Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-125

434 A nemzetgyűlés 125. ülése 19* Vanczák János: Nem, nem, a mezó'g sági munkásság érdekeit nem lebet ilyen javaslatokkal máról-holnapra elintézni. Igen t. Nemzetgyűlés! Azt mondják, hogy a mezőgazdasági munkában nem valósítható meg a nyolc órai munkaidő. Ebben nagy igazság van, de csak bizonyos mértékig, mert ugyancsak Németországban, Dániában, Olaszországban, Hollandiában, Csehországban, Belgiumban, Skóciában és mindenütt törvényesen nyolc órában van megállapítva a mezőgazdasági munkaidő. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Mikor esik az esö ! Derültség.) Olaszországban — amely most Mussolinivei nagyon kedves ország, — ugy a férfiaknak, mint a nőknek nyolc órai maximális munkaidejük van ; az olasz parlament ugy a mezőgazdasági, mint az ipari munkások munkaidejét törvénybe iktatta; nyolc órában állapította meg, azzal, hogy különórázás esetén a munkás 100°/o-os pótdíjat kap. (Zaj jobb felöl.) Németországban az átlagos munkaidő a mezőgazdaságban öt óra, az erdőgazdaságban nyolc óra. Ez törvényesen van rendezve és a nyolcórás munkaidő 11 órás keretben van megállapítva. Erdélyi Aladár: Az átlagos munkaidő lehet! Télen négy órát sem dolgozhatnak! Propper Sándor : Ugy-e, ez fáj, ez érzékeny pont! (Zaj és derültség jobbfelöl.) Ne fenyegessenek bennünket, mi aranyban fizetjük a kenyeret ! (Zaj és felkiáltások jobb felől : Nem értenek a dologhoz! ) Az aratás a mezőgazdasági munkának csak egy periódusa, amely egyforma mindenütt az egész világon. Ha az aratással világszerte el tudtak igazodni és amellett a normális, a mindennap visszatérő, az egyforma mezőgazdasági munkára törvényesen meg tudják állapítani a nyolc vagy kilenc órai munkaidőt, akkor azt hiszem, Magyarország sem lehet ezalól kivétel Szijj Bálint : Ez mindenütt csak papíron van igy és nem a gyakorlatban ! Perlaki György: Ezzel csak azt bizonyítja, hogy nem ért a dologhoz ! Propper Sándor : Itt még papíron sincs meg ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is lesz! Nyugodjék bele! Propper Sándor : Nem ? Nem lesz meg ? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem ! Propper Sándor : Majd meglátjuk ! A fejlődés oda visz! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vanczák János : Igen t. Nemzetgyűlés ! Az elmondottakon felül a mezőgazdasági munkások szervezkedési szabadságának szükségességéről legyen szabad még a többtermeléssel kapcsolatban is szólani egypár szót. (Felkiáltások jobbfelöl: Akkor lesz többtermelés, ha nyolc órát dolgoznak? Zaj a szélsöbaloldalon.) Igen t. kedves képviselőtársam, . . . Szijj Bálint.* Fából vaskarika a kevesebb munkaidő ! '. évi április hó 25-én, szerdán. Vanczák János : . . . higyje el, hogyha én odaállok egy olyan munkás mellé, akit naponta tizenöt órát dolgoztatnak és ugyanazt a munkát adják nekem, amit ő végez, én, ha csak nyolc órát fogok is dolgozni, mindjárt az első napon többet fogok végezni, mint ő. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Fogalma sincs a dologról !) Propper Sándor: Ez tudományos megállapítás ! (Felkiáltások jobbfelöl : Nem lehet ezt Íróasztal mellett megállapítani ! Más a gyakorlat !) Renczes János: Próbáljuk meg! Vanczák János : Kérem próbáljuk meg. Én helyt állok érte ! De ezt ne vegyük viccnek, ezt meg kell próbálni ! (Helyeslés.) Propper Sándor : Ez tudományos megállapítás ! Csontos Imre: Az én Julcsám jobban ismeri a barázdát ! (Elénk derültség jobbfelöl és a középen! Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vanczák János: Ha többtermelésről beszélünk, kérdezem, elegendő-e ahhoz a gazda tudása, elegendő-e, ha vannak nagy gyáripari vállalataink, kitűnő mérnökökkel és kitűnő gyárigazgatókkal? Nem elegendő. A többtermeléshez eléggé felvilágosult, eléggé szakértő, az életet eléggé ismerő munkásokra is szükség van. Magyarország egyetlenegy iparága sem lenne versenyképes, ha nem állna rendelkezésre a gyáripar folytatásához a megfelelően felvilágosult, hozzáértő munkásság. Es a többtermeléssel a mezőgazdaságban is ugy vagyunk, hogy mennél okosabb, mennél többet tud, mennél felvilágosultabb az a mezőgazdasági munkás, annál könnyebb lesz vele bánni, annál inkább fogja szeretni a földet, annál jobban tudja megbecsülni munkájának értékét. Erdélyi Aladár: Ez igaz! Ezért kell érteni a dologhoz ! Vanczák János : Igen, de hozzá kell juttatni a munkást _a tudáshoz, és nem szabad megelégedni azzal, ha tudja a katekizmust és alá tudja írni a nevét. Erdélyi Aladár: No, no! Propper Sándor: Na meg a százesztendős naptárokat is olvassa! Vanczák János: Mert nálunk igenis ez a kulturális mérték! (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Szijj Bálint : Gyakorlati tudás is kell ahhoz ! Vanczák János : De most már menjünk hamarosan tovább. Szijj Bálint: Most már rátér a javaslatra? (Derültség.) Vanczák János: Nem. (Derültség.) Azzal kezdtem. Itt van dr. Baross János képviselőtársunknak egy kitűnő kis füzete, amelyet meg* küldött mindnyájunknak ós amelyért nagyon hálásak vagyunk neki.