Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április hó 18-án, szerdán. 3S&7 alapján szőttem beszédembe ezt a mellékes mozzanatot, hanem közigazgatási hatósági írásokból győződtem meg arról, hogy amit ők állítottak és aminek én itt hangot adtam, az első betűtől az utolsóig megfelel a valóságnak. Különben ne vegye rossz néven tőlem t. képviselőtársam, ha ebben a kérdésben is a szegény emberek mellett szólaltam fel. Méltóztassanak elhinni, én hivatásomnak tekintem, hogy minden alkalommal a szegény emberek ügyében szólaljak fel itt a nemzetgyűlésen, mert azok vannak -az országban a legszámosabban és azok szenvedik a leglehetetlenebb nyomort. Én tehát becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy ahol lehet, az ő ügyüket védelmezzem. Alkalomadtán majd visszatérek a dolog érdemére is. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Miután a Ház határozata értelmében egy órakor át kell térnünk az interpellációkra, a vitát megszakitom, és javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, 1923 április hó 19-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki : A. gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, továbbá a mai napirendünkön szereplő mentelmi ügyek tárgyalása. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Almássy László foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint áttérünk az interpellációk meghallgatására. Ki az első interpelláló? Perlaki György jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy a ministerelnök ur nincs jelen, és reményem sincs arra, hogy interpellációmra ma választ kapjak, tisztelettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi alkalommal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el. (Helyeslés.) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki következik? Perlaki György jegyző: Szabó Sándor! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Az interpelláció töröltetik. Ki következik? Perlaki György jegyző: Bozsik Pál! Bozsik Pál: T. Nemzetgyűlés! A trianoni Magyarország igen súlyos gazdasági válsággal küzd, és ha nem sikerül országunknak közgazdaságát egyensúlyba hozni, nemcsak államháztartásunkat, hanem a magángazdaságokat is az összeomlás veszélye fenyegeti. Látva Európának, de különösen a környező államoknak velünk szemben való magatartását, nem tudunk megszabadulni attól a sötét aggodalomtól, hogy gazdasági összeomlásunkat politikai megsemmisülésünk is nyomon követné. Minthogy ilyen haláltusában vergődünk, fokozott szomorúsággal láttam a közelmúlt napoknak politikai versengését. E küzdelmek zászlóit a versengő felek félretették ugyan, de minden jel arra mutat, hogy csak ideiglenesen és csak fegyverszünetet kötöttek, mert nem érezték magukat elég erőseknek a végleges leszámolásra. Mai interpellációm tárgyából ebben a puskaporos politikai miliőben, azt a tanulságot szeretném levonni, hogy aki hazáját önzetlenül szereti, aki a magyar nemzetet ezer bajából igazán meg akarja menteni, aki mint politikus, legyen bár a kormányban, vagy a kormány mellett, vagy a kormánynyal szemben, de minden szaváért és cselekedetéért lelkiismereti felelősséget érez, annak ma arra kell törekednie, hogy ebben a szerencsétlen országban minden kéz és minden értelem a termelő munkára, az alkotásra, legyen különbség nélkül beállít va. (Helyeslés. ) Ha népszerűtlen is ez a fórumon, bátran ki merem mondani azt a meggyőződésemet, hogy az igazi keresztény politikát, az igazi faj védelmet én ma abban látom, hogy ebben az ország-? ban minden gazdasági és szellemi erőt az elfogultság, gyűlölet vagy féltékenység sugalta különbségtevés nélkül nemzetünk gazdasági és politikai önállóságának megmentésére felhasználni és érvényesülni engedjünk. Nagy Ernő: Ez helyes dolog! Bozsik Pál : Interpellációmat a bortermelés mai válsága ügyében a mélyen t. földmivelésügyi minister úrhoz intézem, de ebben a kérdésben érintve lesznek oly pontok is, amelyek szorosan véve más ministeriumok ügykörébe tartoznak. De szeretném interpellációmnak tárgyát ós a magyar bortermelésnek mai válságos helyzetét mindazoknak a politikusoknak is szives figyelmébe ajánlani, akik, elismerem, a lelkesültség idealizmusával, de egyúttal a lelkesültségnek egyoldalúságával is más kérdéseket állítanak ma a politikai küzdelmek homlokterébe, nem pedig a gazdasági válságnak tárgyilagos és szenvedélyektől mentes miként való megoldását. A mai Magyarország nemzeti vagyonának jelentékeny részét szőlőterületeink alkotják. Több mint 200.000 hektárra tehető az a szőlőterület, amely megcsonkittatásunk után is megmaradt a trianoni Magyarország területén. Ennek a szőlőterületnek nagyobb része síkföldi, homoki szőlő. Hogy milyen értéket jelent ez még a mai viszonyok között is, bárki könnyen kiszámíthatja. A statisztika 300 000-re teszi szőlősgazdáinknak számát, habár ezeknek nem mind-