Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. magyar osztály borzasztó gazdasági helyzetére, akkor nem lehurrogni kellene bennünket, hanem meghallgatni. Meg kell hallgatni az olyan okos és hazafias beszédet, amilyent tegnap farkas István t. képviselőtársam mondott, aki egyenesen rámutatott arra, hogy csak mélyreható szociális reformokkal lehet elkerülni azt, hogy ebben a rendkívül nehéz helyzetben élő nagyszámú néposztályban újra, ha nem is forradalmi tendenciák, de forradalmi érzületek ne fejlődjenek ki. Amikor egy szociáldemokrata képviselő igy beszél, amikor a forradalom ellen ajánl ellenszereket a nemzetgyűlésnek, és csak olyan csekély kívánsága van ennek a javaslatnak megjavítására, hogy ne a főszolgabíró kezébe helyezzük ennek a népnek a sorsát, a munkabérek megállapítását, hanem a független bíróságra bízzuk, akkor igazán nem tudom, hogy a többség miért zárkózik el az ilyen szerény kívánság elől. (Zaj-) Drozdy Győző : Az úgynevezett kisgazdapárt. Szakács Andor: Nagyon szeretném, ha az igen tisztelt minister ur gondoskodnék arról is, hogy mi történjék azokkal a szegény napszámos emberekkel és mezőgazdasági cselédekkel, akik megszolgált munkabérüket a múltban még a földmivelésügyi ministerium Ítélete alapján sem voltak képesek az uradalomtól megkapni. Elmondtam tavaly nyáron, hogy nálunk megtörtént, hogy a pósteleki uradalom visszatartotta egy csősznek öt métermázsa búzáját, amely neki szerződés szerint jár. Ez az ember megjárta az összes fórumokat ezzel az igényével s a per végre 1921 szeptemberében felkerült a földmivelésügyi ministeriumhoz. A földmivelésügyi ministerium igazat adott ennek a gazdasági cselédnek és végső fokon megítélte neki az öt métermázsa búzát. Ez az ember, akit C. Balogh Imrének hívnak, 1921 szeptember óta a földmivelésügyi ministerium végsőfoku ítélete alapján még mindig nem tudta megkapni az uradalomtól azt a búzát. (Mozgás.) Urbanics Kálmán ; Kérjen végrehajtást ! (Zaj.) Rothenstein Mór : Ministeri tekintély ! Szakács Andor: Azért nem tudta megkapni, mert Békéscsabán működött az Gok.-nak egy kirendeltsége, amelynek egy százados állt az ólén, aki, nem tudom quo jure, századosi uniformisban járt-kelt állandóan, mint a G-ok. kirendeltje. Ez behivatta magához C. Balogh Imrét s azt mondta neki : »Maga cLZ cl hires nagy legény, aki még a ministerhez is elment az uradalom elleni perével? Hát menjen haza és viselje jól magát, mert különben velem gyűlik meg a baja!« (Zaj.) Dénes István: Fotográfia Magyarországról! Urbanics Kálmán : Ez nem volt szolgabíró ? Csodálatos ! Szakács Andor : En ekkor irtam egy névjegykártyát C. Balogh Imrének, és felkértem nagyon udvarias hangon a századost, hogy ne évi március hó 21-én, szerdán. 65 akadályozza meg, hogy ez az ember a minister által megítélt járandóságához jusson. (Zaj jobbfélől.) Erdélyi Aladár: Hogy akadályozhatja meg? Nagy Ernő: Mégis megakadályozta! Dénes István : A paraszt nem egyetemi tanár, hogy tudja az eljárást, ha ráijesztenek! Szakács Andor: Ö ekkor átadott neki egy cédulát s arra felirt egy számot azzal, hogy a közélelmezési- vagy a népjóléti ministerium — biztosan nem tudom, de azt hiszem, hogy a népjóléti ministerium, mert rávall — elutasította őt, mert az uradalom oda fellebbezett a földmivelésügyi ministerium ellen. (Zaj.) C. Balogh Imre, ez az ötgyermekes családapa, aki ma is mint csősz van alkalmazva és 14 kilométernyire lakik a legközelebbi várostól vagy falutól, legalább százszor bent volt már a különböző hatóságoknál, hogy mikor kapja már meg 1920-ban megszolgált munkabérét, de a kormánynak nincs ereje ahhoz, hogy saját ítéletének érvényt szerezzen. Urbanics Kálmán: Megint ferde beállítás! Majd én megmagyarázom a képviselő urnák, hogy volt ez, bár nem láttam a dolgot ! (Zaj a szélsobalóldalon.) Rassay Károly : Magyarázza meg, lássuk valami hasznát a szolgabiráknak is ! Szakács Andor: A napszámosok dolgában valóban kell valami rendet behozni, mert a jelenlegi helyzet nem tartható fenn. Ha jól emlékszem, tavaly nyáron Csik József t. képviselőtársam sürgős interpellációt terjesztett elő a földmivelésügyi minister úrhoz, és elmondotta, hogy az ő kerületében a főszolgabíró talán négy községben 30 napi elzárásra ítélte a mezőgazdasági munkásokat, s elmondotta, hogy már be is csukták őket, azért, mert a sok hónappal azelőtt kikötött munkabérek az akkori időknek már nem feleltek meg. Képvi* selőtársam kérte a minister urat, hogy legyen szives beleavatkozni ebbe a dologba, és legyen szives a fogház ajtaját megnyitni ezek előtt a szegény emberek előtt, akiknek csak annyi bűnük volt, hogy azt kérték az uradalomtól, hogy adja meg az akkori viszonyoknak megfelelő munkabérüket. Tisztelt képviselőtársam akkor itt elmondotta sürgős interpellációját s nekem szent meggyőződésem volt az, hogy ezzel figyelmet fog ébreszteni a felsőbb hatóságok körében, és azt a sok szerencsétlen munkásembert, ahelyett hogy bebörtönöznék, mert a drágulásnak megfelelő munkabért kértek, . . . Urbanics Kálmán : Nem ezért, hanem azért, mert megtagadták a munkát! Szakács Andor :.. . ki fogják bocsátani. Nem törődött azonban velük senki és a 30 napi fogságot nem tudom hány száz ember, kénytelen volt kitölteni, Dénes István : Ismét egy kép Magyarországról ! Feudális ország ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, Dénes képviselő ur ! 10*
