Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
'A nemzetgyűlés 1X4. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdán.. 51 állani. Ez a törvény meg fogja védeni ugy a munkaadót, mint a munkást attól, hogy a gazdasági vonatkozásokkal kevésbé ismerős közigazgatási hatóságok által hozott határozat értelmében kénytelenek legyenek, habár rövid időre is, a munkásokat a munkától eltiltani, a munkaadókat pedig a munkáskéztől megfosztani. Különösen fontosnak tartom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely a hónapokkal előbb megkötött szerződésekre vonatkozik, amely szerződésekben a munkateljesítményekre vonatkozó pénzbeli ellenérték hónapokkal megelőzőleg állapíttatott meg. A törvényjavaslat módot ad arra, hogy az időközi áreltolódások következtében ne érje károsodás a szerződő feleket. Ugyanez a hatóság fogja elbírálni azt a mértéket, amelylyel az időközi valutáris eltolódások következtében ki kell egyenlíteni a pénzbeli ellenértéket. De ha a mezőgazdasági termelés folytonosságát tekintem, akkor hiányosnak találom ezt a törvényjavaslatot azért, mert nincs benne expressis verbis kimondva az, hogyha ilyen pénzbeli munkabér értékeltolódása miatt az eljárás folyamatba tétetnék, addig, amig az eljárás az illetékes hatóság előtt befejezve nincs, a munkás a munka 1 , abba ne hagyhassa, valamint a munkáltató el ne tilthassa a munkást a munkától. Kívánatosnak tartanám, hogy a törvénybe vétessék bele ez, ha pedig már nem lehetne beleiktatni, akkor szükségesnek tartanám, hogy legalább a kiadandó végrehajtási utasításban mondassék ki, hogy addig, amig a hatóság arra feljogosítást nem ad, sem a munkás, sem a munkaadó a munkát abba ne hagyhassa, Ezeket voltam bátor a törvényjavaslatra vonatkozólag általánosságban előadni azzal, hogy mivel a törvényjavaslatban megtalálom azt a védelmet, amelyre a szerződő feleknek a mostani megváltozott körülmények között feltétlenül szüksége van és megtalálom benne annak a nagy nemzeti érdeknek védelmét is, amely a mezőgazdasági termelés folytonosságához fűződik, ennélfogva a r törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Perlaki György jegyző: Ősik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Szintén azon a felfogáson vagyok, amelyen az előttem szólt t. képviselőtársam, hogy a kisemberek érdekében minél több szociális törvényjavaslattal kell a nemzetgyűlés elé jönni. Ép ezért jóleső érzéssel látom, hogy a személyes kérdések özöne közepette néha-néha egy-egy szociális törvényjavaslat is kerül a nemzetgyűlés elé. Az a forró kívánságom, bárcsak minél nagyobb számban látnának ezek a szociális törvényjavaslatok napvilágot. Az a felfogásom, hogy mi a szociális törvények szempontjából a nyugateurópai államok mögött elmaradtunk, pedig nálunk is sok olyan rendezetlen kérdés van, amelyet elsőrangú érdeke volna a kormányzatnak rendezni és SZQ- | ciális törvényjavaslat formájában a nemzetgyűlés elé hozni. Milyen szempontokra kell irányulnia ezeknek a szociális javaslatoknak? Elsősorban a munkaviszony szabályozására, elsősorban abban a harcban kell igazságot teremtenie, amely a termelés két tényezője, a tőke és a munka között van. Erdélyi Aladár: Munkaalkalom kell! Csik József: Ma az a helyzet, hogy a tőke és a munka áldatlan harcban van egymással. Tudjuk, hogy a tőke hatalma túlteng a munka hatalmával szemben, már pedig a társadalmi igazságosság azt követeli, hogy a termelésnek ez a két tényezője egyformán becsültessék és értékeltessék. Amig a munka nem részesül abban az értékelésben, amelyben a tőke, addig nem lehet társadalmi igazságosságról, társadalmi jogrendről beszélni. Ami a munkaalkalmakat illeti, ezek megteremtése is elsőrangú feladata a kormányzatnak, ezt elismerem, azonban ennél nem lehet megállani, hanem a munkaalkalmak által teremtett munkának azt az értékelést kell biztositani, amelyet a humanitás, a kereszténység és az emberi jog alapján neki biztosítani kell. Ép ezért hangoztatom azt, hogy abban a harcban, amely ma a tőke és munka között folyik, a munka értékelését elő kell mozdítani üdvös szociális reformokkal. Valamennyit . tudjuk, hogy a tőke hatalma ma olyan nagy. — ugy a földtőkéé, mint a pénztőkéé — hogy a munka érdekeit sok tekintetben sérti. Arról van tehát szó, hogy a termelés e két tényezője között rendet teremtsünk és az egyiket ne értékeljük feljebb, mint a másikat. Ilyen szociális javaslatnak kellene lennie az előttünk fekvő javaslatnak is, mely a munkaviszonyt szabályozza. A munkaviszony szabályozására óriási szükség van és valóban nagy szükség lett volna arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat már jóval előbb került volna a törvényhozás elé. Meggyőződésem ugyanis az. hogy sok egyenetlenségnek, panasznak és igazságtalanságnak lehetett volna elejét venni. Hogy a munkaviszony törvényhozási szabályozása nem uj dolog, megemlítem, hogy Angliában már a 30-as években kezdtek békéltető-bizottságokat létesíteni, amelyeket később birói hatáskörrel is felruháztak, Franciaországban I. Napoleon kezdeményezett hasonló intézményt még 1806-ban, hasonló törvények vannak Belgiumban, Svájcban, Németországban. Amerikában 1886-ban kezdtek hasonló törvényeket hozni és az első ilyen ^törvényt New-Yorkban hozták. Az Egyesült-Államok példáját azután a többi államok is követték, úgyannyira, hogy Amerikában ma a munkaviszonyt szabályozó törvények paritásos alapon körülbelül 24 államban vannak meghonosítva. Igazán aktuális volt tehát az a törvényjavaslat, amely most a munkaviszonyt van hivatva szabályozni. Felmerül a kérdés, vájjon az előttünk fekvő
