Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

74 A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdán. Reisinger Ferenc :... akiknek ártatlanságáról a képviselő urak is meggyőződtek. Ha tehát mi vagyunk a bűnösök, méltóztassanak bennünket megbüntetni, nem pedig azokat az ártatlan embereket, akik ott vannak. Peidl Gyula: A maguk áldozatai! Propper Sándor: Karcagi Lloyd George ezt is megtenné. Csontos Imre : Karcagról egy sincs ott ! Dénes István : De Karcagon is 18.000 korona egy métermázsa búza. Csontos Imre : Arról mi nem tehetünk. (Zaj.) Horváth Zoltán : Kosztpénzük van-e, Csontos képviselő ur? (Élénk derültség balfelöl.) Szilágyi Lajos: Ott vannak a diktátorok! Elnök : Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobboldalon.) Eckhardt képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Szilágyi Lajos : Három éve vannak már uralmon ! Patacsi Dénes : A koszt is vékony, pénz meg semmi sincs ! (Derültség és zaj.) Tessék megoldani ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Kérem, méltóztassanak a közbeszólásokat beszüntetni ! (Zaj.) Tessék csendben maradni ! Csontos Imre : Ha ide ültetnénk a ministeri székbe, meg tudná oldani. Elnök: Csendet kérek, Csontos képviselő ur! (Derültség balfelöl.) A képviselő urak mindannyian elnöki jogokat akarnak gyakorolni. Ez lehetetlenség. Reisinger Ferenc: Véleményem szerint ezt az egész kiszállást be kell itt mutatni. Ismertetni kell a nemzetgyűléssel röviden az egész kiszállást, a következő módon. A parlamenti bizottság 11 órakor érkezett meg Zalaegerszegre. (Mozgás és derültség.) Éhn Kálmán : Ne vicceljünk, ez nagyon komoly dolog ! Várjuk a végét. Elnök: Éhn Kálmán képviselő ur tessék csendben maradni ! (Derültség, j És a többi képviselő urak is ! Csontos Imre: Glulácsy kellene oda! (Zaj.) Reisinger Ferenc : Ez a testület, amely Zalaegerszegre kiszállott, a zalaegerszegi állomásra megérkezett 11 órakor. Fél tizenkettő volt akkor, amikor beérkeztünk a barakktáborba. A hivatalos kimutatás szerint 23 képviselő, 9 újságíró és — nem olvastam meg, de nézetem szerint — 12—15 hivatalos közeg volt ott úgyhogy cirka 50 tagból álló testület volt az, tehát egy igen nagy testület, amely átnézett 19 lakóbarakkot, konyhát, templomot, sütőházat, dologházat és több más mellékobjektumokat, ugy, hogy amikor ezzel a vizsgálattal, amelyet ott a helyszínen tartottunk készen lettünk, azután eltelt a cirka 1 órai ebédidő a 200 internált kihallgatására, amely három bizottság előtt történt meg, összesen maradt ötnegyed órai idő. Azt hiszem, hogy ezzel mindent megmagyaráztam. Ötnegyed óra alatí 200 internáltnak ügyét — csak 200 internáltét, holott ott 800 internált van a táborban, — nem lehet elintézni és a panasztevőknek egész oszlopa maradt kihallgatatlanul és megvizsgálatlanul. Nem bizonyos, hogy épen a legártatlanabbak jöttek előre, egész oszlop maradt kihallgatatlanul, ezért az egész vizsgálatnak én a magam részéről nem tudom azt a súlyt tulajdonítani, amit ennek tulajdonítani kellene. Éhn Kálmán : Nagyon helyes ! Reisinger Ferenc : Hiszen fizikailag sem volt arra idő, hogy az egész tábort komoly vizsgálat tárgyává tegyük. Azonkívül el kell mondanom azt is, hogy azt a kis időt, amely rendelkezésünkre állott, fizikailag folyton zavarták. Nevezetesen a fogdatábor megvizsgálásánál nekem volt egy kellemetlen incidensem a hivatalos közegekkel, azután később Lakó t. képviselő urnák, azután dr. Bogya János újságírónak volt kellemetlensége (Felkiáltások a baloldalról: Bagyó, nem Bogya!) Pikler Emil : Nem szabad összetéveszteni őket! Reisinger Ferenc : Bocsánatot kérek az összetévesztését ! (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kitől ?) Reisinger Ferenc: Bagyótól. Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Bogya János : Teljesen alantas humor ! A nívójuknak felel meg. Reisinger Ferenc : Azonkívül, t. Nemzetgyűlés, az egyik bizottságban Erődi-Harrach Tihamér képviselő volt az, aki levágván az asztalra a ceruzát, kikérte magának azt a befolyásolást, azt a nagymérvű beavatkozást, amelyet Nádosy országos főkapitány ur részéről tapasztalt. Azt mondta Erődi-Harrach Tihamér t. képviselő ur : »Kikérem magamnak, tiltakozom az ellen, hogy engem a munkámban ennyire akadályozzanak, én a lelkemet, a tisztességemet akarom ebbe a szomorú ügybe belevinni, ha tehát én ebben ilyen nagymértékben akadályozva vagyok, hogy most még mint a bizottság vezetője sem hallgathatom ki az internáltat, ahogy akarom, akkor én a magam részéről a legjobbnak találom, ha haza megyek.« Ugyanez az eset történt nagyjában velem is. Megállapítható tehát, hogy sem a képviselőknek, sem az újságíróknak nem lehetett szabadon érintkezniök az internáltakkal, már pedig ez feltétlenül szükséges lett volna, mert azok az adatok, amelyek rendelkezésünkre állottak, csak egészen apró kis kivonatok voltak az aktákból, ezekből kiismerni magunkat egyáltaláu nem lehetett, tehát az internáltak kihallgatásával kellett volna pótolni azt, amit tulajdonkép tudni akartunk. De ha még az aktákat teljes egészében látjuk is, akkor is meg lehet-e a túloldal bizonyosan győződve arról, hogy az ottlévő internál-