Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
r A nemzetgyűlés lié. ülése 1923. évi már mus hó 21-én, szerdán. 89 Szilágyi Lajos : Ez burkolt gyanúsítás S Kiss Menyhért '. A t. minister urnák még meg sem jelent a lakásrendelete . . . Szilágyi Lajos : Minden nemzetgyűlési képviselőnek egyformán van joga lakásra ! Erdélyi Aladár : Nem arról van szó ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) __ GubiCZa Ferenc : Én egy szobával is megelégednék, annak a proletárnak pedig öt szobát adnak. Éhn Kálmán : Neked hány szobás lakásod van? Erdélyi Aladár : Nem volt neki lakása í (Rothenstein Mór valamit közbeszól. Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak S Ezek a közbeszólások ugy néznek ki, mintha a képviselő urak a lakáshivatal folyosóján éreznék magukat. Méltóztatnak pedig tudni, hogy a nemzetgyűlésen vannak. (Élénk derültség és taps a Ház minden oldalán.) Kiss Menyhért . . . máris újból egyes szerkesztőségek épugy, mint más illetékes és kevésbé illetékes forumok állandóan gyűléseket tartanak, ankéteznek, hogy mi legyen, illetve mi ne legyen benne a lakásrendeletben. Egy azonban tény, az, hogy amig a kommunisták álláspontját el nem fogadjuk és azt nem mondjuk, hogy minden a miénk, amig a magántulajdon elve alapján áll az a társadalom, addig természetesen tiszteletben kell tartani azt, hogy valaki, akinek háza van, rendelkezzék azzal legalább annyiban, hogy egy háromszobás lakást magának megkaphasson és ha ez meg nem történhetik, feltétlenül kell lenni valaminek, ami nincs rendben és amit el kell onnan távolítani és amely fenekestül megmérgezi a jogrendbe és a jogi tiszteletbe vetett hitünket. Még egy másik esetet vagyok bátor felhozni, amit vidéken tapasztaltam. Ëpen a választókeiületemből több alkalommal figyelmembe ajánlották és megkeltek, hogy tegyem szóvá a minister iir előtt azt, hogy azokban a községekben, amelyek csonka, kerületeknek a székhelyei, amelyekbe a csonka vármegyék tisztikara átjött, a leglehetetlenebb lakásmizériában szenvednek, mert a lakásokat lefoglalták természetesen a tisztviselők maguknak és nincs lakás és nem tudnak építeni. Ép tegnap tárgyaltuk itt, hogy a fának annyira felment az ára, hogy dacára annak, hogy a törvény megvan rá, hogy a lakások építésére szükséges házhelyeket megkapták már az igénylők, 50.000 lakhelyet osztottak szét Magyarországon, de nem tudnak építeni, mert három-négy-ötszázezer koronába kerül egy kétszobás lakás megépítése. Ilyen állapotok vannak Kiszomborban is, de körülbelül 8—9 csonka vármegyének, illetve vármegyei székhelynek a lakossága abban a helyzetben van, hogy a fiatalság nem tud házasodni azért, mert nem tud lakáshoz jutni. Ugyancsak ezeken a helyeken vannak elhelyezve a csendőrség és vámőrség tisztikara és legénysége is, s ezeket is ahelyett, hogy olyan kastélyokban helyeznék el, ahol nem laknak, vagy a kastélyok melléképületeiben, ahol jelenleg nagy lakások vannak, hogy a vámőrséget és a csendőrséget oda állítanák be : a vidéki hivatalok vezetői állandóan olyan jelentéseket küldenek fel a népjóléti minister urnák, hogy ezeket nem lehet elfoglalni. Nem tudom, hogy milyen szempontból, talán azéit, mert hatósági személyről van szó, a lakásrendeletben benne van az, hogy ezeknek minden körülmények között lehet lakást rekvirálni. Arra kérem ismét a népjóléti minister urat, hogy gondolkozzék azon, hogy amit vidékről felterjesztenek a lakáshivatalok vezetői, ne fogadja el azokat szentírásnak és pápai enci kii kának, amelylyel szemben nincs fellebbezés sehova, mert igazán elfogultak az emberek, még a hivatalok is, amikor lakásokról van szó és annak az az eredménye, hogy olyan esetben, amikor pozitive tudjuk, és be tudjuk bizonyítani a lakosság 90 százalékával, hogy abban a községben négy-hétszobás termek vannak, ahol el lehetne helyezni akár a csendőröket, akár a vámőrséget, nem a hét-nyolcezer emberben bizik a népjóléti minister ur, hanem ragaszkodik az igen t. lakáshivatal vezetőjének a felfogásához. Ezek után a következő interpellációt intézem a népjóléti minister úrhoz : 1. Van-e tudomása a minister urnák a lakáshivatalban lejátszódó drámai jelenetekről ? Tudja-e, hogy a hivatal adminisztrációja rossz ? 2. Van-e tudomása Molenda Jánosné budapesti lakos esetéről, ki saját házában egyetlen gyermekének jogerős birói ítélet alapján nem tud lakást adni, mert a ministerium a végrehajtást érthetetlen okokból háromszor függesztette fel egy zsidó család érdekében, amely a kommün alatt a háztulajdonos akarata ellen költözött be és fia kommunista magatartása miatt internáltatott ? 3. Van-e tudomása arról, hogy Kiszomborban Rónay Imre nagybirtokos Döme Ferenc konvenciós cselédnek és tizenkét társának politikai okokból felmondott s most lakásaikból kiköltözteti, holott szükséglakás nincs a községben ? 4. Van-e tudomása Ballá Illés esetéről Kiszomborban, akit egy éve nem enged a lakáshivatal beköltözni saját házába, holott a csendőrségi laktanyának alkalmasabb volna az özvegy Rónay Béláné üresen álló udvarháza és melléképületei ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. Szólásra következik % Perlaki György jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! A drágaság problémája nem mai keletű. A drágaság gyors és kevésbé gyors tempóban már esztendők óta emelkedik, de arra a rapid emelkedésre, amelyet az utóbbi hónapokban, főleg az utóbbi hetekben tapasztalunk, eddig még nem volt példa. Attól kell tartanunk, — és sajnos, minden okunk meg van arra, hogy attól tartsunk, — hogy ez az emelkedés a legrövidebb időn belül katasztrófára fog vezetni. Hetvenezer vasmunkás és a 70.000 munkással együtt körülbelül 250.000 lélek van kenyér nélkül már közel három hete és nem csoda, hogy az elkeseredett munkásasszonyok között már olyan hangot 13*
