Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

526 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923, tek nem tudnak magyarul, azt eredményezte, hogy a körletparancsnok altábornagy ur kénytelen volt egy tiszti parancsot kiadni 1922 november 7-én, amely a következőképen szól (olvassa) : »Tisztek idegen nyelven való beszélgetése nyilvános helyeken. 954/eln. b.—1923. — Beérkezett jelentések szerint egyes tisztek nyilvános helyeken : utcán, kávéházban stb., polgári egyének jelenlétében, sőt szolgálatban, hivatalos érintkezések alkalmával is gyakran német nyelven beszélnek. — Midőn rámutatok arra, hogy ezen körülmény a polgári társadalom tagjai körében természetes visszatetszést szül (Ugy van! balfelöl.) s alkalmas arra, hogy honvédségünket helytelen megvilágításban tüntesse fel, figyelmeztetem a tisztikart, hogy nyilvános helyiségekben, vagy bárhol másutt, ahol polgári egyénekkei valé érintkezés lehetősége fennáll, csak magyarul beszéljen. Honvédségünk hivatásának magaslatán csak ugy állhatja meg helyét, ha önmagunkat nem tesszük ki a polgári társadalom birálgatásának. Magyarország mai helyzetéből, még a honvédségről szóló törvényből önként folyik, hogy aki hivatalosan is a német nyelvet használja, az a tiszt nem lehet tagja a honvédségnek. Meskó Zoltán: Tessék, az altábornagy mondja! Szakács Andor : Perlaki ur másként gondolkozik ! Perlaki György : Nem azt mondtam, hanem azt, hogy ha nehezen beszélik is a magyar nyelvet, de jó magyarok ! A harctéren bebizonyították ! Kiss Menyhért (továbbolvas): . . . annál is inkább, mert azon tiszteknek, akiknek nem volt alkalmuk a magyar nyelvet még a múltban elsajátítani, ezek részére a honvédelmi miniszter ur által engedélyezett határidő már lejárt. »Jelen parancsom természetesen nem jelenti azt, hogy a német nyelven való beszélgetés kizárólagos magántársaságban, vagy épen családi körben tiltva volna. A tisztek a legénységre hasonló irányban gyakoroljanak befolyást.« Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! balfelöl.) Annak, hogy ez a tiszti parancs megjelent és hogy kénytelen volt a körletparancsnok ur ezt kiadni, nagy előzménye van, amellyel én a t. Nemzetgyűlést nem fogom untatni, viszont ez tagadhatatlanul dokumentális, perrendszerü bizonyíték amellett, hogy tényleg szolgálatban is állandóan németül beszéltek egyes tisztek és hogy azon a magyar területen volt egy olyan oázis, volt egy olyan sziget, ahol most, amikor a szerencsétlen világháború elvégződött, még továbbra is igyekeztek fentartani azt a szellemet, amely a régi osztrák-magyar hadseregnek volt a szelleme. (Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Méltóztassanak visszagondolni arra, hogy ugy Apponyi Albert, Kossuth Ferenc, mint Polónyi Géza — de nem sorolom fel valamennyi vezérét a régi ellenzéki pártoknak — egytolegyig azért folytatták harcaikat, hogy a magyar szellemet és a magyar nyelvet a hadseregbe évi április hó 28-án, szombaton. bevigyék. Hiszen a nemzeti ellenállás megindításának, megkezdésének is tulajdonképen ez volt az egyik fő oka, nemcsak a magyar bank kieszközlése, megteremtése, hanem a hadseregben a magyar vezényleti nyelv és a magyar zászló elfogadtatása. Négyszáz éven keresztül törekedett arra a magyarság, hogy, ha egyszer a királyért, Istenért és hazáért meg kell neki halnia, akkor a háromszínű zászló alatt haljon meg és magyar vezényleti szavak hangzása alatt menjen a harctérre. S ime, egy nagy szerencsétlenség következett be, egy óriási katasztrófa törte össze a nemzetet, az országot és a birodalmat s amikor ma a trianoni önkény ráparancsolja és rákényszeríti az országra, hogy csak egy ilyen miniatűr, csak egy ilyen lehetetlen, képtelen, maroknyi hadsereget tartson, amely igazán nem arra való, hogy akciót kezdjen, — még abban a 35.000 emberben sincs a magyarság képviselve s ebben a kicsiny, maroknyi hadseregben újból Grotterhalte-1 énekelnek, (Felkiáltások balfelöl: Borzasztó!) Németül beszélnek és a német-osztrák szellem vert fészket igen sok ember szivében és lelkében. (Zaj.) Barthos Andor: Hihetetlen! Kiss Menyhért: Nekem itt még több adat és jegyzőkönyv volna a birtokomban. Szakács Andor: Oda kell adni a honvédelmi ministernek! Friedrich István : En nem tudom ezt elhinni ! Kiss Menyhért: Ezeket azonban nem kívánom itt részletesen elmondani, mert nem tételezem fel sem a honvédelemügyi minister úrról, sem a Ház egyetlen egy tagjáról sem, hogy ezeket az állapotokat helyeselné, mert ha helyeselné, az Magyarország erkölcsi és halálos aláesését jelentené. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen már maga az, hogy ezek megtörténhetnek és épen Hajdú vármegyében, egy színmagyar vármegyében történhetnek meg, a haldoklás jelét mutatja és egy halálra ítélt nemzetnek nemterődömségét és közönyét jelenti, (Ugy van! a bál- és a jobboldalon.) mert ha ebben a nemzetben élni akaró férfias bátorság és önmagának és vérének becsületes átérzése lobogna, akkor ilyen jelenetek nem fordulnának elő, akkor ezek az emberek nem volnának vezető helyen és a vezetés, ez a maroknyi hadsereg olyan emberek kezébe kerülne, akik minden körülmények között, agysejtjük minden részletében, a nemzeti magyarság ügyét viselnék szivükön és azt hangoztatnák. De hát ugy látszik, hogy be van oltva méreggel és bacilussal ez a nemzet . . . Nagy Ernő : Ez már igaz ! Kiss Menyhért: ... és ugylátszik, hogy ez a nemzet már nem tud felébredni, tiltakozni, rugdalózni azon betegség ellen, amellyel minden áron be akarják kenni. Ennek az lesz az eredménye, hogy ha a nemzetből a nemzeti lelkesedést kiölik, akkor feltétlenül, Trianon nélkül