Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

tß A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. hozni, — ide fogom hozni bizonyítékul a budapesti Pázmány Péter-egyetem Ítéletét — hogy az. nézetem szerint, a kettőnk közti vitát meg fogja szüntetni, és annak autentikus voltát, azt hiszem, Reisinger t. képviselőtársam is nyugodt lélekkel elismeri. Minthogy nincsenek nálam az adatok, amelyek a kifogásolt étlapra, illetve az ételmennyiségre vonatkoznak, most nem tudok válaszolni. Erre nézve pontos adatokat mondhattam volna interpellációmban, de a képviselő urak annyira türelmetlenkedtek és zajongtak, hogy ezt meg nem tehettem. Ne méltóztassék most ugy feltüntetni a dolgot, mintha készakarattal hallgattam volna ezt el. Szó sincs róla. A hiteles étlapot annak idején be fogom mutatni . . . Sütő József: Fel kell oszlatni, nem bemutatni. Éhn Kálmán : Ez más lapra tartozik, hogy feloszlatni vagy nem feloszlatni, erről tehát kár vitatkozni. (Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Ami a kérdés lényegét illeti, t. képviselőtársam mégis csak laikus, én valamivel csak inkább vagyok szakember, mint ő, és vannak más orvos képviselőtársaim is, akik máris nevetségesnek tartják azt a bizonyos hatezer kalóriát, amelyről soha életemben nem hallottam. Nem akarom a vitát elmérgesiteni, mert épen ez az a kérdés, amelyet jóakarattal kellene kezelni, épen azon szerencsétlenek érdekében, akik ott vannak. Az urak mindenről beszéltek, csak arról nem, ami a leglényegesebb, mert az internáltaknak nem a testi, hanem a lelki szenvedés fáj, bizonytalanság, hogy azt sem tudják, meddig vannak ott. (ügy van! Ugy van!) Nekem, aki egész* életemben más bajával törődtem, szintén van emberi érzésem, de nem csinálok belőle politikát, hanem megmondom a való tényállást, tessék avval szembenézni, s a való igazságot megállapítani. Ez nem politika, én csak azt adtam elő, amit konstatáltam. A köztünk levő vitát csak ugy lehet dűlőre juttatni, ha autentikus bizonyítékokkal támasztom alá állításaimat, a képviselő ur állításaival szemben. Épen ezért méltóztassanak megengedni, hogy ezt a válaszomat ne tekintsem végleges válasznak, mert hiszen a kérdést reális alapon s autentikus helyről származó bizonyítékok alapján lehet csak elintézni és megállapítani, hogy kinek van igaza, nekem-e vagy neki. Méltóztassanak megengedni, hogy a kérdés személyes részére akkor reflektálhassak, amikor az ehhez szükséges bizonyítékokat már beszereztem. {Helyeslés. ) Reisinger Ferenc: Vicinális vágány! Dénes István : Ez kell a magyar népnek ! Elnök : Következik Fábián Béla képviselő urnák interpellációja a honvédelmi minister úrhoz az Oroszországban túszként visszatartott hadifoglyok hadiárvái tárgyában. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Nem az Oroszországban visszatartott túszok hadiárváinak dolgában jegyeztem fel interpellációt, az évi március %ó 21-én, szerdán. tévesen van így bejegyezve, hanem az Oroszországban túszként visszatartott hadifoglyok hadiéveinek beszámítása tárgyában, s í&Z H bizalom és tisztelet, mellyel a honvédelemügyi minister ur személye iránt a hadifoglyok érdekében kifejtett tevékenysége miatt viseltetem, arra késztet, hogy interpellációmat egyszerűen minden kommentár nélkül felolvassam és kérjem a honvédelemügyi minister ur válaszát. (Helyeslés. Olvassa) : »1. Yan-e tudomása a honvédelmi minister urnák arról, hogy az Oroszországban túszként visszatartott hadifoglyoknak a ministeriumok hadiévként csak az 1918. évet bezárólag számítják be. 2. Hajlandó-e a honvédelmi minister ur sürgősen intézkedni abban az irányban, hogy a sokat szenvedett túszok terhére elkövetett ezen hibás beszámítás megszüntethessék és az Oroszországban túszként eltöltött idő a szolgálati idejükbe hadiévnek számíttassák be?« Elnök : A honvédelmi minister ur kivan válaszolni. Belitska Sándor honvédelmi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az 1921: XXXII. tcikk 7. §-a értelmében hivatásos katonáknál is csak 1911-ig bezárólag számithatók be a hadiévek. Amennyiben azonban a túszoknál csak az 1918. év számíttatnék be, természetes, hogy ezen törvényes kereten belül remediumra van szükség, (Helyeslés.) A helyzet tehát az, hogy azon hivatásos katona, aki 1910—22-ig még hadifogságban volt, nem részesülhet abban az előnyben, hogy ezek az évek duplán számíttassanak. A polgári tisztviselőkre vonatkozólag hasonlóan intézkedik a törvény, t. i. kimondja, hogy a katonai ellátási szabályok alkalmazandók a polgári tisztviselőkre is. Ez az általános helyzet, mely vonatkozik a hadifoglyokra is. Természetesen távol áll tőlem, mintha a túszokra vonatkozólag nem látnám be, hogy ott valami méltányos kivételt kellene tenni, de le kell szögeznem, hogy a túszoknál is nagyon különböző klasszisok voltak. Yolt a Péter Pál erőd nyirkos, férges kazamatájában sínylődő túsz és volt ismét olyan, aki csak rendőri felügyelet mellett ugyan, de szabadon sétált az utcán. Ez olyan horribilis spácium, hogy csak általánosságban elintézni ezt a kérdést nem tartom lehetségesnek. Ismétlem, valami méltányos elbírálásra, az én nézetem szerint • egyéni elbírálásra volna szükség. A kérdés maga tulajdonképen a pénzügyminister ur hatáskörébe tartozik, ugy hogy én részemről arra érdemi választ nem is adhatnék; természetes azonban, hogy ezekkel a sokat szenvedett katonatisztekkel szemben az ismertetett kereteken belül a legmesszebbmenő támogatást helyezhetem kilátásba, és kérem, hogy az előbb elmondottak értelmében konkrétumban terjesszék majd elém a kérdést. Kérem válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.