Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

-546 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. alatt az volt a helyzet, hogy nem engedték meg május 1 -ét megünnepelni és vegye tudomásul a minister ur, hogy ez a nemengedés többet használt a szocialista mozgalomnak, mint később a megengedés. Világszemléleti, elvi felfogást kiirtani, rendőri intézkedésekkel megakadályozni nem lehet. Ezek az intézkedések csak arra vallanak, csak nyilvánvalóbbá teszik, hogy itt egy réteget azért különítenek el és azért vonják meg tőle a szabadságjogot, mert egész más világszemléletben, világfelfogásban él, mert a társadalmi fejlődés menetét egész más alapon itéli meg, mint a kormányzópárt, vagy az egész kormányzati rendszer. Ezért még nem volna szabad kiközösíteni és tényekkel bizonyítani azt, hogy igenis tinektek ezt nem engedjük meg. Erre a minister urnák közrendészeti szempontból semmi oka nincsen. Most tudom, a minister ur fel fog állani és el fogja mondani, hogy kapott bizonyos jelentéseket, melyek arról szólnak, hogy van izgalom, nyugtalanság. Én tudok ezekről a jelentésekről, tudok olyan jelentéseket, -- majd egyszer el fogok mondani ilyen jelentést is, — amelyeket a belügyminister ur kap, amelyekhez hasonlót én, ha akarok, szintén tudok küldetni a belügyminister urnák, amilyen forradalmi jelentést csak akar. El fogok menni hat ember közé. akik között három spicli van, el fogok ejteni pár szót és ennek alapján megkapja a minister ur a jelentéseket, amelyeket készpénznek fognak venni, holnapután pedig már mozgósítva lesz az egész helyőrség, az egész rendőrség, mert azok a jelentések, amelyek önhöz beérkeznek és amelyek szólanak izgalmakról, készületekről, amelyek borzasztó vészeket, pusztulást hoznak alulról, a munkástömegek közül, ezek a jelentések teljesen alaptalanok s ezeket részben azért csinálja ez a hatalmas, nagy szervezet, amelyet fentartanak, hogy csinálják az izgalmat, — mert csinálja az izgalmat — részben pedig azért, hogy önmaga jogosultságát és életrevalóságát igazolja. Közrendészeti okok nem tennék szükségessé egy ünnepélyes aktus betiltását, mint amilyen május 1-je, amelyet a munkásság mindig megünnepelt, titokban vagy nyiltan, de mindig megünnepelt, amelyet megünnepelt a hatóságok engedélyével, vagy engedélye nélkül. Ebben az évben is meg fogja ünnepelni, mert munkaszünet lesz. Ezt a minister ur nem tudja megakadályozni ; nincs módja megakadályozni, hogy kibeszéljék magukat, hogy megemlékezzenek május 1-éről. Hát mi a célja ennek? Ha már mindenki tudja, hogy van az állami és a közgazdasági életben ilyen irányzat, ilyen világfelfogás, amelynek vannak hivei, van tábora, van szervezett pártja és vannak egyesületei, amelyek itt is vannak, itt a nemzet-gyűlésben is képviselik az álláspontjukat, és ezen keresztül bírálják a tényeket és eseményeket, akkor miért tiltják el ezeket a gyűléseket? Mi lehet ennek a célja, a rendeltetése? évi április hó 28-án, szombaton. Nem lehet más, mint hogy azt akarja talán a minister ur, amit Bánffy akart annak idején, amikor tüzzel-vassal akarta kiirtani a szocializmust. Mert ismeretes, hogy Bánffy alatt Perczel belügyminister ur ki akarta irtani. Az a Perczel—Bánffy-fóle üldözés inkább elterjesztette Magyarországon a szocializmust, ahelyett hogy kiirtotta volna. Erről tehát le kell mondani, mert nagyon rossz politika és nagyon helytelen kormányzati módszer az, mely arra törekszik, hogy világszemlélet alapján működő irányzatokat elfojtson. Sokkal jobb, ha azok a fórumon vannak, ha működhetnek, ha dolgozhatnak, mint a többi irányzatok. Itt még azt a szempontot is figyelembe kellene venni, hogy mivel ez amúgy is megvan minden művelt államban, valahogy ezzel is dokumentáljuk, hogy az állam belekapcsolódott a világ fejlődésébe és lépést tart vele. Azt mondja a minister ur, — személyesen is beszéltem vele — hogy vannak más irányzatok is, amelyekkel számolni kell. Szerintem az állami kormányzatnak nem az a célja, hogy egyes irányzatokat tönkre tegyen és elfojtson. A májusi ünnep a munkások fogalmában és értelmezésében egy szép aktusa annak a nagy szolidaritásnak, amely az együttérzést fejezi ki. Ezt a szép szolidaritást — amely, akármit beszélnek róla, valóban kiemelte a munkást az állati sorból, kivette a snapszbutikból, bevitte a tanulás, a művelődés útjára — csak azért, mert ez érdekeihez közel áll, mert osztályhelyzetének ez a felfogás felel meg és ez az eszmekör volt képes kiemelni abból az állati sorból, semmi más, miért akarjuk ezt megakadályozni, miért üldözzük, és miért nem tud a kormányzat ugy bánni és ugy intézkedni a közszabadságokkal, hogy ez az irányzat a modern állami élet keretébe beilleszkedve, a demokrácia módszerével tudja a maga dolgát végezni, mint ahogy végzik a nyugati államokban, tudjon érvényesülni, és hajtsa — amennyire csak tudja — előre a fejlődést, hajtsa előre a társadalom menetének szerkezetét. Nem tudom megérteni, hogy a belügyminister ur miért helyezkedett erre az álláspontra Betiltanak mindennemű gyűlést, összejövetelt és ünnepélyt, csak azért, mert május elseje van. Peidl Gyula : Dehogy, máskor is betiltják ! (Zaj.) Farkas István : T. belügyminister ur, a májusi tradició már benne van a magyar munkásság lelkében és gondolatvilágában, ezt nem fogják önök kiirtani; ellenben kétségtelen az, hogy ezzel az intézkedéssel a minister ur olyan oktalan elkeseredést kelt a munkásságban, amelyre semmi szükség nem volt. Ha tehát a minister ur helyesen fogja fel hivatását, szerintem csak arra az álláspontra helyezkedhetik közrendészeti okokból is, hogy engedélyezi ezeket a gyűléseket.