Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-126
450 r À nemzetgyűlés 126. ülése 1923. gazdasági viszonyokhoz képest eltolódást mutatnak olyan irányban, hogy mig a békében és a háborút közvetlenül megelőző időkben munkáshiány volt Magyarországon, és az volt a helyzet, hogy az uradalmak, vagy a munkaadók nem szivesen mondtak fel a cselédnek, vagy a munkásnak, mert másokat nem lehetett kapni, nem is volt, és ennélfogva a munkabérek szabályozására nem is volt annyira szükség, ma a gazdasági helyzet megváltozott, ugy, hogy munkástöbblet van. Nagyon sok mezőgazdasági munkásunk van Magyarországon, akinek az elhelyezése nem mindenhol sikerül, és a mezőgazdaság nem bir elég munkaalkalmat adni a mezőgazdasági munkásoknak. Azokra az okokra, 'amelyek ezt előidézték, nem akarok részletesen ;ki térni, hiszen erről már többször volt szó itt a Házban, a tényt azonban megállapíthatom, hogy, sajnos, ez igy van. Mivel ez igy van, ennek természetes következménye, hogy ha találkoznak, akadnak olyan munkaadók, akik a kinálat és kereslet törvényeihez alkalmazkodva, a túlságos kinálatot felhasználják arra, hogy a munkás bérét leszorítsák, ezt a kormány behunyt szemmel nem nézheti, és a munkás segítségére kell jönnie. Milyen irányban vannak a legtöbb panaszok ? Ugyebár, a mezőgazdasági munkások közt van évi szerződéses munkás, az u. n. cseléd. Van részes munkás, és vannak oly szerződéses munkások, akik csak bizonyos időközökre szerződnek munkára, és vannak napszámosok, akik egyáltalában nem szerződnek, hanem naprólnapra mennek el napszámbérbe. A cselédbéreknél, miután a cselédbór mindenhol természetben adatik, nincs meg az a visszafé fejlődés, az a vissztólulás, az a visszaesés, amely a pénzbeli munkabéreknél meg van. Ha nézzük a viszonyokat, ha nézzük a cselédkonvenció fizetéseket a békebeli vonatkozásokban, és a mai állapotban, akkor meg kell állapitanunk, hogy a cselédnek természetben adott járandósága nem kevesebb, mint volt a békeidőben, sőt több, mint a békeidőben volt. (Igaz! Ugy van!) Ezt nem azért mondom, mintha ezt sokalnám, ez távol áll tőlem. Az összehasonlításnál az igazság kedvéért azonban meg kell állapitanom azt, hogy a békeidőben visszamenőleg, nem épen az 1913. évre, tehát a régi időben, azokban a gazdaságokban, ahol a cselédnek az állattartás meg volt engedve, nemcsak sertésre, hanem szarvasmarhára is, ott a konvenció a régi időben 24 mérő gabona volt és e mellé adtak esetleg egy mérő, vagy két mérő árpát, zabot, szalmát teleltetósre. Ezzel kisegítették, de maga a kenyérmagvakban való fizetés 24 mérő gabona volt, sok helyütt az országban. Ez viszonyok és vidék szerint változott. Ahol a viszonyokat én ismertem, ennyi volt a fizetés. Ennek a 24 mérőgabonának sok helyütt kétharmadát rozsban és csak egyharmadát adták ki búzában, tehát a tizenkét métermázsát sem érte el. Ezzel évi április hó 26-án, csütörtökön. szemben ma a legtöbb helyen, ahol én ismerem a viszonyokat, 14—16—18 és 20 métermázsa között váltakozik az uradalmi cselédnek a fizetése. (Igaz! Ugy van!) Tehát, ami a gabonafizetést illeti, ebben a tekintetben nincsen kevesebb fizetése a cselédnek, mint békeidőben, sőt több és magasabb a fizetése. Ami a pénzfizetést illeti, itt meg van a nagy különbség. Az igaz, hogy békeidőben is, amint emiitettem, ahol meg volt az állattartás, 24 forintot, 48 koronát, fizettek a cselédnek pénzben a mellé a 24 mérő gabona mellé. A pénzfizetéseket néhol emelték 400, 1000, 1200 koronára, vagy esetleg magasabbra is emelték. A pénzfizetéseknél nincsen meg az arány, ami a gabonafizetéseknél meg van. De a cselédnek a főjövedelmi forrása az állattartás. Sohasem tartottam helyesnek azt a szokást, hogy a cselédtől megvonják az állattartást, és csak természetben adnak neki tejet, zsirt vagy szalonnát, és más egyebet. Mindig sokkal egészségesebb és helyesebb, ha a cselédnek állattartást engedélyeznek, mert az állatnak gondozásánál, nevelésénél a cseléd családtagjainak ereje is bizonyos mértékben kihasználódik és érvényesül, és az állatárak emelkedésénél a cseléd ott kapja meg a pénzfizetések ellenértékét. Megkapja egy kis szerencsével az állattenyésztés révén oly mértékben, amely nem is áll arányban a fizetésével, mert a mai állatáraknál is, amelyek nem érték el az aranyparitást, mint sokan beszélik, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) az állatáraknál nem, az a cseléd, aki egy szarvasmarhát vagy néhány sertést tud eladni, olyan pénzösszeghez jut, amelyből tisztességesen tud ruházkodni. Ebben a. tekintetben nem tartottam szükségesnek belenyúlni a törvénnyel a cselédbérek rendezésébe, mert itt az a visszaesés, ami a napszámbéreknól mutatkozik, nincsen meg, és előreláthatólag nem is lesz meg, mert a gazdáknak is az az érdekük, hogy tisztességesen megélhessen és dolgozhasson az a cseléd. (Ugy van! Ugy van!) Nem tehetem fel a gazdákról vagy a sok uradalomról, melyekben sok cseléd ajánlkozik munkára, hogy leszorítsák ezeket a cselédbéreket. Van azonban egy másik oldala a konvenciós cselédszerződésnek. Ilyen panaszokat kaptam és hallottam is, hogy t. i. egyes gazdaságokban kötelezik az uradalmi cselédet arra, hogy a családtagjait köteles az uradalomnak adni napszámbérért, máshova nem szabad neki elmennie, ez meg van tiltva, és megszabják részére a napszámbéreket. Tudok például eseteket, amelyekről bizonyságot szereztem, ahol a múlt esztendőben 35, ebben az esztendőben pedig 40 koronáért dolgoztak. (Felkiáltások: Ez helytelen!) Szilágyi Lajos : Nyilvánosan meg kell róni ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister; Azt hiszem, hogy ezt megengedni ott, ahol találkoznak — nem általánosítok, mert *rj
