Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-124

A nemzetgyűlés-124. ülése 1923. évi április hó 24-én, kedden. 419 sem kezdenek háborút előbb, mint három hónappal a biróság Ítélete, vagy a Tanács jelentése után.« T. Nemzetgyűlés ! Igen komoly eshetőségek­kel szemben is meg van itt állapítva —igaz, hogy a »háború« szóval megjelölve — az, hogy ezek­nek a pilatorikus, békés és igazság szerinti ki­egyenlítésre vonatkozó összes eszközöknek ti merí­tése előtt nem szabad önsegélyhez fordulni. A »háború« szó itt az önsegély fogalma helyett áll, mert minden önsegély, az önsegélyhez nyúlás, az erőszakos eszközökhöz való egyoldalú nyúlás tulaj donképen már háborus cselekvény, úgyhogy ha ezeknek az intézményeknek, szakaszoknak szel­lemét vesszük, azok tiltják az önsegély és az ön­bíráskodás természetével bíró minden cselekvést mindaddig, mig vagy a döntőbírósági eljárás, vagy a nemzetek szövetsége illetékes köze­gének, a conseil-nak békéltető eljárása be nem fejeztetik. Ezzel a cikkellyel a cseh-szlovák kormány nyil­vánvaló ellentétbe helyezkedett, midőn a neki fel­ajánlott pártatlan vizsgálati eljárás mellőzésével az egyoldalú önsegélynek, az egyoldalú megtorló intézkedésnek terére lépett. Igazán fel kell vetnünk magunkban azt a kér­dést, hogy vájjon Európa államai között miféle megkülönböztetések léteznek. Már hozzászoktunk, hogy még mindig emiitik a háború győzőinek és leGyőzőtteinek két kategóriáját, ami teljesen ellen­kezik a béke szellemével, mert hiszen békét azért szoktak kötni, hogy a háborúnak vége legyen, nem azért, hogy azt más alakban folytassák. (Ugy van ! Ugy van // Most, ugy látszik, az államoknak még egy második katagorizálása is kezd lábrakapni : t. i. olyan államokra, melyek kötelesek megtartani a szerződéseket, és olyan államokra, amelyek nem kötelesek. (Taps.) Ez utóbbinak illusztrálására megemlítem, hogy a napokban olvastuk, — igaz, hogy csak hírlapíró előtt tett nyilatkozat, hiriapi közlés alakjában, de a dolog olyan jelentőséggel bir, hogy szinte lehetetlen feltenni, hogy ilyen hír­lapi közlemény illet ékes cáfolatban ne részesüljön, ha valótlan, —olvastuk, mondám, a románigazság­ügymínisternek egy állítólagos nyilatkozatát, mely szerint ő a magyar feleknek a bíróságok előtti nyelvhasználatra vonatkozó, a nemzeti kisebbsé­gek védelméről szóló szerződésekre alapított pana­szát azzal az egyszerű kijelentéssel utasította el, hogy magasabb állami szempontból a nemzeti kisebbségekre vonatkozó szerződések nem tartha­tók meg. (Zaj.) Engedelmet kérek, szeretném látni, hogy milyen európai vihar, milyen entente­vihar keletkeznék, ha egy magyar minister meg­engedné magának azt a kijelentést, hogy maga­sabb állami szempontból a trianoni szerződésnek ezt vagy azt a pontját nem lehet megtartani, pedig magasabb magyar állami szempontból igen kevés intézkedése maradna fenn a trianoni szerző­désnek, melyet meg lehetne tartani. (Ugy van! Ügy van !) De, mondom, ha a román igazságügyminister­nek ez a nyilatkozata nem is volna autentikus, ha tulaj donképen csak kifejezésre juttatná azt, ami a tényleges prakszís, mert én és mindazon kép­viselőtársaim, akik ezzel az üggyel, különösen a nemzeti lásebbségek oltalmának ügyével foglal­koznak, megállapíthatják, hogy szisztematice félre­tétetnek az azok megoltalmazására, megvédésére vonatkozó nemzetközi szerződések, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) ismétlem, ezen a címen fel lehet vetni azt a kérdést, hogy tényleg ott vagyunk-e, hogy vannak államok, amelyek tartoz­nak, és vannak államok, amelyek nem tartoznak megtartani a nemzetközi szerződéseket, és ha a szerződések egyszer ilyen jelleggel birnak, akkor azután egészen kifejezetten és nyíltan az ököljog terére és útjára léptünk. (Ugy van ! Ugy van !) Még egy megjegyzésem volna ezzel kapcsola­tosan, mielőtt a kormányhoz azt a kérdést intéz­ném, hogy milyen intézkedéseket szándékozik tenni a cseh-tót kormány ezen egyoldalú, a nem­zetek szövetsége paktumának pozitív tételeivel ellenkező eljárásának ellensúlyozására. En bizo­nyára a legutolsó vagyok, aki kockázatos, kaland­kereső politikára akarnám a kormányt felhívni ; én helyeslem a kormánynak azt a politikáját, amely a súlypontot Magyarország belső regene­rálására és annak elérésére fektetvén, keresi az egyetértést nemcsak a nagyhatalmakkal, hanem keresi a normális viszony helyreállítását a szom­széd államokkal is. De utóvégre mindennek van határa. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Kétféle veszélye lehet a nemzet biztosságának. Az egyik veszély volna a kalandos, összeütközéseket kereső politika, a másik pedig a túlhajtott gyengeség és engedékenység politikája (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.), mely azt a látszatot kelti, hogy mindenki megengedhet magának velünk szemben mindent, mely utóvégre olyan helyzetbe hozhat minket, amelyben a lehető legkedvezőbb körül­mények között mégis kénytelenek leszünk egy összeütközést elfogadni. Ha a cseh-szlovák kormány feljogosítva érezte magát arra, hogy az általunk felajánlott pártatlan biróság vagy pártatlan fórum által való megvizs­gálás eljárásának mellőzésével, saját közegeinek megállapít ásat a mi közegeinkével szemben per­döntőnek elfogadván, ezt az abszurd álláspontot tőlünk is követelvén, egyoldalúan megtorló intéz­kedéseket helyez kilátásba, nagyon megfontolandó. mélyen t. Nemzetgyűlés, vájjon ebben a helyzetben nem kell-e nekünk is mindaddig, mig ez a méltá­nyossággal ellenkező, a nemzetek szövetsége pak­tumába ütköző cselekvés fennáll, hasonló állás­pontra helyezkednünk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Utóvégre hasonló megtorló intézke­dések lehetősége a magyar állam kezében is van és mi nem válhatunk Kelet-Európa pofozógépévé ! ( Ugy van ! Ugy van ! Zajos helyeslés és taps.) Hanem a mi békés, kalandkerülő, Európa nyu­galma felett ugy, mint a saját biztonságunk felett

Next

/
Oldalképek
Tartalom