Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-127

A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. évi április hó 27-én, pénteken. 511 a minister urat érdeklik azok a szimptomák, amelyekről nincsen tudomása, mert nem mondták meg neki — hiszen utóvégre mindenről nem lehet tudomása — akkor a minister ur rendelkezésére állok a Házon és a parlamenti termen kivül. Majd felhivom az igen t, minister ur figyelmét arra"; hogy mik azok a jelenségek, amelyek a tisztviselői kart veszélyeztetik azzal, hog)* — nem akarok erős kifejezéssel élni —• ilyen balkezü rendeleteket hoz a kormány egymásután. Ilyen rendeletet hozott a kormány a közelmúltban is, amikor egypár ezer korona segítséget adott a tisztviselői karnak. Ezt a segítséget a másik balkezével ugyanakkor elvonta azzal, hogy a kedvezményes élelmiszerjegyek egy részét elvette a tisztviselői kartól. Jött két hét múlva egy másikrendelet, megint adott a kormány egypár ezer korona segítséget a tisztviselői karnak, de pár sorral tovább a hivatalos lapban olvasták, hogy a kedvezményes élelmiszerek árát lényegesen felemelték. Ez a rendelet szintén szerencsétlen rendelet, amely káros következményeket rejt magában, amely következmények kiszámíthatatlanok. Azért kértem sürgős interpellációra ma engedélyt, mert tudva azt, hogy ma délután ministert an ács lesz, nem akartam post fest a beszélni, hanem még a ministertanács előtt akartam a tisztviselők kérelmét, óhaját kifejezésre juttatni, mert amit én ma pénteken nem tudok elmondani és ami pénteken délután a ministertanács elé kerül, ázzak hiába jövök holnap a kormányhoz, különösen akkor, ha tudom azt, hogy a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur holnapután el akar Parisba utazni és maga mögött hagyja az ország tisztviselő-társadalmát teljesen elégedetlen helyzetben. (Mozgás.) A helyzet az, hogy a pénzügyminister urnák — bármilyen elismert adminisztratív erő és bármennyit foglalkozott is ezzel a kérdéssel, — nem lesz módjában jövő hó 15-éig háromszoros létszám mellett sem a felemelt lakbér pótlékot idejében kiutalni. Nem pedig azért, mert a minister ur nagyon jól tudja azt, hogy a centralizált rendszer mellett a nyugdíjasoknak, özvegyeknek, különösen a kultusztárca keretén belül képtelenség két bét alatt kiutalni azt a minimális segítséget, amit most a pénzügyminister ur itt kilátásba helyez. Kérdezem tehát a minister urat, aki Csilléry t. képviselőtársamnak ezirányban nem felelt, vájjon méltóztatik-e a lakbérfizetés kötelezettségét május 15-ről legalább is hat hétre, mondjuk június 30-ára kitolni, mert — leszögezem, újból — az adminisztráció képtelen lesz kifizetni az ujabb lakbérpótlékot, amit a kormány kilátásba helyezett. Azoknak a kérdéseknek meritumába, amelyekkel Csilléry t. barátom volt szives foglalkozni, nem bocsátkozom újból bele, csak azt kívánom leszögezni, hogy kapcsolatban a lakbér emelésére vonatkozó rendelettel, amely,már korábban, jó pár héttel ezelőtt megjelent, a kormányzat nem NAPLÓ XI. gondoskodott arról, hogy a közalkalmazottak lakpénzének emelésére vonatkozó rendelet kiadása iránt legalább az intézkedés megtörténjék. Ma tárgyalják állítólag a ministertanácsban ezeket a kérdéseket. Ezt nem ugy értem, hogy eddig talán nem foglalkoztak vele, hiszen nagyon jól tudom, hogy sokat foglalkoztak zzz<à, hanem ugy, hogy a tárgyalások most vannak folyamatban és a mai ministertanácsban még mindig lehet segíteni. Az 1893. évi XIV. tc.-re és az 1908. évi XXVII. te. 7. §-ára való hivatkozással, amelyek a tisztviselők lakáspénzét állapítják meg, a kormányzatnak módjában van az e törvényekben lefektetett lakbéreket alapul venni és ezeket a lakbéreket, mint igen t. Csilléry képviselőtársam mondotta, 30-cal, 40-nel és 50-nel megszorozni. Természetes, hogy a kormány pár nap alatt nem tehet törvényes intézkedést abban a tekintetben, hogy a májusi lakbért törvényhozási utón biztosítsa a tisztviselőknek, de a kormánynak módjában áll az, hogy a kérdést ne csak konszideráció tárgyává tegye, hanem az augusztusi és novemberi lakbért, illetve felemelést a nemzetgyűlés elé hozza és akár egyszakaszos törvény utján a törvényhozással intéztesse el. Arról sem értesültem, hogy mi a pénzügyminister ur álláspontja abban a tekintetben, hogy az alkalmazásban lévő családtagok részére járó lakáspénzt vagy nem engedélyezik vagy pedig csökkentik. A pénzügyminister ur szavaiból meggyőződtem arról is, hogy valami rekvirálásról is szó lesz, és pedig arra hivatkozva, hogy egy-két táborszernagynak a lakása túlnagy s ha nem is sülyedt le élet standardjuk és társadalmi nívójuk, de nagy nekik a mostani lakás. Csodálkozom, hogy a pénzügyminister ur ezért neheztel, mert azt hoztam a Ház elé, hogy egy őrmesternek több fizetése van, mint egy ministeri tanácsosnak. Most nagy csodálkozással mégis azt kell látnom, hogy a pénzügyminister ur igen helyesen végre akarja hajtani az egységesítést és a katonai és polgári tisztviselőket és alkalmazottakat egy lakbérosztályba akarja besorozni. Ezt nagy örömmel veszem tudomásul és a tisztviselők igazán hálásak is lesznek ezért a pénzügyminister urnák, mert ugy tudom, hogy a tisztviselői kar nem is olyan régen, csak 1879 óta kéri ezt, amit a pénzügyminister ur volt szives most kinyilatkoztatni. 1879-ben, 1893-ban és 1908-ban történtek mindenféle intézkedések a tisztviselők ügyében, de ez nem történt meg. Ha azonban a pénzügyminister ur erre a humánus álláspontra helyezkedik és az egységesítést a lakbérnél kereszt ül viszi, engedje meg azt a tiszteletteljes kérdést, miért nem méltóztatik az egységesítést a rendkívüli segélyek terén is keresztülvinni ? ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi LajOS*: Még a rendőrt a csendőrtől is megkülönböztetik ! A rendőrnek kevesebb fizetése van, mint a csendőrnek ! Megáll az ember esze ! 75