Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-124

À nemzetgyűlés 124. ülése 19' »Azok részéről, akiknek a sors osztályrészül vagyont nem adott, akik tehát az önfentartás terén saját munkájukra, saját életrevalóságukra utalvák, jogosult panasz csak egyetlen egy eset- ben támadhat. Abban az esetben, ha nincs meg számukra a lehetőség munka által szerezni meg mindazt, ami saját maguk és családjuk fentartásához szükséges. A maguk és családjuk fentartása alatt nem csupán a máról-holnapra napszám után megkeresett kenyeret értem én, hanem értem az egészség, a testi és lelki kifejlődés feltételeinek megfelelő életmódot és akár az időleges betegség, akár az aggkor esetén beálló munkaképtelenség idejére is bebiztosított exisztenciát. Ha ebben áll a baj, ha munkásainknak, az ország nemcsak legmagyarabb, de legderekabb munkásainak a mostoha gazdasági viszonyok folytán keresetük hiányzik, ha minden szorgalmuk, takarékosságuk dacára tisztességes megélhetésük iránt kell kétségben, bizonytalanságban lenniök, ebben az esetben sem az államnak, sem a társadalomnak, sem közülünk senkinek egy percig sem szabad habozni azon, hogy bármely áldozat árán helyzetükön segiteni siessünk. Munka által megkeresni nemcsak az élet, de a mindennapi kenyér bizonyosságának föltételeit: ez a legkevesebb, amit az egyes ugy az államtól, mint az embertársaitól joggal igényelhet.« Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezt egy főispán aktiv főispán korában irta. Méltóztassanak elképzelni, hogy személyes tapasztalatok alapján és érző szivvel irta azokat a sorokat, amelyeket én most felolvastam. Bármilyen nehézsége is van annak, hogy munkát és munkaalkalmat teremtsünk a mezőgazdaságban, mégis meg kell keresnünk a módját annak, hogy teremtessenek ilyenek, mert különben mi is arra a konklúzióra jutunk, amelyre jutott annak idején Vadnay Andor, hogy pusztul a magyarság legértékesebb rétege, a magyar földmunkásság, ha azt a kötelességét, hogy létfeltételeit biztosítsa ennek a társadalmi rétegnek, a nemzetgyűlés nem teljesiti vele szemben. Szóvá kell tennem, ami szorosan hozzátartozik ehhez a tárgyhoz, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatos, az egyesülési és gyülekezési jog kérdését is. A túloldal igen t. tagjai rendszerint azt mondják és azon az állásponton vannak, hogy az egész gazdasági életben a patrarchális gondolkodásnak kell érvényesülni és hogy a földmunkásoknak nincs szükségük egyesülési és gyülekezési jogra, mert hiszen annak idején történtek kirobbanások, félszegségek és ezek magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy a földmunkásokat minden körülmények között meg kell akadályozni abban, hogy saját érdekeik védelmére szervezkedjenek épugy, mint a gazdatársadalom, vagy a társadalomnak bármelyik ágazata, bármelyik osztálya. Hallottam a túloldalról is ezt a felfogást> sőt nem egy-két képviselőtársam akár beszéd, akár közbeszólás alakjában annak a nézetének NAPLÓ XI. I évi április hó 24-én, kedden. 4l3 adott kifejezést, hogy semmi szükség sincs arra, hogy az izgatókkal összehozzák a földmunkásokat és hogy izgassanak a munkaadók ellen. Beszédem elején néhány adatot olvastam fel, amelyek, azt hiszem, sokkal súlyosabban és sokkal rémesebben izgatnak, mint amennyire én vagy bárki más izgatni tud, aki a földmunkásokkal érintkezik. Azok a 200—250 koronás napszámok, az ezek nyomában járó nyomorúság sokkal lehetetlenebb módon izgat,. . . Haller István : Az én kerületemben is kétszáz korona! Szeder Ferenc : . . . mint bárki más izgatni tud ebben az országban. De ón nem tudom, hogy akkor, amikor a külügyminister is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemzetközi munkaügyi hivatalhoz olyan átiratot intézett, hogy végre ezen a téren is rendet akar teremteni és biztosítani akarja ennek a társadalmi rétegnek is az egyesülési és gyülekezési jogot, mit jelent az, hogy befelé pedig az az álláspont és az a felfogás, hogy a földmunkásoknak saját gazdasági érdekeik védelmére nem lehet és nem szabad törvényes, legális eszközöket adni. Mit jelent ez, t. Nemzetgyűlés ? Azt, hogy mint egyik igen t. képviselőtársam az előttünk fekvő javaslatot kirakatjavaslatnak minősítette, ez a felfogás az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében a külügyminister részéről kirakatfelfogás. Nem én állapítom ezt meg, más állapította meg, nálam sokkal hivatottabb, hogy a békeszerződés megfelelő rendelkezései alapján Magyarország e tekintetben is kötelezettséget vállalt magára, hogy a békeszerződés bizonyos mértékben Magyarország kormányát az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében is kötelezi. De nemcsak az, hanem az észszerüség is kötelezi arra, hogy a mezőgazdásági munkásoknak is lehetővé tegye a szervezkedést gazdasági érdekeik vedel» mezesére. Hiszen egész tömege a rendeleteknek jelent meg, amelyek ezeket a kérdéseket akarják szabályozni. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben megjelentek titkos rendeletek és utasítások, amelyek keresztezik a már előbb kiadott rendelkezéseket és igy a mezőgazdasági munkások részére a szervezkedést lehetetlenné teszik. Mit jelent a mezőgazdasági munkások szervezkedése ? Azt, hogy egyesülnek, tömörülnek és egyesültek épen ugy, mint ahogy a gazdák iparkodnak és törekediiek az élet minden terén és vonatkozásában gazdasági érdekeiket megvédeni. Ez nem ujkeletű jelenség. Nyugat-Európa minden államában a mezőgazdasági munkásság is épugy szervezkedhetik, mint az ipari munkásság, és ennek dacára sem állanak elő azok a turbulens jelenségek, amelyek nálunk előállanak a mezőgazdasági munkaviszonyokban, annak ellenére, hogy itt lehetetlenné van téve a szervezkedés, (Felkiáltások a szMsőbaloldalon : Épen azért!) és súlyos börtönbüntetéssel sújtják azokat, akik a munkaviszonyukból kifolyólag sztrájkba lépnek. 60