Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-119

A nemzetgyűlés 119. ülése 1923. évi április hő 13-án, pénteken. 249 gazdasági munkásság nagy része megjárta a harctereket, azután uj, modern felfogás telíti meg a levegőt és ez elől az uj, modern fel­fogás elől, amely a nagyobb társadalmi igazság felé tendál, elzárkózni egy kormányzatnak sem lehet, mert ha elzárkózik, ha strucc-politikát folytat, ha homokba dugja a fejét, a szél a homokot rá fogja teríteni és el fog pusztulni. Tanulnunk kell a múltból. Annak a munkás­nak legalább azt a megélhetési lehetőséget kell biztosítani, amelyet a régi időben, normális gaz­dasági viszonyok között kapott. A nagybirtoko­sok még nem fizetnek annyi adót, hogy ezt az életlehetőséget ne tudnák megadni a munkás­nak amelyet normális gazdasági viszonyok kö­zött megadtak. Mándy Sámuel (közbeszól). Csik József : Mélyen t. Mándy képviselőtár­sam, én nem veszem rossz néven, ha velem nincs egy véleményen . . . Erdélyi Aladár : Csak reméli, hogy egyen lesznek ! Csik József : . . . mert hiszen társadalmi és gazdasági helyzete egészen más felfogásra kész­teti, mint amilyen az enyém. Mándy Sámuel : Az igazságot szolgálom. Csik József: Nincs azonban joga szavaim igazságát kétségbevonni. Méltóztassék megjegyez­ni, hogy ebben a nemzetgyűlésben én még egy mondatot sem mondottam, amelyet megbántam volna. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mindig a lelkiismeretem, tudásom szerint beszé­lek Nekem ez a meggyőződésem. Szomjas Gusztáv: Tévedni tévedhet! Pikler Emil : Mandy Sámuel, mint fajvédő. Horváth Zoltán: Patenfcirozott fajvédő! Csik József: Méltóztassék nekem elhinni, reám semmiféle különösebb előnnyel nem jár, ha a munkásosztály érdekeit védem, de megte­szem ezt mint keresztény ember és mint ennek a hazának olyan polgára, aki a hazáért, ha kell vérét is adja, mert tudom, hogyha a munkásjó­léti intézményeket nem valósítjuk meg, ha a munkásság jogos igényeit nem elégítjük ki, ezzel a nemzet létét sodorjuk veszélybe. (Ugy van! a baloldalon) A nép érdeke ma az ország ér­deke, tehát nem a szenvedélyesség hangján kell ezeket a problémákat tárgyalni, hanem kölcsö­nös megértéssel és egymás felfogását mindig respektálni és tisztelni kell. (Helyeslés jobb- és balfelölj Nagy Ernő." Ellenfelek lehetünk, de nem ellenségek. Rassay Károly: Ellenségek csak egy párton belül vannak. (Zaj.) Csik József : Azt hiszem, a t. földmivelésügyi minister ur sem fogja azt a felfogásomat kétségbe­vonni, hogy ma az a tendencia nyilvánul meg, hogy lehetőleg rosszabb viszonyok között szerződtessék a munkásokat, mint annak idején a normális vi­szonyok között szerződtették, Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Azért hoztam ide ezt a törvényjavaslatot. Dénes István : Ezen szeretne segíteni, de nem engedik a nagybirtokosok. Elnök : Kérem Dénes képviselő urat, szíves­kedjék csendben maradni. Szabó József : A javaslat is ezt bizonyítja, mert épen ezért hozták azt ide. Csik József : Ez a törvényjavaslat eklatáns bizonyíték amellett, hogy igazam van, hiszen a földmivelési kormányzat átlátta ennek az állitásnak igazságát és iparkodott törvényjavaslat formájában a nemzetgyűlés elé hozni ezt a kérdést. Ebből ki­folyólag viseltetem szimpátiával a törvényjavaslat iránt, bár azokat az igényeket, amelyeket hozzá­fűztem, nem elegiti ki. A nagybirtokosoknak és általában a munkaadóknak nem szabad arra a rideg elutasító álláspontra helyezkedniük, amelyre — tisztelet a kivételnek — igen sokan helyezkednek. A megélhetés lehetőségét meg kell adni a munkás­ságnak. Nem vonom kétségbe, hogy a földmivelésügyi minister ur átlátja e problémák fontosságát, hiszen ad ki rendeleteket, amelyek a kiuzsorázás lehetősé­gének akarják elejét venni. Ezt a célt szolgálta az a rendelet is, amelyben a minister ur felhívta a munkaadókat, hogy elsősorban helyi munkásokat alkalmazzanak ; ezt a célt szolgálja az a rende­let is, . . . Szilágyi Lajos : Nem tartják be ezt a ren­deletet ! Létay Ernő : Nincs szankciója ennek a rende­letnek. Csik József : . . . amely az aratógépek hasz­nálatát eltiltja. Nagyon szép és helyes rendeletek ezek, és igazán a földmivelésügyi minister ur szo­ciális érzékére vallanak, csak az a baj, hogy ezek a gyakorlati életben irott malasztok maradnak, mert nincsenek büntető szankcióval ellátva. Na­gyon sok példát tudnék felhozni arra, hogy egyes munkaadók nem hederitenek erre a rendeletre, hogy idegen munkást hoznak vagy aratógépekkel végzik az aratást. B. Podmaniczky Endre : Azt már sehogy sem csinálják ! Csik József : Ha nem igy volna, akkor nem létező bajok ellen a földmivelésügyi minister ur sem folytatna harcot, nem adott volna ki rende­letet olyasmi ellen, ami nem létezik. Épen az a körülmény, hogy rendeletet adott ki a minister ur, eklatáns bizonyítéka annak, hogy ez igy van. Egyébként annak, aki nem ad nekem igazat, szí­vesen rendelkezésére bocsátok egy csomó levelet, amelyből az tűnik ki, hogy sokkal kedvezői lenebb feltételek mellett szerződtetik legújabban a mun­kásokat, mint tavaly vagy az azelőtü gazdasági években, nem számítva természetesen a kommu­nizmus korszakát, s amely után a munkaadók nem igazodhatnak. Hogy egy aratási szerződést is említsek, —a birtokost nem nevezem meg, mert valószínűleg az intéző csinálta a szerződést ugy, hogy a tulajdonos 36*

Next

/
Oldalképek
Tartalom