Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
66 A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. Urbanics Kálmán: Ismét ferde beállitás! Szakács Andor: Amikor megkérdeztem t. képviselőtársamat, hogy mi történt azokkal a szegény emberekkel, azt mondta, hogy kitöltötték a büntetésüket. 0 beszélt a főszolgabíróval; maga a főszolgabíró* is elismerte, hogy igazságtalan ítéletet hozott, de azt mondta, hogy őt megkötötte a törvény. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a Ház határozata értelmében 1 órakor térünk át az interpellációk meghallgatására. Kérem tehát, hogy méltóztassék a beszédét mielőbb befejezni. Dénes István : Pedig kár, nagyon szép dolgokat beszéli Szakács Andor: Itt volt az előbb Forgács t. képviselőtársam. Nem tudom, tisztában van-e azzal, hogy ,az ő kerületében milyenek a munkaviszonyok. Én tisztában vagyok vele, mert felkerestek a kerületéből személyes ismerőseim, egyszerű munkásemberek és elpanaszolták nekem, hogy Tiszaluc községben a mezőgazdasági napszám ma 160 korona. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Epen ezért hozom a törvényjavaslatot. Majd beterjesztem. (Zaj.) Dénes István : De eddig leterrorizáltak bennünket, ha ezt hirdettük ! (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, Dénes képviselő ur ! Szakács Andor : Azt sem tudom, hogy Forgács képviselő ur felhívta-e a minister ur szíves ügyeimét arra, hogy mi törtónt ott a kisemberek uradalmi kisbérleteivel. Az történt, hogy gróf Andrássy Gézának Klein Miksa által bérelt uradalmából egy 70 holdas területet, melyet körülbelül 50 kisbérlő bérelt évek óta kukoricaföldnek törtek fel három-négy esztendővel ezelőtt. Most a közigazgatásról ós annak a mezőgazdasági munka körüli szerepéről lévén szó, rendkívül érdekes tudni, hogy a községi jegyzőnek előterjesztésére a községi képviselőtestület megszüntette ezeknek a kisembereknek uradalmi kisbérletét, illetőleg elvette az eddig birt területet és a község közlegelőiből adott nekik kárpótlást, ugyancsak hasonló parcellákat. Amikor Magyarországon ilyen gazdasági anarchia uralkodik, hogy az uradalom és a kisbérlők közötti szerződést, melyet a minister ur tavaly nyáron kiadott nagyon helyes és üdvös rendeletével erre a gazdasági évre is meghosszabbított, a községi képviselőtestület felbonthatja és megszüntetheti... Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Nem bonthatja fel! Szakács Andor : En olvastam az összes ügyiratokat, a községi képviselőtestület határozatát, amelyet a jegyzőnek indítványára hoztak meg. (Zaj jobbfelöl) Drozdy Győző : Csodálatos, hogy itt mindig hihetetlen dolgok történnek! Elnök (csenget): Csendet kéreki évi március hó 21-én, szerdán. Szakács Andor : A községi legelőkből adtak nekik földet, ez is az uradalom egy másik területéből kihasított bérlet, ebből adtak kárpótlást. Nincsenek nálam a pontos adatok, de legközelebb interpellációt óhajtok előterjeszteni ebben az ügyben. Szóval 160 koronás napszám mellett tengődik a lakosság és még a kisbérletüket is megszüntették. Azáltal pedig, hogy a községi legelőből adtak nekik kárpótlást, körülbelül 1400—1500 marha, amelyet a községben legeltetnek, sokkal kisebb legelőhöz jut, mint annakelőtte. f így megy nálunk a vidéken sok helyen. Epen ezért, amikor itt ezeket szóvá tesszük, arra kérjük a többséget, méltóztassék először is hitelt adni ezeknek az adatoknak, mert mi sohasem beszélünk a levegőből, amint Csontos Imre képviselőtársunk talán magából kiindulva mondja, hanem mindig csak konkrét tényeket szoktunk felhozni. (Zaj és ellenmondásoTc a jobbóldalon. Elnök csenget.) Mi lesz azután azzal a 700 békési aratómunkással, akiket azon a címen mellőzött az uradalom, hogy drágán akarták a munkát elvállalni ? Semmiféle egyeztetőtárgyalás nem volt közöttük, hanem az uradalom egész egyszerűen megszakította velük a tárgyalást és Yas megyéből szerződtetett helyettük 700 másik embert. Arra is szeretnék intézkedést ebben a törvényjavaslatban, hogy már ebben az esztendőben az összes aratási szerződések, tekintet nélkül arra, hogy megkötötték-e azokat vagy nem, ennek a bizottságnak revíziója alá kerüljenek. (Zaj a jobboldalon.) Ezt nem ugy képzelem, hogy a bizottságnak joga legyen már a megkötött szerződéseken a munkások rovására rontani, hanem ugy képzelem, hogy a bizottság hatásköre csak a javításra maradjon meg. Igazat adok ellenzéki képviselőtársaimnak abban is, hogy a nemzetgyűléstől nem ilyen törvényalkotásokat vár az ország. (Igás! Ügy van! a szélsobalóldalon.) Ha mi azt mondjuk, hogy az alkotmányreformot szeretnők mihamarább látni, ez alatt nemcsak azt értem, hogy megállapítsuk a magyar állam államreformját, a szuverénnek és a törvényhozó testületeknek egymáshoz való viszonyát, és hogy diszponáljunk a közigazgatás hatásköréről és más effélékről. Én egy modern államban a munkaviszonyok szabályozását az alkotmány ép olyan fontos, integrális részének tekintem, mint a közjogi kérdéseket. Az fog igazán uj és demokratikus alkotmányt adni Magyarországnak, aki megteremti a munka alkotmányát, ahol mindenki tudja, hogy mi a kötelessége, még pedig ugy a munkaadó, mint a munkás, s mikor a munkásember tudni fogja, hogyha dolgozik, akkor önmagának és családjának megélhetését biztosítani tudja. Abban a reménységben, hogy a minister ur eleget fog tenni az ellenzék abbeli kívánságának, hogy a közigazgatási hatóság helyett a
