Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-127
À nemzetgyűlés 127. ülése 1928. pitott ugy a háziurak részére, mint pedig a kincstári haszonrészesedés címén. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy az az alapösszeg, amelyből kiindultam olyan, amelyet a népjóléti minister ur, aki állandóan igen alaposan foglalkozik ezekkel a lakáskérdésekkel, olyannak itélt, mint amely a tényleges 1917. évi, illetőleg a békebeli viszonyoknak teljesen megfelel. Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben sikerülni fog általában véve az igényeket kielégíteni. Ami a különböző alkalmazottak különböző lakáspénzeinek kérdéseit illeti, erre nézve megjegyzem, hogy a jelen alkalommal szükségesnek látta a kormány — épen az egyszerűsítés érdekében és azért, mert ennek a szüksége már különben is bekövetkezett a trianoni békeszerződés folytán — hogy egységesítse az összes lakáspénzeket: az állami, az üzemi alkalmazottak és a katonák részére megállapított lakáspénzeket. Különböző lakáspénzkategóriák és különböző számú kategóriák voltak megállapítva, amint tudni méltóztatnak. Az egyiknél öt kategóriába voltak sorozva a magyarországi városok, a másiknál hétbe, a harmadiknál tizenötbe, ami igen különböző számításokat és igen különböző összegeket is eredményezett, aszerint, amint katonákról, üzemi alkalmazottakról vagy állami közigazgatási alkalmazottakról volt szó. Azt hiszem, ebben a tekintetben a leghelyesebb eljárás az, ha ezeket egyesitjük és egy sémát állapítunk meg, annál is inkább, mert hiszen azok a városok, amelyekre való tekintettel annak idején ilyen sok kategória felállítása vált szükségessé, sajnos már nem tartoznak Magyarországhoz. Azt hiszem, hogy ezzel a sémával, amelyet most tervezünk és amely hat osztályba sorozná a magyarországi városokat és községeket, az összes alkalmazottak egyforma elbánását fogjuk tudni biztosítani. Csak egy nehézségre mutatok rá, amely ennek a kérdésnek elintézésénél okvetlenül fel fog merülni, tudniillik arra, hogy a tárgyalások szükségképen elhúzódnak, ennélfogva a lakáspénzek utalványozása a távolabb eső helyeken nem fog nagyon gyorsan megtörténhetni. Kétségtelen, hogy Budapesten a leggyorsabban le fogjuk tudni bonyolítani az ügyet, de mindenesetre lesznek egyes vidéki helyek, ahol ez az utalványozás nem történhet meg ilyen gyorsan. Azt hiszem azonban, hogy ebben a tekintetben az alkalmazottakat semmiféle joghátrány nem érheti, mert az alkalmazottaknak ezekre az illetményekre akkor van szükségük, amikor a fizetési határidő és kötelezettség beáll. (Felkiáltások jobbfélől: Május elsején.) Május tizenötödikéig lehet fizetni. Igyekezni fogunk tehát olyan megoldást találni, amely az utalványozást és a pénznek kellő időre való rendelkezésre állását a lehető leggyorsabbá teszi. Amennyiben azonban egyes helységekben ebben a tekintetben nem sikeéví április hó 27-én, péntehen. 509 rülne megfelelő eredményt elérni, mindenesetre meg fogom kérni a népjóléti minister urat, — megkérem ezúttal is — hogy legyen szíves majd intézkedni abban az irányban, hogy megadassék a lehetőség arra nézve, hogy ott, ahol erre feltétlenül szükség van, ez a határidő meghosszabbittassék. Azt hiszem, ezzel sikerült a kérdés megfelelő megoldását biztosítani. Ami a városokra, a vármegyékre és a községekre vonatkozó kérdést illeti, ebben a tekintetben a helyzet ugy áll, hogy a vármegyei és a városi alkalmazottaknak a lakpénze az állami alkalmazottak lakpénzéhez alkalmazkodik. Én tehát természetesnek tartom, hogy ezek a lakpénzek ugyanúgy fognak megállapittatni, mini; az államiakra nézve, annál is inkább, mert mondom, ebben a tekintetben most egységes sémát óhajtunk csinálni. A főváros alkalmazottaira nézve, akik egészen speciális helyzetben vannak, nézetem szerint természetesen szintén ezt a sémát keli majd az autonómiának a maga részéről figyelembe venni és azt hiszem, hogy ennek az alapján fogja a maga részéről a kérdést megoldani.. A sémát temészetesen közöljük az autonómiával. Ezekben voltam bátor válaszolni a felvetett kérdésekre. Kérem a válaszomnak tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csilléry András: T. Nemzetgyűlés! Nem tudom, hogy a pénzügyminister ur válaszát ideiglenesnek tekintsem-e vagy pedig véglegesnek, mert hiszen a pénzügyminister ur tulajdonképen nem konkretizálta azt, hogy mi módon szándékozik a tisztviselők lakbérének rendezését végrehajtani. A pénzügyminister ur erre nem tért ki, a városi és vármegyei tisztviselőknél pedig arra helyezte a súlyt, hogy annak idején az autonómia fog róluk gondoskodni. Az autonómiáknak azonban ez idő szerint semmi bevételi forrásuk nincs arra, hogy maguk gondoskodhassanak tisztviselőikről, mert hiszen az a bizonyos kereseti adóból befolyó jövedelem, amelyből az autonómia majd fedezné jövendő kiadásait, csak 1924 január 1-én lesz esedékes, ugy hogy csak akkor lesz módjában az autonómiának róluk gondoskodni. Ami a Máv.-tisztviselőket illeti, nagyon jól tudjuk, hogy a Máv.-tisztviselők lakpénze annak idején is sokkal alacsonyabban volt megállapítva, mint az állami tisztviselőké és igy a Máv.-tisztviselők a lakbérre állandóan és rendszeresen ráfizettek. En tehát nem látok ebben olyan megnyugtató momentumot, amely ezt a kérdést tulajdonképen tökéletesen eliminálná lelkünkből és amely tökéletesen abban a hitben hagyhatna bennünket, hogy ez a kérdés ezzel rendezést nyert 4 A pénzügyminister ur nem adott nekünk ilyen felvilágosítást, úgyhogy én válaszát, minthogy azt
