Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-122

354 À nemzetgyűlés 122. ülése 1923. kifejezéssel azzal vádolta meg ezeket, hogy ők visszaállították Magyarországon a jobbágy-korszakot. De épen ugy, mint ezzel a kijelentéssel magamat nem azonosítom, állást kell foglalnom a másik oldalról elhangzott olyan kijelentésekkel szemben is, mint amilyeneknek Forgács Miklós t. képviselőtársam adott hangot tegnapi beszédében, aki a szervezkedés szabadságáról minden különböztetés és disztinkció nélkül egyaránt elítélően beszélt, lett légyen szó kommunista vagy szociáldemokrata vagy keresztényszocialista vagy szövetkezeti vagy bármiféle más szervezkedésről. Különösen nehezményezem t. képviselőtársam beszéde kapcsán, hogy azoktól, akik a munkásság szervezkedésével szemben szeretnek állást foglalni s erre a szervezkedésre különböztetés és disztmgvállás nélkül ráhúzzák a bolsevizmus és a forradalmak tanulságait, sohasem hallom, hogy más irányú szervezkedéssel szemben valami kifogást tennének, pedig nagyon lehetne. Hogy egyebet ne mondjak, igen égető kérdés ma például az épitkezés kérdése, de sohasem hallottam, hogy azok, akik a munkásság szervezkedését olyan nehezen tudják bevenni, egy szót is szóltak volna pl. a téglakartel üzelmeiről. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Soha sem hallottam, hogy a kartelek és a trösztök dzsungeljének álltak volna neki és férfierejük minden megfeszítésével odavágták volna az acélos kaszát és kezdték volna irtani, bár gőzekével is nekimehettek volna, mert akkor is lett volna ott min dolgozni. Azt, hogy Forgács t. képviselőtársam egy második foglalkozási osztályt is, az ügyvédeket csak ugy általánosságban végigcsapta, mint ahogy a munkásság szervezkedésével elbánt, nem szükséges most szóvá tennem, mert ezt az általánosítást a másik oldalról azok, akiknek nem ez a foglalkozásuk, már helytelenítették. Az előttem szólott t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy a buzaparitásban való fizetés ma keresztül nem vihető, ezúttal nem akarom vita tárgyává tenni, hiszen a törvényjavaslat épen arra való, hogy megállapittassék majd az a minimális munkabér, aminek szüksége nem forog fenn akkor, ha egyszerűen azt lehetne mondani, hogy átszámittatnak a buzaparitásra a mezőgazdasági munkabérek, s ezzel egy csapásra megvolna oldva a kérdés. Engedje meg azonban előttem szóló igen t. képviselőtársam, hogy ha a buzaparitásra nem lehet áttérni, viszont azt sem lehet akceptálni, hogy 200—250 koronás napszámokat fizessenek ma a mezőgazdasági munkásságnak. Itt már többen pro és contra előhozták azt, hogy milyen keresetük van a mezőgazdasági munkásoknak. Némelyek tagadták azt, hogy ilyen alacsony napszámok vannak, mások viszont még alacsonyabb napszámokról beszéltek. En megmondhatom, hogy a csepregi járást illetőleg évi április hó 19-én, csütörtökön, már ezen törvényjavaslat tárgyalásának ideje alatt szereztem azt az információt, hogy az ott elterülő nagy bérgazdaságok és más uradalmak nagy általánosságban 200—250 koronás napszámokat fizetnek a mai időkben. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Gyalázat I) En azt hiszem, hogy ezért az adatért felelősséget vállalhatok ; mondhatnék azonban ennél felbőszitőbb adatokat is, de nem az a célom, hogy talán innét kifelé izgassak, mert én dacára annak, hogy szocialista vagyok, tartom magamat ahhoz a keresztényszocialista igazsághoz és megállapításhoz, hogy az izgatásból nem terem egy szem gabonával sem több a szántóföldön, nem lesz egy deka gyapjúval sem több és nem mászik egyik tégla a másikra, nem lesz belőle ház. Viszont a másik oldaltól és érdekeltségtől is el kell várnom mint igazságos, szociális érzésű embernek, hogy legyenek belátással, ha nem az igazság szeretetéért, már saját érdekeik kedvéért is. Tessék saját érdekük szolgálatában vigyázni arra, hogy ilyen gyuanyagok ne kerülhessenek a nép közé, és hogy ilyen viszonyok maguk ne izgassák fel azokat, akik ezáltal érintve és érdekelve vannak. Erdélyi Aladár: Ezért akarjuk ezt a törvényt meghozni Halier József; Ami magát a törvényjavaslatot illeti, ezzel szemben én igen nehéz helyzetben vagyok. Magát a lényeget mindenesetre elfogadom és örömmel üdvözlöm. A formája miatt azonban a javaslatot nem fogadhatom el. A törvényjavaslat lényege két alapgondolat : az egyik az, hogy az ingyen munkát, amit röviden talán robotmunkának lehetne nevezni, eltiltani és kiküszöbölni törekszik; a másik az, hogy megállapitsa a minimális munkabéreket, amelynél legalább kevesebbet ne lehessen fizetni a mezőgazdasági munkásoknak. Az első törekvést, mint régi néppárti és keresztényszocialista programmpontot és törekvést örömmel üdvözlöm és elfogadom. Csak azt szeretném, ha precízebben lenne e tekintetben a szakasz megfogalmazva. Mert nagy a lehetősége annak, hogy azt fogják mondani, hogy az u. n. ingyenes vagy robotmunkának az az ellenszolgáltatása, amelyről a törvényjavaslatban szó van, benne foglaltatik abban, hogy például a nagybirtokos nem a 12-ik, hanem a 11-ik részért adja oda az aratnivalót, s akkor nem lehet azt mondani, hogy ellenszolgáltatás nincs és semmis ez a szerződés. Azt a gondolatot, hogy meg kell állapítani a minimális munkabéreket, szintén elfogadom, természetesen el kell fogadnom ilyen körülmények között, amikor ilyen alacsony munkabéreket fizetnek egyes munkaadók. Szükkeblüeknek tartom azonban azokat a feltételeket, amelyektől a megállapítás függ, s célra nem vezetőnek azt az eljárási módot, ahogy a megállapítás kontemplálva van. Szűk-