Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

À nemzetgyűlés 114. ülése 1923. Fábián Béla : A honvédelmi minister ur válaszát tisztelettel tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatik-e a bonvédelemügyi minister ur által Fábián Béla képviselő ur interpellációjára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik Bupert Bezső képviselő ur interpellációja a vallás- és közoktatásügyi minis­ter úrhoz egyesek doktori címének és diplomájá­nak elkobzása tárgyában. A képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Napról-napra itt is, de az országban is min­denütt hangzik a panasz, hogy elpusztulunk a nyomorúságban és mégis ennek ellenére azt látjuk, hogy nemcsak felelőtlen elemek, nemcsak társadalmi mozgalmak irányulnak oda, hogy a nyomor tényleg még inkább fokozódjék, hanem a hivatalos ország, maga a kormányzat is azon dolgozi!:, hogy ebben az országban minél több exisztencia menjen tönkre. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Nem állítom, hogy ezt készakarva teszi a kormányzat, hanem nem fontolva meg a következményeket, folytat és inaugurál olyan politikát, amelynek vége mégis csak a nyomor növekedése, közgazdasági életünk elgyöngülése és a végén azután a szenvedések sorozata. Itt van egy különösen igen nagy problé­mánk, a tisztviselői kérdés. Olyan súlyos terhe ez az országnak, amelyet ma már a kormány hivatalos megnyilatkozása szerint is alig bírunk el. Már csak abból a szempontból is, hogy a tisztviselői kart is védelmeznünk kell, hiszen azok is magyarok ós a magyarság megmentését jelenti az ő létüknek megmentése, mindent meg kellene tenni arra nézve, hogy az ország teher­bíró képességű legyen. Ezzel szemben pedig lát­juk azt a politikát, amely akarva, nem akarva, napról-napra mindinkább tönkreteszi a magyar ipart, a magyar kereskedelmet és most már sor kerül a mezőgazdaságra is. Hiszen hogy csak egyetlen egy kis példát említsek, ott van a mi mezőgazdaságunknak gyapjuügye. A gyapjút el­szedik és elviszik a gazdától olyan időben, ami­kor kiviteli engedélyek még nincsenek és amikor a nagybankok összevásárolták az ország gazda­közönségétől a gyapjat, megengedik a kivitelt és a nagybankok hirtelen zsebrevágják az óriási nagy hasznot. Mi más egyéb ez, mint hogy a kardéllel fenyegetett ipar és kereskedelem mel­lett napról-napra — de nemcsak egy ilyen intéz­kedéssel, hanem százzal is — sorvasztják és teszik tönkre vagy legalább is akadályozzák a megerősödésben a mezőgazdaságot is. Ha a nagy tisztviselőprobléma mellett ren­geteg tömeg embert vagyunk kénytelenek eltar­tani csak azért, hogy megmentsük őket a magyarságnak, nem pedig azért, mert szükségünk van rájuk, akkor nem tudom megérteni azt a rövidlátó politikát, amely nemcsak a tisztvise­lőkkel szemben nyilatkozik meg indirekte abban, évi március hó 21-én, szerdán. Ti hogy közgazdasági életünket elerőtlenítik és nem teszik lehetővé nekünk, hogy a költségeket fedez­hessük, hanem abban is, hogy azokat az embe­reket és exisztenciákat is üldözik, ha nem is általános rendelkezésekkel, hanem egyéni beavat­kozásokkal, amely exisztenciák nem kérnek az országtól eltartást, hanem megélnek a maguk emberségéből. . . Drozdy Győző : Sőt másoknak kenyeret adnak és használnak az egész társadalomnak! Rupert Rezső : ... sőt adófizető emberek, s mint helyesen mondja t. képviselőtársam, kenye­ret adnak másoknak és forrásai az állami jöve­delemnek. Azt látjuk, hogy nem komoly okból, komoly érdekből, hanem tisztán politikai bosszú­vágyból és egyéni érdekből űzőbe vesznek egyes embereket, elpusztítják az illetőt magát ember­telenül és elpusztítják sorra az adófizető exisz­tenciákat is. Hogy ezen a téren mi történik, a magyar társadalmi életnek csak egy szűk kis területéről akarok most beszélni, erre akarom a kérdést szorítani. Arról akarok beszélni, hogy ez az exisztencia-üldözés ma már elkövetkezett az in­tellektuális osztály társadalmi életében is : kez­dik üldözni az orvosokat, kezdik üldözni a diplomás embereket, még pedig oly módon, hogy a diplomájukat veszik el.., Cserti József: Törvénytelenül! Rupert Rezső : ... és ezzel lehetetlenné teszik, hogy megéljenek. Ha diplomás embernek kenyerét, kenyérkereseti lehetőségét, a diplomá­ját a törvény alapján veszik el, ezt még meg­lehet érteni. Drozdy Győző: Az egész világon ilyen pél­dátlan gaztettet nem követtek el. Elnök: Kérem Drozdy képviselő urat, mél­tóztassék az ilyen imparlamentáris kifejezéstől tartózkodni. Rupert Rezső: Előfordulnak esetek, amikor bíróságok diplomás embertől elvették a diplo­mát, de ez törvény alapján történt. Ha például hivatalvesztésre Ítéltek egy ügyvédet, az nem gyakorolhatta az ügyvédséget, vagy ha elitéltek egy közjegyzőt, az nem gyakorolhatta a közjegy­zőséget, ha tanárt Ítéltek el, az nem taníthatott tovább. Mindezeknek azonban megvolt a tör­vényes alapjuk a btintetőtörvénykönyvben, amely ismeri bizonyos deliktumok mellett mel­lékbüntetésképen a hivatalvesztést. Ezért ezeket mind megértjük és meg is nyugodhatunk ben­nük, mert a törvény nem oly kegyetlen, hogy egyszersmindenkorra, véglegesen elvegye az illető­től a kenyeret, az exisztenciát, mert a törvény akkor, amikor megengedi a hivatalvesztés bün­tetésének alkalmazását, maximumot ismer ós még a legsúlyosabb bűntett esetében is legfel­jebb tiz évre fosztható meg valaki a hivatalától és így közvetve diplomájának értékesítésétől. Az utóbbi időben azonban lábrakapott egy törvényellenes uzus az egyetemeken. Eddig csak a bíróságok voltak jogosítva arra, hogy birói

Next

/
Oldalképek
Tartalom