Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-120

À nemzetgyűlés 120. ülése 1923. évi április hó 17-én, kedden. Ó69 mondottam. Van föld elég és azt gondolná az ember, hogy jönnek a törvény második szakaszával és annak a birtokát, akinek másfél holdja van, kiegészitik három holdra, csakugyan törpebirtokra, vagy kiegészitik legalább is annak a birtokát, akinek fél holdja van — mert a tipus másfélben lett megállapítva — másfélre, adnak neki még egy holdat; vagy nem tudom, a kétholdasat ki fogják egészíteni a típusra, a hat holdra, — legalább ezt várná az ember. Sohasem ez következik ; hanem az, hogy ha a törpebirtoktipus meg van állapitva, mondjuk, másfél holdban, a kisbirtoktipus pedig meg van állapitva hat holdban, akkor még a törpebirtoktipusáig valahogyan elmennek s annak a földjét, akinek még hiányzik valami a másfél holdig, kiegészitik, de azzal szemben, akinek a földje másfél holdon túl van, a bizottság válasza az, hogy nem kaphat, mert megvan nála a törpebirtok tipusa és nem mennek addig, hogy azt ki kellene talán egészíteni egy kis családi birtokig, hat holdig. Ez az oka annak, hogy a mai mostoha gazdasági viszonyok között, amikor már az adóterhet is nagyon érzi a törpebirtokos és kisgazda, kezd az ő életnívója, az ő szorultsága ugyanolyan lenni, mint a mezőgazdasági munkásé, sőt nagyon sok helyen, ha a cselédeket tekintjük, rosszabb sorsba jut, mint a munkás. Szilágyi Lajos: Majd megcsinálja a faj* védő kormány! Rupert Rezső: A magam kerületéről is beszámolhatok ebben a tekintetben. Ott sem tudják az árakat megfizetni; nem tudták annakidején megfizetni, mert hiszen a kisbirtoknak, a törpebirtoknak nincs eladni valója, annak szempontjából a piac nem jön számításba és épen azért, mert neki nincs piacra hordanivalója s mert ő feléli maga a termelését, sőt az még a családja eltartására sem elég, viszont itt van a buzavalutában kivetett földadó: százak meg százak vannak hátralékban, és ez rájuk nézve annál veszedelmesebb és végzetesebb, mert, ugyebár, a búzaárak emelkedésével az ő adójuk is aránylagosan nő. Tehát t. sokorópátkai Szabó István képviselőtársamnak a nagytőke védelmében előterjesztett érvei nem helytállók. Nem helytállók azért, mert hiszen például az adótörvények, az értékesítési szabadság hiánya sújtják azt a gyenge társadalmi osztályt, amelynek a nagybirtok túltengése ellen kell védekeznie. Azonkívül sújtja a tőkeosztályt, elismerem, — sújt persze ilyenkor mindenkit, mert azok, akiket egy rósz gazdasági politika sújt, ezt a terhet áthárítják másokra, — ismétlem, sújtja a tőkeosztályt a kormány, hogy egyebet ne mondjak, a rossz devizapolitikával, mert hiszen a Devizaközponttal átkosan befolyásolja gazdasági rendszerünket és ennek befolyása a pénzt is és az itteni forgalmi viszonyokat is rontván, kihatásában aztán végzetes és általános. Bontják gazdasági helyzetünket a monopóliumok is. Csak azt az egyet csodálom, — és ezen aztán mosolyognunk kell, mert ez a hipokrizisnek a lehetetlenségig való fokozását jelenti, — hogy a túloldalról elhangzó bírálat mind ellenünk irányul, holott mindezért a gazdasági politikáért a t. kormány a hibás és a t. túloldali párt a hibás, amely ezt a kormányt alátámasztja, {ügy van! a szélsöbalóldalon.) Az a többségi párt azt tehetné, amit akar. Azt látjuk, hogy nagyatádi Szabó István földmivelósi minister ur, különösen mint pártvezér, tényleg úgy esik a latba, hogy amit ő keresztül akar vinni, mindazt keresztülvihető Szabó István (nagyatádi) földmiveléáügyi minister : Van olyan ember a világon, aki mindazt kereszülviheti, amit akar ? Van egy ? Egy sincs! Halász Móric : Poincaré sem tudta keresztülvinni a Euhrvidéken ! Peidl Gyula : Magyarországon van ! Rupert Rezső: T. Minister ur! Ne méltóztassék engem óvodás gyermeknek tartani és egy kissé gyerekes közbevetéssel, ellenmondással valamiképen kitéríteni az útból, mert hiszen én, nagyon természetesen, a lehetőségek határai között való mozgást értem, mert azt látom, hogy a lehetőségek határai között nem cselekedte meg a t. minister ur és a pártja azt, amit lehetett volna, (ügy van! a szélsöbalóldalon.) Szilágyi Lajos: A fajvédők majd segítenek! Rupert Rezső : A minister urnák igen nagy elhatározó súlya van abban a pártban, mégis azt látjuk, — és ebben igaza van az előttem felszóialt képviselő uraknak, akikkel szemben a minister ur azután elégedetlenkedett, — hogy nem tette meg a kötelességét és ez kihatott azután a tőke viszonyaira, a munkásság viszonyaira is ; a t. minister ur a nagy politika alakulásaiban nem vetette oda a maga súlyát latba ugy, mint ahogyan tehette volna. Méltóztassék csak visszagondolni a választásokra. Nem a minister ur választását értem, mert a minister ur a maga egyéniségével a maga egyéni kerületéből behozta . . . Elnök : Nem kívánom a képviselő urat szűk keretekbe szorítani, mégis kérnem kell, hogy méltóztassék a törvényjavaslathoz szólani ! Szilágyi Lajos: Sokorónak válaszol! (Derültség.) Rupert Rezső : Az a célom ; ez azonban, véleményem szerint, hozzátartozik a tárgyhoz, mert a gazdasági helyzetet ez rontotta meg« (ügy van! a szélsöbalóldalon.) Megrontotta az az erőszakos választás, amikor a t. minister ur, .— méltóztassék visszagondolni ! — méltóztatott elnézni, hogy a kisgazdapárt legderekabb, legacélosabb derekú embereit sorra kibuktassák; ( Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) ott van Letenyei Pál, Nagy Pál, Sziráki Pál, Pásztor József. Ezt mind el méltóztatott tűrni, minister ur !