Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

298 A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április hó 18-án, szerdán. egyike él is egyedül a szőlőjéből, de viszont vannak olyan területek, ahol a lakosságnak egyetlen kereseti és jövedelmi forrása a szőlőmüvelés. A szőlőkben, a pincékben és a szőlőműveléssel kapcsolatos egyéb foglalkozásokban a statisztika szerint mintegy félmillió munkáskéz talál évenként elhelyezkedést, tehát nem számítva a családtagokat, a mai Magyarország lakossainak mintegy tizedrésze. Á múlt gazdasági évben ezen a szőlőterületen a statisztika szerint 4,700.000 hektoliter bor termett. Ha a mai Magyarország belső fogyasztását, felemelve a háború előtti átlagra, mintegy 2 millió hektoliterre becsüljük, a múlt évi termésből több mint két millió hektoliter az a borfölösleg, amelyet a külföldön elhelyezhettünk volna, és ha a bor árát literenként csak száz koronával számítom, tehát hektoliterenként tízezer koronával, . . . F. Szabó Géza: A termelési költséget se hozza be a száz korona. Bozsik Pál : . . . több mint tiz milliárdra lett volna tehető az az összeg, amellyel megjavíthattuk volna különben is ijesztően passziv külkereskedelmi mérlegünket. A környező államok azonban igen magas védővámokkal zárkóztak el a borok elől. Ezeket a védővámokat a magyar bor multévi gyenge minősége miatt se bírja ki, vagy pedig, minthogy a bor nem közszükségleti cikk, más államok bizonyos mennyiségig kontingentálták a bevitelt, ekképen a multévi bortermésre az a helyzet alakult ki, hogy külföldön úgyszólván semmit sem lehet elhelyezni, a gazdák pincéi telve vannak borral, s még önköltségi áron sem tudnak ebből pénzt csinálni, (ügy van! jobbfelöli Érthető tehát, ha a szőlősgazdák lelkét nagyfokú elkeseredés szállotta meg, és ne vegye tőlem zokon az igen t. földmivelésügyi minister ur, ha a szőlősgazdák lelkületében uralkodó elkeseredésnek itt a nemzetgyűlésen hangot adok. F. Szabó Géza: Tudja ő azt nagyon jól! Bozsik Pál: Ezek a szőlősgazdák azzal vádolják a t. kormányt, hogy a kormány az oka a mai helyzet ekkora leromlásának. F. Szabó Géza: Az téves beállítás! Bozsik Pál : En nagyon jól tudom, mélyen t. Nemzetgyűlés és t. képviselőtársam, hogy az elkeseredett ember Ítélkezése nem szokott tárgyilagos lenni, (ügy van / jobb felől.) Nagyon jól ismerem azokat az igen nagy, szinte áthidalhatatlan nehézségeket is, amelyek külkereskedelmi szempontból lépten-nyomon kormányunk elé tornyosulnak. Tagadhatatlan tény azonban, hogy külkereskedelmi szempontból kormányunk nem tudott eredményt elérni, a borkereskedelem szempontjából bizonyos módon meddőnek látszik a kormány külkereskedelmi politikája, sőt a szőlőtermelők elkeseredésükben azt mondják — és épen erre leszek bátor nyilatkozatot is kérni a kormánytól, — hogy a kormány úgyszólván semmit sem tesz a borkivitel érdekében. F. Szabó Géza: Ez a hangulat! Bozsik Pál : Ez a hangulat a vidéken. Mintegy tétlenséggel vádolják a kormányt ebben a tekintetben. Arra kérem tehát az igen t földmivelésügyi minister urat, szíveskedjék a lelkek megnyugtatása érdekében őszintén elmondani a kormány törekvéseit, kísérletezéseit ebben a tekintetben ; elmondani a nehézségeket, mert ha a szőlősgazdák a kormány kísérletezéseit ismerni fogják, bizonyára könnyebben tudják elviselni azt a súlyos keresztet, amely most vállaikra nehezedik. De egyúttal arra kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hasson oda minden befolyásával, hogy a kormány tegyen meg minden lehetőt, még esetleges áldozatok árán is, hogy a magyar bor külföldön elhelyezhető legyen. F. Szabó Géza : Már történtek intézkedések ! Bozsik Pál : Az a külkereskedelmi politika, amelyet a szomszéd államok folytattak, nemcsak minket, hanem őket is súlyos válságba viszi, mintegy gazdasági öngyilkosságba kergeti. Milyen nemzeti dicsőségünk volna, ha kormányunk, midőn a külföldi konferenciákon szóhoz jut, a nagy nemzetek előtt is imponáló módon be tudná bizonyítani, hogy a védővámoknak és a gazdasági elzárkózásnak mai túlhajtott rendszere tarthatatlan, mert minden államot katasztrófába visz és ha első hirdetője tudna lenni az utódállamok között a higgadt, okos, körültekintő kereskedelmi érintkezés lehetőségének. A t. pénzügyminister ur hosszas sürgetésre most 600 milliót bocsátott termelési hitelként a szőlősgazdák rendelkezésére. F. Szabó Géza : Sajnos, későn ! Bozsik Pál : Érdekes jelenség, hogy egyes vidékeken, amelyek pedig erre jogosultak voltak, alig jegyeztek a szőlősgazdák ebből a kölcsönből valamit. Ennek az oka nem az, hogy nincsenek megszorulva, hanem inkább az az aggodalom, hogy a szőlőtermelésnek nem látják a jövőjét és attól félnek, hogy kölcsönnel terhelten még súlyosabb gazdasági válságba jutnak, (ügy van! jobbfelöl és a középen) Másrészt pedig a mi kis szőlősgazdáink konzervativizmusukban meglehetősen drágának tartják ezt a kölcsönt, tehát arra kérném a minister urat, hogy ebben a tekintetben is méltóztassék, amennyiben tudomása van róla, megnyugtató nyilatkozatot tenni a gazdatársadalom előtt, mert az egész országban mindenütt azt beszélik, hogy a Jegyintézet nagy összegeket bocsát a nagybankok rendelkezésére, amely öszszegek azután csak uzsorakamatok mellett kerülnek a termelés szolgálatába (ügy van! a középen.) vagy pedig tőzsdespekulációkra használtatnak fel és hozzájárulnak az árak emeléséhez. Azt hiszem, hogy nagyon szükséges volna megfelelő megnyugtatás és kormánykinyilatkoztatás annak a nagy elégületlenségnek levezeté-