Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. magukat magyarnak nevező urak, akik két héten belül már többször a G-otterhalte hangjai mellett mulattak . . .« Strausz István: Hol? Kiss Menyhért: Debreczenben. Fábián Béla : Az a kérdés, melyik lap irta ezt ? Meskó Zoltán : Az a kérdés, igaz-e ? Hogy melyik lap irja, az mellékes. Kiss Menyhért (továbbolvassa): »... Kos-, suth apánk arcképének egyidejű meggyalázásával. Jól jegyezzék meg azt is, hogy ismétlődés esetén a nevek is jönnek«. Amikor ez a cikk megjelent, már voltak ilyen tüntetések . . . (Zaj bal felöl.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : . . . még pedig első alkalommal 1922 első felében, február harmadikán nyilvános helyen zajlott le ez a mulatság, amelyen a m. kir. honvédség kebelébe tartozó több tiszt vett részt, a második pedig 1922 október 6-án. Ez az eset már nagyon fájdalmas Október 6-án a Szalkay-utea 10. számú házban, özvegy doktor Márton Ferencné lakásán nem magánvacsora volt, hanem nagy összejövetel, amelyen többen vettek részt, cigány is meg volt rendelve és pincérek szolgáltak ki. Ott történt épen október 6-án, hogy Kossuth Lajos arcképét leakasztották a falról, a sarokba állították és természetesen több alkalommal elénekelték a G-otterhaltét? Szakács Andor: Október 6-án? És kik énekelték ? Kiss Menyhért: A magyar honvédség több tisztje. Szakács Andor: A legnagyobb gyalázat, amely elképzelhető! Október 6-án Gotterhaltét énekelni ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Meglátjuk, hogy igaz-e? Kiss Menyhért : Ezek után egy egyetemi tanár barátom felkért arra, hogy azt a névsort, amelyet az ottani körletparancsnok ur állított össze azokról a tisztekről, akiket ő maga mellé rendelt és akik irodájának személyzetét alkotják, nézzem át és tegyem meg rá a magam észrevételét. Ha nem egy egyetemi tanár, hanem ha a 62. számú hordár Debreczenben a Bika szálló előtt adja ide ezt a névsort, akkor is ép annyira értékes ma, a demokrácia idejében. (Derültség a szeísobaloldalon.) Propper Sándor : Hol a demokrácia ! Kiss Menyhért : De bár olyan embertől ered a névsor, aki a mai tudományos világ legnagyobb piedesztálján áll és megbízható kell hogy legyen, mert nevetségessé nem teheti magát azzal, ha nem elfogadható névsort ad az ember kezébe, én mégis bizonyos kételkedéssel és idegenkedéssel kezdtem a névsor megtekintéséhez. Azt gondoltam, hogy ő talán valamilyen capricenak, fantazmagóriának lett az áldozata. Amikor a névsort átadta, én végignéztem, NAPLÓ XI. évi április hó 28-án, szombaton. 525 hogy az altábornagy ur vezetésével a parancsnokságban szolgálnak : Kagerer Frigyes ezredes ur, EÖdl vezérkari százados ur . . . Nagy Ernő: Jó magyar! Kiss Menyhért : . . . aki nem is tud magyarul, ez itt meg van jegyezve; Stojanov Milán vezérkari százados, aki németül beszél állandóan; Vojna Antal őrnagy ur, aki szintén kevéssé tud magyarul ; Legeza János vezérkari százados ur, aki magyarul alig tud ; Spiller Károly ezredes; Schnörch Jenő vezérkari alezredes ur ; Ollinger Károly alezredes ; Müller Arthur alezredes ; Haidecke/ Gyula százados ; Lenhardt katonai tisztviselő, magyarul nem tud ; Dómján vezérkari százados ; Arendarczyk Kálmán ezredes ; Prottmann és Schmiedt századosok ; Králl Richárd százados; Paul Oktavian főhadnagy, román ; Béczei István, aki a nevét magyarosította és a vallását is megváltoztatta.« Nagy Ernő : Ezek visszaszerzika Kárpátokat, az bizonyos ! Kiss Menyhért : En teljes tiszteletben tartom nemzetünk megalkotójának, Szent István királynak azt a latin mondását : »Natio unius linguae imbecillis« — annak a nemzetnek létezését veszedelem fenyegeti, amely csak egynyelvű alapon áll. Mindazonáltal én, miután az első nemzetgyűlés jónak látta, hogy a zsidó felekezetű ifjúsággal szemben numerus clausus-törvényt fogadjon el, nem helyezkedem más álláspontra, csupán arra, hogy a magyarságot is fajszám szerint és a számának ponderanciája szerint méltóztassanak a magyar királyi honvédségben elhelyezni, a numerus clausust a magyarság javára is méltóztassanak érvényesiteni. Peidl Gyula: Ez jellemző! Kiss Menyhért : Számtalan olyan, Erdélyből menekült és a románok által kikergetett székely és magyar tisztet ismerek, akik itt a legnagyobb válságban vannak, nem tudnak elhelyezkedni, nem tudják az uj életet megkezdeni, akik valóságos feladatnak, különös nagy megtiszteltetésnek tekintenék, ha az ő katonai ismereteiket, katonai szolgálatukat továbbra is a magyar királyi honvédség kötelékében tudnák érvényesíteni és teljesíteni. Ezek az emberek azonban ettől el vannak zárva. Viszont azok az idegen nyelvű tisztek igazán a régi osztrák-magyar monarchiának rendkívül káprázatosan sokszínű nemzetiségeit is túlhaladó variációban szerepelnek a magyar tisztikar névsorában. A magyar tisztek kénytelenek gazdasági pályákon elhelyezkedni. Perlaki György : Aki nem tud magyarul, az is lehet jó magyar ! Meskó Zoltán : A honvédségnél ? Ha nem tud magyarul nem is lehet tiszt ! Perlaki György: Azért lehet jó magyar! Kiss Menyhért : Azok a megjegyzések, amelyeket Szakács Andor és más baloldali képviselőtársaim tettek arra nézve, hogy ezek a tisz78
