Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-124

402 A nemzetgyűlés 124. illése 1923. évi április hó 24-én

f kedden. kíváncsisággal lestük mi is ennek a javaslatnak szőnyegre kerülését. Egyrészt mi földmunkások azt követeltük, hogy a mai lehetetlen munkabérviszonyok alakulásába avatkozzék be az állam a maga erejével, másrészt pedig az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben tömörült érdekeltségek a leghevesebb harcot indították már jó előre ennek a gondolatnak törvényhozási utón való érvényesítése ellen. Kíváncsiságunkat és érdeklődésünket még inkább fokozta az október 31-én lezajlott ankét, amelyen azt a nyersanyagot, amely ennek a javaslatnak elődje volt, tövéről-hegyére megvitattuk, s az ott elhangzott felszólalások feljogosítottak bennünket arra a reményre, hogy ebből a törvénytervezetből a mi intencióinknak is megfelelő törvényjavaslat születik meg és kerül a Ház asztalára. Annyival inkább feljogosított bennünket a várakozásra ennek az értekezletnek lefolyása, mert azok a szakemberek, akik a törvényelőkészitő bizottságban, illetve ezen az értekezleten ott voltak, majdnem egyöntetűen megállapították, hogy a javaslat abban a formában, ahogy az értekezlet elé került mint nyersanyag, teljesen célját tévesztett és a gyakorlati életben a munkabérek kialakulására úgyszólván semmi jelentőséggel sem fog bírni. Nemcsak azért mondottam ezt ezen az értekezleten, hanem az oda meghívott szakemberek is és az államtitkár ur, aki az értekezleten az elnöki tisztséget betöltötte, meg is Ígérte, hogy ezeket a felszólalásokat a törvényjavaslat végleges megszövegezése alkalmával, bár a javaslat sokféle retortán megy is keresztül, figyelembe fogják venni. Mikor ez a törvényjavaslat ide került, elővettem annak a régi tervezetnek gépírásos példányát és összehasonlítgattam ezzel, vájjon azok a felszólalások, amelyek az értekezleten elhangzottak, figyelembe vétettek-e vagy pedig hiábavaló, meddő munka volt-e az, amelyet végeztünk. Meg kell állapitanom, hogy lényegében úgyszólván semmi változtatás nem történt azon a tervezeten, mikorra ide került. Némi részben meg is értem azt, hogy a javaslat ilyen formában került elénk; az Országos Magyar Gazdasági Egyesület harca nem volt hiábavaló és nem hiábavaló még most sem a magyar kormányzati politikában, mert annak az érdekeltségnek a szava, . . . Propper Sándor: Parancsa! Szeder Ferenc : ... a ténykedése sokkal nagyobb súllyal esik még ezidőszerint a mérlegbe, mint millió és millió földmunkásnak az óhaja és vágyakozása. így ebből a javaslatból is, •— mint ahogy rendszerint történni szokott s mint ahogy Magyarországon megszokott jelenség — mire ide került, csak olyan félszeg és korcs intézkedéseket tartalmazó javaslat lett. Mert én egy pillanatig sem áltatom magamat illúziókkal, mint ahogy a t. túloldal egyes szónokai a javaslat mellett váló felszólalásukban hangoztatták, hogy ez a javaslat meg fogja változtatni a nyomorúságos viszonyokat és a béralakulásokra kedvező módon fog hatni ; mondom, nem ringatom magamat ebben az illúzióban, és majd a törvény életbeléptetése után is leszek bátor módot keresni arra, hogy kimutassam, hogy ezek a félszeg intézkedések sohasem szolgálhatják eredményesen a gyakorlati élet célját. Megszoktuk már, hogy nálunk félszeg és suta intézkedésekkel akarnak operálni az élet minden terén és minden vonatkozásában akkor, amikor a földmunkásokról, a munkások millióiról van szó. Megszoktuk, hogy erélyes és mélyreható törvényalkotásokkal nem jönnek a törvénykozás elé e társadalmi réteg érdekeinek védelmére. Magam is meglepődtem, amikor olvastam az egyik lapban, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kiküldöttje, a hivatal elnöke, nemsokára Magyarországba érkezik, hogy itt megvizsgálja a mezőgazdasági és egyéb vonatkozású törvényalkotásokat, azoknak kihatását a gyakorlati életre, stb., s ehhez hozzáfűzi a félhivatalos kormánypárti lap, hogy egész nyugodtan eljöhet, bemutathatjuk neki a mi szociálpolitikai törvényalkotásainkat, . . . Propper Sándor: Potemkin-alkotások! Szeder Ferenc : . . . mert mi e tekintetben megelőztük Nyugat-Európának nem egy-két államát. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Saly Endre : Csakhogy azt nem lehet becsapni, mint ahogy Horovitzot becsapták. Elnök ". Kérem Saly képviselő urat, hogy a parlamenti illemet sértő kifejezésektől méltóztassék tartózkodni. (Mozgás a szélsöbáloldalon.) Sütő József : Hiszen járt itt valamikor Horovitz ! Szeder Ferenc : Legyen szabad ezzel kapcsolatosan kiterjeszkednem arra, hogy az a beállítás, amely szerint Magyarország mezőgazdasági szociálpolitikája megelőzte volna a nyugateurópai államokat, közönséges hamisítás. En nagyon érdekelt vagyok a mezőgazdasági szociálpolitikai kérdésekben és ezek a kérdések nekem nagyon fájnak, mert én sohasem tagadom meg paraszt származásomat és azt, hogy abból a társadalmi rétegből kerültem ki és annak érdekeit az élet minden terén és minden vonatkozásban képviselni fogom olyan eszközökkel és módszerekkel, amelyek adott helyzetemben rendelkezésemre állanak. Klárik Ferenc : Akkor is, ha minister leszel ! Nem ugy, mint nagyatádi Szabó '. Rothenstein Mór: Az más! Szeder Ferenc : Legyen szabad megemlékeznem arról, hogy a magyarországi szociálpolitika mezőgazdasági vonatkozásban egyáltalán semmit sem jelent a nyugateurópai államok szociálpolitikájához képest. (Ugy van I a szélsöbáloldalon.) A szociálpolitikai törvényalkotásokat nálunk az 1898:11. tc.-kel kezdették. Innen datálódik az az időpont, amikor a mezőgazdasági kérdéssel jól-rosszul, osztályszempontból foglalkozni kezd-