Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
50 A nemzetgyűlés 114. ülése 1923, Kérem a jegyző urat, bogy a törvényjavaslatot felolvasni sziveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kivan valaki szólni? (Senki.) Ha senki sem kivan szólni, kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem. (Igen.) A törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatván, kihirdetés végett elő fog terjesztetni Napirend szerint következik a gazdasági munkaviszonyból felmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Temesváry Imre ! Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! Szerencsétlen országunknak mai abnormis helyzetében, amikor ugy a közgazdasági életben, mint a társadalom különböző rétegeiben mutatkozó rendszertelen eltolódások minden téren éreztetik szinte elviselhetetlen súlyos hatásaikat; a mikor egyik napról a másikra, dacára a koronái, k hosszú időn keresztül való stabilizációjának, mégis oly féktelen hullámzást, mondhatni tobzódást láttunk a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedésében, — azt hiszem, a törvényhozásnak egyik legfontosabb kötelessége azok segítségére sietni, akik a leggyengébbek és akik a támogatásra leginkább rá vannak szorulva. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt a célt van hivatva szolgálni az előttünk levő ós szociálpolitikai szempontból felettébb fontos törvényjavaslat, mely a mezőgazdasági munkaviszonyból származó ügyekben a közigazgatási natóság eljárásának szabályozásáról szól. Ezt a törvényjavaslatot igen fontos lépésnek tartom elsősorban a szociális béke, a megértés szempontjából, ele rendkívül fontosnak tartom a mezőgazdasági termelés folytonosságához fűződő nagy nemzeti érdek szempontjából is. Ha munkásvédelemről beszélünk, akkor az államhatalomnak kötelessége a szerződő feleknek védelmére sietni azért, nehogy a munkaszerződésekben mutatkozó elvont vagy eltakart egyes körülmények következtében az erősebb fél elnyomhassa a gyengébb felet. Az idevonatkozó eddigi törvényeink, amelyekkel a munkaviszonyból eredő ügyek a magánjog köréből a közjog terére terelődtek át, a háborút megelőző időben talán tökéletesen megfeleltek az akkori viszonyoknak, de. a megváltozott körülmények következtében a most fennálló törvényeink alapján meghozott közigazgatási határozat semmi esetre sem adhat kellő megnyugvást az érdekelt feleknek már azért sem, mert a mai nehéz megélhetési viszonyok között feltétlenül szükséges, hogy ugy a gazdasági viszonyok, mint az időközi áreltolódások is szakszerű elbírálások alá kerüljenek az ilyen ügyek megvizsgálásánál. évi március hó 21-én, szerdán. Épen ezeket figyelembevéve, szerencsés megoldásnak tartom a törvényjavaslatban ezt a kérdést azáltal, hogy a közigazgatási hatósági személy elnöklete mellett ugy a szegény munkásokból, mint a munkaadókból alakított tanács tárgyai és határoz a munkaviszonyból eredő ügyekben. A törvényjavaslat ezzel egy mérges fulánkot huz ki a szegény mezőgazdasági munkások leikéből, mert hiszen akármilyen igazságos is volt a közigazgatási hatóság határozata, melyet a most fennálló törvények értelmében hozott meg a szolgabíró, mégis ha ez a határozat bizonyos mértékben a munkaadóra volt kedvező, mindenkor bizonyos fájdalmas utórezgés maradt a szegény mezőgazdasági munkásnak lelkében a szolgabíró ítélkezése következtében. Ez a törvényjavaslat közelebb hoz bennünket a mindennapi élethez és a megváltozott viszonyokhoz kíván simulni, de legfőképen ki akarja küszöbölni az emberek lelkéből a különböző társadalmi osztályok iránti bizalmatlanságot, amely — fájdalom — a háború és az ezt követő forradalmak idejében mélyen belerögződött az emberek lelkébe. De méltányos és igazságos is, hogy mindkét érdekelt félhez legközelebb álló egyének, tehát olyanok, akik legjobban ismerik az ügyeket ugy a gazdasági, mint szociális és szakszerűségi szempontból lelkiismeret béli meggyőződésük szerint határozzanak és ez a határozat semunesetre sem fogja magán hordani az egyoldalú megítélésnek jellegét. (Ugy ván! jobb felöl.) En tiszteletben kívánom tartani az előttem felszólalt ellenzéki szónokoknak nézeteit, amelyek talán szociálpolitikai szempontból nem tartják teljesen kielégítőnek ezt a törvényjavaslatot. De elitélem azoknak nézetét, akik mindenben a radikális megoldást kívánják és nem tekintik előre azt az eshetőséget, amely a hirtelen, ugrásszerű átmenetnek esetleges káros visszahatásaiból származnának, amelyekre bizony — fájdalom — a közelmúlt időben igen sok szomorú példa volt. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennek a törvényjavaslatnak törvénykezési rendje, amely ugyanolyan biróí joggal ruházza fel a szegény mezőgazdasági munkást, mint a gazdag munkaadót s amely megvédi az előre nem látható értékeltolódásokkal szemben, mindenesetre olyan biztosíték, amely a szociális béke felé kívánja terelni ezeket az ügyeket. De ha a másik szempontot, a mezőgazdasági termelés folytonosságát tekintem, akkor is végtelenül fontos, hogy azok az eshetőségek, azok a mindennap előforduló súrlódások, amelyek a munkaadó és munkás között szoktak történni, bizonyos kiegyenlítődési lehetőséget találjanak, amelyre nézve ez a törvényjavaslat módot ad abban, hogy az ügyeket szakszerűen, gyorsan és igazságosan intézzék el azok az egyének, akik ugy gazdasági, mint szociális szempontból legjobban ismerik ezeket az ügyeket s így a mezőgazdasági termelés folytonosságában semmi esetre sem fog fennakadás elő
