Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

144 Á nemzetgyűlés 134, lilém 1923. keserédes hangja, bármennyire is sérti egyesek fülét, igenis jogos volt, . . . BarthOS Andor : Helytelen volt ! Szilágyi Lajos : ... érthető és indokolt volt, viszont az erély hangja a kormány részéről szükséges, teljesen jogos és érthető volt. Csak egy kifogásunk van : azt szeretnők, ha ezt az erélyes hangot olyan kormány használná, amely nyugodtan mutathatna reá azokra az intézkedésekre, melyekkel az elkeseredésnek elejét venni megkísérelte. (Ugy van ! a baloldalon.) Abban, hogy elmérgesedett a helyzet, szerintünk a kormány a hibás. Mert nemcsak egyes kifakadásokról, népgyűlési határozatokról van már szó. Különös divat kezd lábrakapni, méltóztassék csak megfigyelni : még az ideiglenes államfő személyét is be akarják vonni ebbe a kérdésbe, appellálva őreá. Ez nagyon helytelen, ez az alkotmányos felfogást sérti, (Ugy van! Ugy van!) Ez az intésem az érdekelteknek is szól, de a kormánynak azt mondom, hogy itt méltóztassék erélyes kézzel eljárni. A nagygyűlést azok az egyesületek rendezték, amelyek a kormány dédelgetett kedvencei voltak valamikor. Cserti József : A választások előtt. Szilágyi Lajos : Valamikor hivatkozás is történt ezekre az egyesületekre, mint az állami és társadalmi rend oszlopaira. Ha most ezek az egyesületek ugy megerősödtek, hogy immár ilyen hangon beszélhetnek, akkor hiba történt. (Ugy van! balfelől) Beck Lajos : Állam az államban ! Szilágyi Lajos : De ez a hiba nem a mi részünkről történt. Ami a sztrájk emlegetését illeti, azon az állásponton vagyok, hogy akik az államhatalom szervei és mint ilyenek az állami élet közvetlen részesei és a végrehajtó hatalom közegei, azoknak ehhez a fegyverhez még az éhenhalás veszedelme esetén sem szabad nyulniok. (Ugy van ! Ugy van ! a jobbés a baloldalon.) Kijelentem, hogy olyan kategória érdekében, amely a sztrájkot csak egy szóval is egyetlen gyűlésen emliti, sohasem volnék hajlandó a nemzetgyűlés üléstermében szót emelni. (Általános helyeslés.) Nekünk azonban, amikor a tisztviselők mellett szót emelünk, ha objektivek akarunk maradni, szintén vannak követeléseink a tisztviselőkkel szemben. Nagy általánosságban azt követeljük tőlük, hogy jobb és alaposabb munkát végezzenek. ( Ugy van ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) A felekkel udvariasabban bánjanak. (Általános helyeslés.) Dinich Ödön : A rendőrség tagjai ! (Felkiáltások a jobboldalon : Tartsák be a munkaidőt !) Szilágyi Lajos : Azt kivánjuk, hogy minden egyes tisztviselő példás magánéletet éljen, és az izgatókkal szemben vértezze fel magát kellőképen. De ha ilyen erős követelményeket támasztunk velük szemben, természetes, hogy ugyanakkor az anyagi gondoktól is mentesíteni kell őket. (Általáéin június hó 7-én, csütörtökön. nos helyeslés.) Akciónknak semmi egyéb célja nincs, mint ez. A nemzetgyűlés szine előtt még a legnagyobb elismeréssel, legnagyobb tisztelettel, mondhatnám csodálattal kell megemlékeznem a fixfizetésü közés magánalkalmazottak, nyugdíjasok, nyugbéresek feleségeiről és leánygyermekeiről, akik dacolva fizikai gyengeségükkel és a hiányos élelmezésokozta erőtlenségükkel, példás önfeláldozással viselték a reájuk mért nélkülözéseket és szenvedéseket. Örákhosszat lehetne beszélni, köteteket lehetne irni arról, hogy milyen türelemmel tűrte a magyar asszony és a magyar leány a helyzetét, hogy milyen módon mondott le fokról-fokra minden jóról, kellemesről és kényelmesről, amiben azelőtt része volt, és előkelő uri családból származó nők, akik a jobb időkben a nehezebb testi munkát nem ismerték, milyen csendben és megadással tanulták meg a közönségesebb fárasztó munkát. .. Barthos Andor: Mosogatnak! Szilágyi Lajos : . . . mindazt, amit azelőtt a szobaleány sem vállalt, csak az u. n. mindenes. (Ugy van! Ugy van!) Mosni, vasalni, főzni, fát vágni, súrolni, takarítani, stb. : ez lett ma már a legtöbb magyar úriasszony sorsa, (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a középen : Éljenek a magyar nők !) mindazoké, akik azelőtt legfeljebb csak a könnyebb varrási munkát végezték a háztartásban. És tették a magyar asszonyok és magyar leányok mindezt olyan körülmények között, hogy amellett látniok kellett hozzátartozóikon a nélkülözések okozta ! sápadt, beteges szint és látniok kellett önmagukon, hogy miképen múlnak el az idők felettük csak azért, mert szenvednek és nélkülöznek. (Ugy van ! Ugy van !) Kimondhatatlan az az áldozat, amelyet ezek a haza oltárán hoztak. (Éljenzés és taps a középen.) Pikler Emil : Ezért nem szabad háborúkat csinálni ! (Halljuk ! Halljuk ! Zaj a jobboldalon.) Szilágyi Lajos : A türelemnek azonban határához értünk, és az elkeseredés immár a kirobbanásig fokozódott. Kell, hogy odakiáltsuk a kormánynak : nincs tovább, nem várhatnak és mi sem várhatunk. Most már odajutottunk, hogy a kormánynak azt kell mondanunk : vagy, vagy. Mi tagadjuk azt, hogy nem lehet segíteni. Igenis lehet, csak akarni kell. A kormánynak minden segítségünket felajánljuk. Nem lesz ellenzéke a kormánynak, ha arról le'sz szó, hogy a mindehhez szükséges anyagiakat honnan vegye. Vegye', ahonnan tudja. Pikler Emil : Ahol van, onnan kell venni ! Van itt elég, csak el kell venni ! (Felkiáltások jóbbfelöl : A bankok fizessenek ! Zaj.) A háborús vagyonokat már elvették? Kiss Menyhért ; 73 milliárd kereskedelmi hitel agrárországban ElnÖk : Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos : Vagy bizonyos állami kiadások megszüntetésével, vagy bizonyos állami bevételek fokozásával, vagy uj bevételi források megnyi-