Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-122

A nemzetgyűlés 122. ülése 1923. " Szilágyi LajOS : A lényeget tekintve pedig az a megjegyzésem, bogy vagy bele kell szólnunk a munkabér megállapításába, vagy nem. Nézetem szerint, és ugy látszik, a minister ur nézete szerint is, bele kell szólnunk, mert különben nem jött volna ide ezzel a törvényjavaslattal ; de viszont, ha igen, ha bele kell szólnunk, akkor ez csak a munkásokon való segités céljából lehet igen. Segít­ség és támasz kell igenis a mezőgazdasági munká­soknak, a napszámosoknak, de ez a segítség gyor­san és kiadósan kell. Mác pedig ez a törvényjavas­lat a rendes bürokratikus utón akar segíteni. Mert mit akar ? Azt akarja . . . Szabó István (nagyatádi) földmiveíésügyi mi­nister; Kivételes hatalommal nem segíthetek! Szilágyi LajOS : ... hogy bizonyos vidéken kezdeményezzen valaki valamit, állapítsa meg azt, hogy a munkabér nem megfelelő, azután tegyen jelentést, előterjesztést. Ezt majd iIrtatják, azután majd fogalmaznak, azután referálni fog valaki, a minister ur dönteni fog, a döntését tisztázni, kiadványozoi és postázni fogják . . . Tankovics János : Ki ne maradjon a beszéd­ből egy szó sem ! Erdélyi Aladár; Hol tanulta ezt a sorrendet? Meskó Zoltán : A vezérkarnál ! (Derültség.) Szilágyi LajOS : . . . kihirdetik, azután a bizott­ságot választók névsorát fogják össze állit ani, azután bizottságot fognak jelölni, választani, elnö­köt fognak jelölni, helyettes elnököt fognak jelölni és választani, azt meg fogják erősíteni, azután a bizottságot össze fogják hivni, ülésezni fognak . .. Sándor Pál : Fából vaskarika ! Szilágyi LajOS : ... ott megint határoznak, lehet fellebbezéssel és előterjesztéssel élni, ezt megint iktatják, referálják, döntenek, tisztáznak, kiadványoznak, postáznak, végre azután meg­jelenik a hivatalos lapban. MeskÓ Zoltán : Időközben a munkás éhenhal ! Erdélyi Aladár : Jobb lett volna Maul halten und weiter dienen ! (Nagy zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot az örökös közbeszólásokkal ! Szilágyi Lajos : Azt válaszolom a közbeszóló t. képviselő urnák, hogy engem sem mondandóim­ban nem fog megakadályozni, sem bele nem fog kergetni abba a hibába, amit ellenzéki oldalon ismételten látok naponta, hogy a kormánypártról jövő meggondolatlan, komolytalan közbeszólá­sokra innen hevesebb hangon válaszolnak. Onnan ered minden parlamenti összeszólalkozás, hogy a kormánypárt napról-napra provokálja az ellenzéket. Szabó István (nagyatádi) földmiveíésügyi mi­nister : Onnan nem jön semmi 1 Szilágyi LajOS : A régi kormánypártokban az volt a csendes szabály, hogy az, aki a hatalmon van, akinek az erő a birtokában van, erejének és hatalmának tudatában nem közbeszólásokra paza­rolja erejét és idejét, hanem a nevükben az érde­kelt minister úgyis megcáfolja azokat a felszólalá­sokat, amelyeket szükségesnek tart megcáfolni ; egyébként azonban folytonos közbeszólásokkal évi április hó 19-én, csütörtökön. 34Ö sem a vitát nem zavarták a régi kormánypártok, sem pedig nem provokálták az ellenzéket. Szijj Bálint : Szóval ezt csak Szilágyi kor­mánypárti nem tartotta meg ! MeskÓ Zoltán : A régi képviselőházban más szokás volt ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Kel­lett ez a kitanitás ? Zaj. Elnök csenget.) Erdélyi Aladár : Mit csinált a régi ellenzék ? Szilágyi Lajos : Visszatérve beszédem fona­lára, ez az eljárás, amelyet felsoroltam, egy rette­netes hosszadalmas eljárás, egy bürokratikus el­járás, ez nem méltó egy gyakorlatias kisgazda minister tollához és alkotásához. A minister ur­nák minden járás székhelyén van egy közege, egy gazdasági felügyelője. A minister ur és pártja megalkotta már a mezőgazdasági érdekképvisele­teket is, azok működnek is. Nem talált a minister ur olyan megoldást, hogy ezek közül a szervek közül valaki valamilyen formában állott volna a minister ur rendelkezé­sére, a munkabér-uzsora letörésére vagy meg­akadályozására ? Nekem, egész őszintén meg­mondom, borsódzik a hátam mindennemű bizott­ságtól, de különösen a falusi bizottságoktól és különösen az olyan bizottságtól, amilyent akar a minister ur.most ebben a törvényjavaslatban is velünk összeállittatni, amelynek tagjai közül a minister ur bármikor, bármelyiket eltávolítani képes törvényadta jogánál fogva. Szabó István (nagyatádi) földmiveíésügyi mi­nister : Egy bizottság mindenesetre jobb, mint egy ember ! Szilágyi LajOS : Én nem- tudom, nem oldhat­ták volna-e meg ezt a kérdést valamilyen formá­ban a gazdasági felügyelők. Vagy talán a minis­ter ur nem bizik a gazdasági felügyelői karban ? Hát miért nem nevezett ki a minister ur már évek óta, mióta a földmiveíésügyi ministeri székben ül, olyan gazdasági felügyelőket, akik pártatlansá­guknál fogva biztos támaszai lettek volna a mező­gazdasági munkásságnak ? Szabó István (nagyatádi) földmiveíésügyi mi­nister : Kedves képviselő ur, minek hozott olyan alispánt, akivel később baja lett ? Tudja az ember, amikor kinevez valakit, hogy mi lesz abból ? Szilágyi Lajos : Például, ha a minister ur leg­meghittebb híveiből nem kormányfőtanácsosokat csinált volna, . . . Szabó István (nagyatádi) földmiveíésügyi mi­nister : En nem nagyon sokat csináltam Î Szilágyi LajOS : . . . hanem gazdasági felügye­lőkké nevezte volna ki őket, nem nagyobb bizto­sitéka volna-e most a gazdasági felügyelői karban, mint így, a jelenlegi viszonyok közötti Azonfölül pedig, ha a mezőgazdasági bizottságok, mint érdek­képviseletek, beváltak, miért nem lehet rájuk bizni valamilyen formában ezt a kérdést ? Szabó István (nagyatádi) földmiveíésügyi mi­nister : Azokból lesz ! Szilágyi LajOS : Ha pedig nem váltak be, akkor ismét itt van egy törvényalkotás, amelynek ku-

Next

/
Oldalképek
Tartalom