényszerhelyzetben van, mert ez a tisztviselőknek kell. Azelőtt ilyenről szó sem volt. Szavaztunk meg azelőtt is uj bevételi forrásokat, de soha nem kellett azt hallanunk, hogy ez a tisztviselőknek kell, hissen ezzel a gyűlöletet szítja a kormány önkénytelenül is. A t. pénzügyminister ur azt szokta mondani? hogy a pénzügyi helyzettel összhangzásba kell hozni a követeléseket. Lehet, hogy igaza volt a t. pénzügyminister urnák a múltban, ma azonban már nincs, ma a helyzet már elmérgesedett, ma már olyan időket élünk, hogy azt kell mondanunk a pénzügyminister urnák, hogy fordítva van, előbb a pénzügyi helyzetet méltóztassék oda átformálni, hogy ezek a követelések kielégíthetők legyenek. ( Ugy van ! bal felől.) Köztudomású, hogy ezekben a kérdésekben az elmúlt hetekben népgyüléseket tartottak. Mi e népgyűlések összehívásában és rendezésében részt nem vettünk, egyikre-másikra meghívót kaptunk, de el nem mentünk, mert ugy éreztük, hogy a mi fórumunk a nemzetgyűlés, és itt kell nézeteinket a nyilvánosság előtt kifejteni. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Mi ugy látjuk, hogy a nyomorgókat három helyről háromféleképen izgatják. Izgatják elsősorban a hatalmon levők a nemtörődömségükkel, amely lehet, hogy látszólagos, de ugy látszik hogy megvan, a fél intézkedésekkel, az elkésett intézkedésekkel, a hosszadalmassággal, amelyekkel a kormányrendeletek készülnek. Izgatják a nyomorgókat a politikai spekulánsok, a hatalomra éhesek, akik egyéni rátermettség, tehetség és tudás hiányában, alkotó szellemi, gondolat- és eszme szegénységükben nemtudnak másként a hatalomra felkapaszkodni, (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) mint ugy, hogy az elkeseredett emberek lelki indulatait fokozva, élesztik a forradalmi hangulatot (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) és döngetik az állami hatalom egész szervezetét, (ügy van! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Végül izgatják a nyomorgókat az uj gazdagok, a hivalkodóan fényűzők, a pökhendien hangosan viselkedők, akik nem is sejtik, hogy magatartásukkal naponként hány emberben vetik el a gyűlölet magvát, és nem is sejtik, milyen mértékben szaporítják azoknak számát, akik a jólétben dúskálók ellen kíméletlen eszközök alkalmazását kívánják. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mi az izgatásnak mind a három fajtája felett pálcát törünk, és azt hisszük, hogy a helyes utón járunk. Azok a hangok, amelyek az elmúlt napokban hallatszottak, főleg két szempontból érdekeltek minket. Az egyik az elkeseredés hangja volt az érdekeltek részéről, a másik az erély hangja volt a kormány részéről. Nézetünk szerint az el