Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
52 T A nemzetgyűlés 114. ülése 1923, javaslat kielégítő módon szabályozza-e azt a kérdést, amelyet szabályozni akar, vájjon alkalmas-e arra, hogy azt a problémát, melynek megoldására vállalkozott, közmegnyugvásra valóban meg is oldja. Nekem az a felfogásom, hogy ez a törvényjavaslat jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy a munkaviszonyt olyan értelemben szabályozza, bogy mindkét részről kellő megnyugvást keltsen. Hogy a törvényjavaslat formai részére térjek át, felvetem a kérdést, ugyan micsoda különleges ujjitást hoz be a javaslat a munkaviszony rendezésének régi módját illetőleg? Azt hozza be, bogy a közigazgatás vezetői mellé, nevezetesen a főszolgabíró ós az alispán mellé, illetőleg a városokban a rendőrkapitány mellé, két-két tagot delegál, akiknek van ugyan szavazati joguk, azonban mivel a munkavállalók részéről delegált két tag mindig kisebbségben marad, a bizottságban ezek szavazata aligha lesz irányadó és aligha tudja a maga felfogását érvényre juttatni. En ugy gondolom, hogy az elnöklést független biróra kell ruházni, aki minden befolyástól menten van hivatva dönteni. Temesváry Imre: ilkkor két év alatt sem lenne egy-egy ügy letárgyalva! Urbanics Kálmán : Megköszönnék ! Csik József : A bíróság munkáját is lehet gyorsítani és nem kell okvetlenül arra az álláspontra helyezkedni, hogy két-három évig tart e gy ügy letárgyalása, hiszen kimondhatja a törvényjavaslat, hogy ilyen ügyekben elsősorban köteles a bíróság ítélkezni. Urbanics Kálmán: Mint a földbirtokreformnál ! Csik József : Bocsánatot kérek, ha az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál meg lehetett ezt tenni, nem látom akadályát annak, hogy ezt egy hasonló esetben ne lehessen megtenni. Temesváry Imre : Ott is kifogásolják, mert ott is tényleg lassan megy. (Zaj. Elnök csenget.) Csik József: Már most mi a helyzet? Temesváry Imre: A sokat csépelt közigazgatás a leggyorsabb ! Csik József : Két tagot delegálnak a munkavállalók és két tagot a munkaadók, azonban az ítélkező személy az marad, aki eddig volt, tehát más szerepe annak a négy tagnak nem lesz, mint informálni a gazdasági helyzetről azt, aki azelőtt is itélt ezekben az esetekben. Az eddigi gyakorlat és uzus is az volt, hogy a főszolgabíró, valahányszor ítélkezni akart hasonló esetekben, mindig megcitálta a munkaadókat, vagy azoknak a kiküldöttjét és megcitálta a munkavállalókat, a munkásokat is. Én azt hiszeim ritkán fordult elő az az eset, hogy a főszolgabíró a panaszosoknak meghallgatása nélkül ítélkezett volna. Erdélyi Aladár: Sohase történt! Csik József: Sohasem történt? Bocsánatot kérek, én egy gyakorlati példára hivatkozom és végtelenül csodálkozom, hogy a képviselő ur évi március hó 21-én, szerdán. engem meg akar hazudtolni ebben a felfogá somban. Erdélyi Aladár: Nem, csak tévedés van a dologban ! Csik József : Ha épen nagyon kíváncsi a képviselő ur, azonnal el is mondom azt a gyakorlati esetet. Sopron vármegyének több községében történt, hogy a répaszedésből kifolyólag, amelynek az ára pénzben volt megállapítva, a munkások elálltak a munkától, miután a gazdasági viszonyok változása következtében az a pénzérték olyan kis mennyiségre zsugorodott össze, hogy ezért igazán nem volt nekik érdemes a vállalt munkát elvégezni, minthogy több lábbelit szaggattak volna el a munka teljesítésénél, mint amennyit ez a pénzösszeg kitett. Természetesen a közigazgatási hatóság elé került ez az ügy. A szolgabíró kötelességének tartotta nem egy, de több esetben meghívni ugy a munkaadót, mint a munkavállalót, tehát a munkásokat is. Egyezkedési tárgyalást tettek folyamatba, annak azonban a munkavállalók itták meg a levét, ós pedig azon oknál fogva, miután nem volt olyan törvényünk, amely Ítélkezett volna erre a kivételes esetre. Tudjuk, hogy az 1907. évi XLV. tcikk azt mondja, hogyha a munkát megszegik és nem teljesítik a munkavállalók, akkor hatvan napig tartó elzárással büntethetők. Urbanics Kálmán : Az 1898. évi II. tcikk, nem az 1907. évi XLY. ! Az a cselédekre vonatkozik ! Es ez nem munkabér ! Csik József : Ennek a dolognak nyitja azonban abban rejlik, hogy vájjon különlegesebb hatáskörrel fognak-e rendelkezni ezek az ülnökök, vagy pedig nem ? Az én felfogásom szerint különlegesebb hatáskörrel, ha rendelkeznek is, ezt a hatáskört gyakorlatilag nem érvényesíthetik, tehát különösebb jelentősége ilyenformában ennek az intézkedésnek nincs. Én ismétlem, azt szerettem volna, ha itt egy teljesen független biróra ruházzák ezt az intézményt, hogyha pl. elsőfokon az illetékes járásbíróság, másodfokon pedig az illetékes törvényszék delegált volna bírót elnöknek abba a bizottságba. Azt hiszem, hogy ebben az esetben sokkal nagyobb megnyugvást kelthetett volna a törvény, mint ahogy az így fog kelteni. Erdélyi Aladár: Sohasem lett volna vége. Csik József: Meg kell ezt próbálni és csak azután lehet ilyen apodiktice állítani, mint ahogyan sokan állítják. A közigazgatási hatóság is eléggé van terhelve munkával, bíró pedig elég van az országban, „ tessék birót delegálni. (Egy hang jobb felöl: Ügyvéd is van túlontúl elég!) Csontos Imre: Kiszolgáltatják ügyvédnek a szegényt ! Felemésztenék az eget ! Csik József : Akkor pedig összesitem az álláspontomat abban, hogy ilyen formájában ez a javaslat irott malaszt marad és semmi különösebb jelentősége nincs.
