Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdán. 75 tak nyomozati iratai olyan szentségek, amelyekhez szó sem férhet. Mert én egész sereg esetet tudok felsorolni, amikor egyoldalú bemondások, rágalmak és detektivjelentések alapján internáltak embereket, akik ma is internálva vannak. Drozdy Győző : Tegnapelőtt is bekísértek egy szegény elmeháborodottat ! Reisinger Ferenc: Még akkor is tehát, hogyha az egész aktacsomag rendelkezésünkre állott volna minden internált esetében, feltétlenül szükséges volt, hogy az internáltakat ott a helyszínen kihallgassuk. E tekintetben elsősorban fizikailag akadályozva voltunk az idő rövidsége miatt, másodszor pedig a hivatalos közegek akadályozták meg az érintkezést teljes mértékben. Ezek alapján tehát ugy látom, hogy az internálótábor fentartása nem közérdekű, az olyan közterheket ró az országra, amellyel szemben egyáltalán nem megokolható a 126 többé-kevésbé szerencsétlen és ártatlan embernek ott való éhenpusztulása. Azonkivül nemcsak politikai internáltak vannak ott, hanem az én törvényhatóságom területéről is találtam ott olyan embereket, akiknek az oda internálása teljesen nevetséges és felesleges. Maga a bizottság is igy győződött erről meg, és ott a bizottság az egységespárti képviselők hozzájárulásával ugy állapodott meg, hogy ezeknek gyors szabadon bocsátását fogja javasolni a belügyministernek. Ezek alapján tehát nem látom szükségét a tábornak, e közszerencsétlenség fentartásának, és azt kérdezem a belügy minister úrtól, hajlandó-e az internálótábort és a jelentkezési kényszert a legrövidebb idő alatt megszüntetni?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Drozdy Győző : De még röviden, mert különben a Wolff-kormány fogja megszüntetni! (Zaj.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyministernek. Ehn Kálmán képviselő ur kór szót. Mi címen kivan a képviselő ur felszólalni ? Éhn Kálmán: Személyes megtámadtatás címén ! Elnök : A képviselő urat megilleti a szó ! Éhn Kálmán: Amikor a január 10-iki interpellációs napon Esztergályos János t. képviselőtársam beszéde elhangzott, ez annyira felháborított, azt hiszem, mindnyájunkat, hogyha ez való és tény lett volna, nekünk magunknak is azt kellett volna követelni, hogy ez a szégyenteljes állapot Zalaegerszegen azonnal megszüntettessék. Hébelt Ede: Soha sem fogják maguk azt követelni ! Reisinger Ferenc: Ezt mondom! Elnök: Kérem Reisinger képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot! Most nem a képviselő urat illeti a szó. Éhn Kálmán : Engem itt hazugsággal vádoltak és ón türelemmel hallgattam, én a magam részéről nem beszéltem. (Zaj.) Nagy Ernő: Tévedéssel, nem hazugsággal! Szilágyi Lajos: Nem volt szó hazugságról! Hébelt Ede : Tudományos tévedés ! Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Pikler Emil : Csak a diagnózis volt rossz ! Patacsi Dénes: Hozzá értő ember! Éhn Kálmán : Bocsánatot kérek, nem lehet tévedés, én saját szemeimmel láttam és a többi képviselő urak is látták. Nem arról beszélek én, mi volt azalatt. Hiszen ha méltóztattak volna két héttel ezelőtt higgadtan meghallgatni, amint hogy méltóztattak meghallgatni Reisinger képviselő urat, akkor egész máskép festett volna a dolog, de akkor felizgultak, ugy hogy igazán alig lehetett egy pár mondatot elmondani. Engemet magamat is, mikor azt az expedíciót szerveztem és azért fáradtam, az az emberséges gondolat vezetett, hogyha ezek a tények valók, akkor ezen igazán sürgősen segíteni kell, és itt tenni kell. Most az urak azt veszik rossz néven, hogy én fáradtam azért, hogy végre ebben a dologban valami történjék. En nem azt mondtam, hogy mi volt december 22*én, amit itt Esztergályos t. képviselő ur előadott, én arról referáltam, amit ott láttunk február 12-én. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Potemkin falu volt !) Bocsánatot kérek, az nem Potemkim falu volt, ez a tényeknek megfelelő állapot. Hébelt Ede : Itt a tévedés. Elnök : Hébelt képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Éhn Kálmán: En nem akarok beleavatkozni ebbe a vitába, nem akarom a dolgot elmérgesiteni, mert minden jóérzésű ember azt akarja, hogyha valahol hibák vannak, és ilyen hallatlan hibák, mint amilyeneket előadtak, tessék a hibákat helyrehozni. Én azon az állásponton vagyok, hogy 131 idegent, akit nem vesz be a saját hazája, máról-holnapra szabadon ereszteni nem lehet, . . . Hébelt Ede: Engedjük el őket. Elnök : Hébelt képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Éhn Kálmán : Akiben egy kis emberi érzés van, az igy gondolkozik. Magamnak is az volt a feltevésem, — méltóztattak hallani interpellációmban — hogy az internálást szukceszszive le kell építeni, és ezt az egész dolgot meg kell szüntetni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Belőlem csak az emberszeretet beszélt akkor,, amikor 135 lelket nem akarok kidobni a semmiségbe és pusztaságba, mert szükséges, hogy azokról addig is gondoskodás történjék, amig valahogy el tudnak helyezkedni. Dénes István : A szabadság nem pusztaság ! Éhn Kálmán: Azt, amit Reisinger t. képviselőtársam elmondott, nem taglalom, nem akarom vele untatni a t. Nemzetgyűlést. Azt állítja a képviselő ur, hogy én ezt, meg azt állítottam. Hát ha ő jobb szakember abban a tekintetben, rendben van, de állításaim bizonyítására olyan autentikus bizonyítékot fogok ide-