Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
510 A nemzetgyűlés 127. ülése 1923, véglegesnek kell tekintenem, sajnálatomra nem vehetem tudomásul. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a pénzügyminister urnák Csilléry András képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem % (Igen 1 Nem I) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette ! Következik Homonnay Tivadar képviselő ur interpellációja. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés ! Csak öt perccel azelőtt, amikor Csilléry igen t. képviselőtársam felszólalt, tudtam meg azt, hogy végre valahára a kormányzópártban is van képviselő, aki a tiszt viselőkérdéssel is foglalkozik. Ha ezt tudtam volna, bizonyára nem is jelentkeztem volna szólásra ebben a kérdésben, mert azt tartom, hogy sürgős interpellációra a képviselő csak akkor kérjen engedélyt, ha arra feltétlenül szükség van. Azonban tekintettel arra, hogy szavam köt, kénytelen vagyok mégis, bár igen megcenzurázva, interpellációmat röviden előadni. Előrebocsátom, hogy a Csilléry igen t. képviselőtársam által előadottakhoz a magam részéről teljesen hozzájárulok és mindazt, amit ő mondott, teljesen magaméváteszem, kivéve a kincstári részesedést, mert ugy látszik Csilléry t. képviselőtársam talán arról nem értesült, hogy a pénzügyi kormányzat a kincstári részesedés címén fizetendő 25%-ot a tisztviselőknek ki fogja utalni. Ebben az egyben t. képviselőtársam tévedett. Nem mulaszthatom el azonban azt, hogy az elnök urnák hálás köszönetet mondjak azért, hogy immár most negyedalkalommal volt szives megengedni, hogy ezt a kérdést a Ház elé hozhassam, de egyszersmind leszögezem azt, hogy a magam részéről nem járulok hozzá ahhoz, hogy ez a kérdés, mig gyökeresen és tényleg megoldva nincs, a Ház napirendjéről levétessék. A pénzügyminister urnák külön hálával tartozom azért, hogy volt olyan szives meg nem várni, az én interpellációmat, mert igy egypár szóval válaszolni tudok az ő nyilatkozataira. Sajnálattal állapitom meg azonban azt, hogy, ugy látszik, a pénzügyminister ur nem helyez súlyt arra, hogy az ellenzéknek mi a véleménye a tisztviselő-kérdésben, mert akkor az én interpellációmat bizonyára megvárta volna, mielőtt válaszol. A pénzügyminister ur legutóbbi alkalommal azt a kijelentést tette, hogy ő a tiszt viselőkérdéssel rendkivül sokat fog foglalkozni. Meg kell állapitanom, hogy a pénzügyminister ur szavát ez alkalommal is betartotta, de nagyon sajnálom, hogy az én tanácsomat nem fogadta meg. amikor azt a kérést intéztem hozzá, hogy ő és a kormány ne foglalkozzék olyan sokat a tiszt viselőkérdéssel, hanem oldja meg. A pénzügyminister urnák Csilléry t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszából meg kell állapitanom azt, hogy most sem oldja meg a évi április hó 27-én, pénteken. tiszt viselőkérdést, illetőleg a lakbérkérdést, amely épen szőnyegen fekszik. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ugy kell emelni a tisztviselők lakbérét, hogy az megfeleljen a tényleges állapotnak, de viszont azon túl ne menjen. Nagy sajnálattal hallottam a pénzügyminister ur ajkairól ezt a kijelentést, mert őszintén megvallva ma reggel hallottam, igen megbízható helyről, hogy a pénzügyminister ur állitólag ugy méltóztatott nyilatkozni, hogy a tisztviselők nivója igen mélyen alászállott és főképen ez ösztökéli arra, hogy a tisztviselők lakbérilletményeit leszállítsa arra a nivóra, amely nívón ma a tisztviselői kar áll. En még most sem hiszem azt, hogy a minister ur ilyen nyilatkozatot tett, de méltóztassék megengedni t. minister ur, ha a két nyilatkozat között némi hasonlatosságot lát ok és méltóztassék megengedni azt, hogy tiltakozzam az ellen, hogy a tisztviselői kar nivója alászállott és ha alászállott (Egy hang jóbbfelöl : Az Metstandardjánah nivója szállott alá !) a pénzügyminister nyilatko* zata vagy véleménye szerint, legyen szabad ezért a kormányt okoznom, még pedig azért, mert á kormány a tisztviselői karnak nem ad olyan megélhetést, nem biztosit olyan fizetést, amellyel ő a családját fenn tudj a tartani és napról-napra látjuk, hogy a legkiválóbb tisztviselők az egyes kategóriákban otthagyják az ő pozíciójukat, beosztásukat és privát vállalatok el horgásszák őket olcsó munkabérért és a munkaképes tiszt viselők naprólnapra nagyobb számban otthagyják az államot és privát vállalatokban helyezkednek el. Fekete Lajos : Ez igy van ! Igaz ! Homonnay Tivadar: Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy nem fog nyugtalanság mutatkozni a tisztviselők között az. uj lakbérrendelet következtében, legalább is nem érezte és nem tapasztalta ezt. Megismétlem újból azt, amit a múltkor mondottam, hogy a minister urnák nemcsak joga, de kötelessége is tanácsadókat tartani, nemcsak joga, de kötelessége is jó tanácsadókat tartani. Én újból kénytelen vagyok ezt egész objektive leszögezni. Nem tartozom^azok közé az emberek közé, akik nem gondolnák meg és ne éreznék át valaminek súlyát, mielőtt azt kimondanák, de amikor a minister ur odanyilatkozik, hogy nincs a tisztviselők között nyugtalanság még ez alkalommal sem vagyok hajlandó épen az ország és a tisztviselői kar érdekében a nemzetgyűlés elé hozif azokat az adatokat, amelyek birtokomban vannak és amelyekről tudomással birok, hogy a kétségbeejtő helyzet miatt kiszámíthatatlan az a következmény, amit magában hordoz az ilyen rendeleteknek nap-nap után való megjelenése. Csak annyit mondok, hogy a legnagyobb az elkeseredés az egész tisztviselői karban azért, mert napról-napra látja, hogy a kormány ujabb és ujabb rendeleteket — hozzáteszem— balkezü rendeleteket ad ki s amit az egyik kezével ad azt a másikkal elveszi anélkül, hogy ezzel a tisztviselői karon segítene. Én a felelősséget a kormányra háritom. Ha
