Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-126

A ne, nzet gyűlés 126. ülése 1923. évi április hó 26-án, csütörtökön. 451 nem is lehet áltaiánositani —• miután ilyen esetekről hallottam és meggyőződést szereztem, hogy yannak — mondom, ezt megengedni nem lehet, erről intézkedni kellene, azonban azért nem vettem he a törvényjavaslatba ezt az intézkedést, mert az 1907. évi LXY. te. VIII. §-a kimondja, hogy (olvassa) : »Tilos és semmis az olyan megállapodás, amelynél fogva a cseléd családtagjának előzetesen egyezséggel megállapított arányos külön díjazás nélkül kellene valamely munkát vagy szolgáltatást teljesítenie (úgynevezett robot, urdolga, uzsora, dézsma, ingyenmunka stb.). Tilos és semmis az olyan megállapodás is, amelynél fogva a cseléd családtagjai olyan időben, amikor szerződésük értelmében a gazdánál nem kötelesek dolgozni, a gazda hozzájárulása nélkül más munkát nem vállalhatnak«. Az 1907. évi törvény tiltja azt, amit ma egyes gazdaságokban tapasztalunk. Ebben a tekintetben az a szándékom, hogy a legközelebbi időben egy rendeletet fogok kiadni, amelyben felhívom az illetékes hatóságokat, gazdasági felügyelőket, hogy ezeket az állapotokat vizsgálják meg, különösen ott, ahonnan a panaszt kaptam, ahonnan a panaszt hozzám juttatják, s ennek a törvénynek értelmében fogok intézkedni, hogy ilyen esetek elő ne forduljanak és azok megakadályoztassanak. (Helyeslés.) Már most itt van a részes munka. A részesmunkánál igen nagy különbségek vannak a gazdaságokban. Hészesmunkára adnak ki földeket, amelyeket a részes művel meg teljesen. Azután adnak ki ugy, hogy a munkaadó felszántatja, elvetteti és csak a kapálást, törést, szedést végzi el a részes munkás. Természete- " sen itt a hányadrész különbözőképen van megállapítva: rét-kaszálásoknál, a soványabb és a jóréteknél természetesen nagy a különbség a tekintetben, hogy milyen részben adják ki ezeket a munkálatokat. Itt is vannak panaszok, de a törvényben lesz olyan intézkedés, hogy ezek a részes munkálatok is felülbirálat alá vétethessenek. Itt van azután az úgynevezett szakmánymunkások szerződése, akik leszerződnek aratásra, az egész nyárra, vagy egy hónapra, avagy bizonyos munkateljesítményre. Ezeknél a szerződéseknél is sok visszaélésnek jöttünk nyomára és bizonyságot szereztünk róla, hogy léteznek szerződések, amelyekkel a munkást ki akarják használni olyképen, hogy lekötik az egész nyárra, tavasztól kezdve egész az őszi munkáig olykép, hogy kialkudott, meghatározott bérért leköti az ő munkaerejüket a munkáltató, az összes felmerülő munkákat ezek az emberek kötelesek elvégezni, minden időben és mindennap a munkaadó rendelkezésére kell hogy álljanak, ellenben a munkaadó nem kötelezi magát arra, hogy egész nyáron át munkát is ad nekik és nem határozza meg a szerződés azt sem, hogy mik azok a munkálatok, amelyeknek elvégzéséről szó van. Mert ha egy szerződésben az foglaltatik, hogy ennyi hold burgonyát vagy répát meg kell kapálni, ilyen és ilyen területű rétet le kell kaszálni és annak megvan a külön bére, akkor a munkás tudja, hogy ezt a munkát kell elvégeznie s annak elvégzése után mehet máshová, vállalhat más munkát. Az a szerződés tehát, amely nem ugy köttetik meg, hogy meg volna benne határozva az idő vagy a munka neme szerint, hogy mikor és mennyit kell annak a munkásnak elvégeznie, hanem leköti az embereket olyan értelemben, hogy amikor szólnak nekik, amikor értesitik őket, esetleg minden nap a munkaadó rendelkezésére kell állaniok, amikor pedig nincs munka, akkor nem is köteles ezeknek a munkásoknak kereseti lehetőséget biztosítani, viszont a munkás soha sincsen tisztában, hogy mikor áll be ez a helyzet, nem tudhatja előre, hogy mely napokon vagy heteken kell munkába állania, — az ilyen szerződés semmisnek tekintendő, s a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy az ilyen szerződés semmisnek mondassék ki, megadva a lehetőségét ezáltal arra, hogy a munkás olyan szerződést követelhessen, amelyben világosan meg legyen állapítva, hogy milyen munkát mikor kell elvégeznie. (Általános helyeslés.) Természetesen a munkabérek megállapítása ezekre a szerződésszerű szakmány m unkákra is kiterjed, mert ha a munkabér olyan alacsonyan van megállapítva, hogy az a törvény szerint nem kielégítő, akkor az ilyen bérmegállapítások semmisek s itt is megvan a törvénynek az az intézkedése, hogy hatóságilag kell megállapitani a minimáTis munkabéreket. Itt van azután a napszámosmunka, amelyre a legtöbb súlyt helyezte a törvényjavaslat. Szilágyi Lajos: Ez a legfontosabb! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyí minister : E tekintetben nagy baj, hogy a napszámos-fölösleg olyan nagy az ország legtöbb helyén — lehetnek azért egyes kivételek

3 ahol nem így van — hogy ennek következtében a munkás először is nem kap elegendő munkát ahhoz, hogy rendszeresen dolgozhassák, másodszor pedig egyes munkáltatók kihasználják ezt a fölösleget. . . Peidl Gyula: Sok egyes munkáltatók! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : ... és olyan kevés napszámbért állapítanak meg, amely egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy a munkás belőle megélhessen. Mivel ilyen jelenségek felmerültek és az a helyzet, hogy a munkaadók egy része nem látszik figyelembe venni az óriási drágaságot és nem alkalmazza az ő munkásainak fizetését az óriási drágaság mérvéhez, hanem még mindig a régi, a múlt évi keretek között marad, s mivel minden felszólítás e tekintetben eredménytelen maradt, azért a törvényjavaslat gondoskodik arról is, hogy mindenütt, ahol beigazolást nyer, hogy a munkabéreket olyan alacsonyan szab66*