Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
90 A nemzetgyűlés 114. ülése 1923, is hallottam, hogy az utóbbi hetek drágaságát mesterségesen csinálják azért, hogy a harcban álló vasmunkásokat minél könnyebben tudják letörni. Nem is kell erről hosszabban beszélni, egyszerűen csak össze kell hasonlítani azokat az árakat, amelyeket ma reggel irt am ki a hivatalos listákból —• ha esetleg már elévültek reggel óta, akkor bocsánatot kérek — az 1922 decemberi árakkal, mert akkor meg kell, hogy döbbenjünk az utóbbi két és fél hónap eredményei miatt. A legutóbbi két és fél hónapban a disznózsir ára 270 koronáról 1700 koronára emelkedett, tehát három hónap alatt az emelkedés több, mint ezer koronás, a nullásliszt 167 koronáról 234 koronára, a kenyér 120 koronáról 180 koronára emelkedett, és várhatjuk, hogy minden percben még tovább emelkedik, a cukor ára 450 koronáról 650, sőt 680 koronára, a szappané 600 koronáról 900 koronára, a tejé pedig 80 koronáról 120 koronára emelkedett. Nem tudom, hogy azoknak a szerencsétlen és elkeseredett asszonyoknak az a gyanúja, amelyet az előbb emiitettem, minden alapot nélkülöz-e. Amikor ezeket a katasztrofális áremelkedéseket látjuk a legszükségesebb élelmiszereknél, ezzel szemben azt látjuk, hogy hiába mennek a munkások azért az egyetlen orvosszerért, amelynek segitségével ellen tudnának állni ezen emelkedéseknek; hiába kérnek béremelést, egészen egyszerűen az a válasz kérésükre, hogy, mint ebben az esetben is történt, kirakják őket az utcára. A nemzetgyűlésben már többször volt szó a munkabérekről és sajátságos, hogy rendesen nem az átlag munkabéreket, hanem azokat a munkabéreket hozták itt elő, amelyek az átlagosnál jóval magasabbak, amelyek az átlagon jóval túl vannak és amelyeket csak egyes nagyon képzett, nagyon régi munkások érhetnek el. Hogy szembeállítsam a valódi, átlagos munkabéreket a drágasággal, felmutatom itt egy pár munkás munkabérboritékát és azt a nemzetgyűlés rendelkezésére bocsátom, hadd nézzék meg a képviselő urak, hogy milyenek azok a bérek, amelyeknek élvezetében szembe kell száilniok ezekkel a drága árakkal. Itt van egy munkásnő, akinek keresete 76V2 őrai heti munka után 1883 korona. Szabó József: Napi 8 órai munkaidő mellett, ugyebár? Kiss Menyhért: Melyik gyárban? Szilágyi Lajos: Halljuk a gyárat! Kéthly Anna: Tauszig Sámuel és fia gyárában. Kálmán Ilona heti keresete 60 órai munka után 1376 korom-, S-:ücs Máriáé ugyancsak 60 ói ai munka után 1879 korona, Kinbacker Antalé — csak 48 órai munka után, de ez 15 éves gyermek — 779 korona. Továbbá álljanak itt a következő példák. 63 óra 2176 korona, 60 óra 1490 korona, 57.óra 1172 korona, ... Klárik Ferenc: Egy kiló zsír] évi március hó 21-én s szerdán. Kéthly Anna: ... egy kéigyermekes apa keresete 72 órai munka után 5412 korona. Ez utóbbi munkavezető előmunkás. Számtalan esetet hozhatnék fel, de ezeket nem akarom külön felolvasni, megnézhetik t. képviselőtársaim. Vannak itt előmunkás, munkavezető nők, elsőrendű munkásnők, akik közül az egyik heti munkabére 1620 korona, a másiké 1535 korona. Vannak például Budapesten vegyészeti gyárak, ahol a munkásnők egy óra alatt egy skatulya gyufa árát sem keresik meg. Ezek az adatok állnak szemben a mai drágasággal, úgyhogy nem volna csoda, ha azok az asszonyok, akiknek néhány* koronányi keresményükből kell családjukat eltartaniuk — hiszen vannak közöttük hadi özvegyek, hadi rokkantak feleségei is, akiknek családja abból él, amit az a szerencsétlen aszszony keres — a legvégsőkig elkeserednének. Hogy pedig el is keserednek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az újságok öngyilkossági rovata. Napról-napra szaporodik különösen a fiatal öngyilkosok száma és igy pusztul az a nemzedék, amelynek az volna a hivatása, hogy ezt az országot újjáépítse. Hiszen nem is kérünk mi most már közellátást; nem kérünk mi mást, csak azt, hogy a munkásság a maga erejével megszerezhesse, kiverekedhesse magának azt, amire szüksége van. De épen most, a 70.000 munkás kizárásánál látjuk, hogy egyáltalában senki sem törődik ezekkel az ügyekkel, sem azzal, hogy az élelmiszer emelkedését megakadályozza, sem pedig azzal, hogy ezen munkások ügyét végre dűlőre juttassa. Kiss Menyhért : Hol a kereskedelemügyi minister ? Peidl Gyula : Nem érdekli ez itz ügy ! Rothenstein Mór : Hol van az egységespárt? Erdélyi Aladár: Most jöttek be maguk is! Szilágyi Lajos : A kormány kötelessége közvetíteni ilyen dolgokban! Kéthly Anna: Ugy látszik, azt akarják, hogy ez a 70.000 munkás odajáruljon a munkaadóhoz, alázatosan csókolva a kegyelmes lábakat, de én azt hiszem, hogy —• Petőfivel szólva — inkább majd a farkasok dalát fogják énekelni Belső Trianont akarnak itt csinálni és tisztára ugy bánnak ezek az urak a munkássággal, mintha leGyőzőtt sereggel állanának szemben ... Peidl Gyula: Ezt csinálják évek óta! Kéthly Anna: ... amelyre ők, a győzők, a leglehetetlenebb feltételeket kény szerithetik rá. Valósággal unbedingte Unterwerfung-ot követelnek, ez az egyetlen jelszavuk. Esztergályos János : Micsoda csalódás lesz az ! Kéthly Anna; És amikor az egyik oldalon ezt a törekvést látjuk, szabad-e, megteheti-e azt a kormány, hogy a drágaság emelkedését tétle- '. nül nézze, megteheti-e ezt ezzel az eszközzel is, hogy módot adjon nekik az ő céljaik és eszközeik^ végső felhasználására ? Nem, t. v Nemzet-/;
