Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
r À nemzetgyűlés 114. ülése 1923. gyűlés! Azt hiszem, hogy a munkásság van ebben az országban oly értékes elem, hogy a kormánynak legalább ezt a sújtó eszközt ki kell azoknak az embereknek a kezéből ütnie. Szabó Imre: Egyedüli ereje a hazának! Várnai Dániel : Kende Tódorék katasztrófát készítenek elő! Hitvány bosszuállásból történik az egész! Kéthly Anna : Nemcsak az élelmiszerekről van szó. Hogy a népjóléti minister ur frazeológiájával éljek, itt van az az éles kard, amely le fog sújtani. Az élelmiszerárak emelésén kivül itt van a villamostarifa-emelés. Jön a nyár, jönnek azok a napok, amikor a munkáscsaládok kimehetnének a zöldbe, de a villamos-áremelés azt jelenti, hogy ezt a kis mulatságot, kis örömet, kis levegőt és üdülést is elveszik tőlük, mert egy öttagú munkáscsalád, különösen ha az esti járattal, tiz óra után akarna visszajönni, ami megbocsátható, egy heti keresetét volna kénytelen villamosköltségre adni. Pikler Emil : Népjőlétellenes ministerium van, de népjóléti nincs! Kéthly Anna : Itt van a lakáshivatali cserebere, amely megcsinálja azt a kedves mulatságot, hogy az Óbudán dolgozó munkásnak az Éhmann-telepen ad lakást, a Kőbányán dolgozó munkást pedig kitelepíti a Lenkey-uti barakkba, közben pedig elvonták a munkásoktól azokat a munkás-hetijegyeket, amelyekkel a helyiérdekű vasúton eddig bejárhatott a fővárosba. Ha azt kívánják, hogy idebenn Budapesten a lakásszükséglet ne legyen óriási ; ha azt akarjuk, hogy a tömeg eloszoljon Budapest körül egészségesebb lakáskörülmények között ós egészségesebb lakásokban, akkor ehhez hozzá is kell valamivel járulni, hogy a szándékot végre is tudjuk hajtani, de nem azzal, hogy a közlekedést folytonosan drágítják, amiáltal képtelen lesz a lakosság kivergődni ezekből az egészségtelen, szűk és meg nem felelő lakásokból. Esztergályos János: Ez a G-ömbös-féle fajvédelmi politika! Kéthly Anna: Már be van igérve a legrövidebb időre a petróleum drágulása. A dohány árának emeléséről nem szólok, mert ez luxuscikk, nem muszáj a munkásságnak dohányozni» Szilágyi Lajos: G-ondűző! Kéthly Anna: A cipő áremelkedése is az utolsó hetek nyomorúsága. A kereskedők lapja, az OMKE már arról ir, hogy a nyáron cipőjegyek lesznek; ez azt jelenti, hogy a szegény nép megint járhat mezítláb, hiszen utóvégre nyáron ez is kellemes viselet. Várnai Dániel : Kezében a cípőjeggyel ! Kéthly Anna: Amikor a parlamenti kiránduló társaság lenn járt Zalaegerszegen, az ott kiállított foglyok között árdrágítókkal is találkoztunk. Aki ezt messziről nézte, vagy csak azokat látta, akik ott voltak, és nem kérdezte ki őket, nagy megnyugvással vehette tudomásul, hogy Magyarországon már az árdrágitókat is évi március hó 21-én, szerdán. 91 internálják; közveszélyes cselekmény az árdrágítás, amely megérdemli, hogy az államhatalom minden erejével üldözze. Megkérdeztem tőlük, miért vannak internálva s az egyik asszony azt mondta, hogy azért, — és az aktákból kiderült, hogy igazat mondott — mert vett egy kenyeret és azt négy koronával drágábban adta tovább, tehát árdrágitott és a többi árdrágító is körülbelül ilyenféle deliktumokat követett el . . . Peyer Károly: Az összes cukorgyárosok szabadlábon vannak! Pikler Emii: A Máv. igazgatók is szabadlábon vannak! Peyer Károly: És a tőzsdeigazgatók! Kéthly Anna: ... de ha igazi árdrágitókat kerestem volna, nem találtam volna egyet sem. Tudtam előre, hogy hiába keresem őket, tehát nem is kerestem. Kiss Menyhért : Azok az orfeumban vannak, mulatnak és pezsgőznek!] Kéthly Anna : Az árdrágítás egyik legveszedelmesebb fajtáját azonban maga az állam csinálja a forszírozott és erőszakos kiviteli politikájával. Az állam ebben arra hivatkozik, hogy relativ feleslegeink vannak. Ez igen szép megállapítás ... Szabó Imre: És abszolút éhínségünk! Kéthly Anna: . . . hogy relatív feleslegünk van, mert ha megnézzük, mi van e szó mögött, azt találjuk, hogy felesleg van ugyan, de azért, mert nem tudják az árt megfizetni. Próbálják csak az árukat megfizethető áron forgalomba hozni, meglátják, hogy az a munkás és tisztviselő is, aki ma nem tud megélni és nem tud magának húst, kenyeret venni, vájjon feleslegnek fogja-e meghagyni azt, amit ma feleslegnek neveznek, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a mesterségesen csinált feleslegeknek kiviteléért csúnya hajsza folyik és aljas propagandát visznek véghez protekció és szánalomkeltés cégére alatt, hiszen már az ajánlás is ugy történik, hogy adjanak ennek egy kis kiviteli engedélyt, mert rászorult és megérdemli, hogy valamivel felsegítsék . . . Peidl Gyula : Mert jó szolgája a kurzusnak ! Kéthly Anna : . . . jótékonysági politikát űzünk az éhezők szájától elvont falatokkal. És ezeknek az uraknak evés közben alaposan megjön az étvágyuk. Amikor a kiviteli engedély már megvan, arról kezdenek beszélni, hogy ráfizetnek az üzletre és jó lenne, ha a kiviteli illetéket elengednék, vagy redukálnák. És amint a sertóskivitelnél beigazolódott, ez a panasz nem talált süket fülekre. Hiszen már azzal az érvvel dolgoznak az engedélyekért, hogyha a gazda nem számolhat azzal, hogy állatainak értékesítésekor megfelelő hasznot fog kapni, inkább nem hizlal, mert altruisztikus szólamokkal nem lehet őt hizlalásra kényszeríteni. (Ez igaz ! jobbfelöl.) Altruistáknak csak a munkásságnak szabad lenni, csak a köztisztviselőnek, aki azt a nyo-
