Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-119
A nemzetgyűlés 119. ülése 1923. évi április hó 13-án, pénteken. 251 Csik József : . . . mert különben nem képes a család megélni. Ezen az állapoton változtatni kell, követelni kell a családi bért, amely a család tisztességes fentartására szükséges. Ezekben voltam bátor a törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeimet lefektetni. En a törvényjavaslatot azért, mert épen az előadó ur indokolásával ellentétben a kereslet és kínálat által előállott munkapiac helyzetét akarja szabályozni, elfogadom abban a reményben, hogy módosításaimat a földmivelésügyi minister ur, amennyiben lehetséges, akceptálni fogja. Ismétlem, nem vezet semmiféle érdek vagy különleges szempont azoknak a kérdéseknek megítélésénél, amelyek a mezőgazdasági munkaviszonyra vonatkoznak. Nekünk, akik a nép között élünk, akikhez naponként futnak be jelentések, akik beszélünk, járunk a nép körött, — többé-kevésbé mindenki megteszi ezt, de többnyire csak a maga falujában vagy kerületében, — alkalmunk nyílik az egész ország munkaviszonyait megismerni, és szomorúan látjuk, hogy a mezőgazdasági munkáskérdés mind nagyobb kelevénnyé kezd kinőni, amely nemsokára óriási teherként fog jelentkezni a nemzet testén. Dénes István : Angliában már kitört a mozgalom ! Csik József : Ezt nem demagógiával és érzelmi politikával, hanem az igazság fegyverével kell lemetszeni és pedig a szociális igazság fegyverével. Erre szüksége van a népnek, amelynek sorsa ma olyan szomorú, hogy alig birja viselni, szüksége van az országnak, mert a nép sorsa, a nemzet sorsa. Nekünk néppolitikát kell csinálni és azért jöjjön a szociális javaslatoknak minél nagyobb tömege a nemzetgyűlés elé. Én ellenzéki képviselő vagyok, de ha legkisebb lehetőséget is látok arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkásságnak, általában a munkásságnak és a dolgozó osztálynak, — értve alatta a tisztviselőket és szellemi munkásokat is, — helyzetén javítunk, a kormány minden javaslatát megszavazzuk és támogatni fogjuk "az illető reszortministert működésében. Magam részéről kijelentem, hogy a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom s annak a reménynek adok kifejezést, hogy amikor módosításaimmal elő fogok állani, azok bizonyos méltánylásban fognak részesülni és a mélyen t. túloldal nem zárkózik el az elől, hogy a mi j ószándékunkat némileg respektálja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. a középen és a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassák hozzájárulni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : A házszabályok 212. §-a értelmében előadott ezen kérelemhez méltóztatnak-e hozzájárulni? (Igen!) Ityen értelemben mondom ki a határozatot, hogy a képviselő ur a legközelebbi ülésen fogja elmondani beszédét« Most az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom s napirendi javaslatot teszek. Javaslom, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését kedden, f. hó 17-én, délelőtt 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki : a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, továbbá a mentelmi bizottság jelentése Szilágyi Lajos és Kiss Menyhért képviselő urak egyrendbeli és Zsirkay János képvisel ur háromrendbeli mentelmi ügyében. Van-e valakinek észrevétele ezen napirendi javaslat ellen? (Farhas István szólásra jelentkezik.) Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért ! Elnök : Minthogy Kiss Menyhért képviselő ur már jelentkezett szólásra, a szó Kiss Menyhért képviselő urat illeti. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Az elnök ur napirendi javaslatával szemben bátor vagyok egy igen jelentős körülményre felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. A tegnapi napon Homonnay Tivadar t. képviselőtársunk sürgős interpelláció keretében rámutatott azokra a rettenetes fájdalmas sebekre, amelyek a magyar köztisztviselők organizmusát ellepik, s amelyek arra kényszeritik őket, hogy az élet-halál nagy harcát vívják meg napról-napra a drágasággal szemben. Kimutatta, hogy a régi pénzértékre visszaszámítva, 26—28 koronát keresnek ma havonta a tisztviselők és igazán abból élnek, amijük már megvolt a múltban ; eladják bútoraikat, ruháikat, amelyeket nélkülözhetnek és a legnagyobb kétségek között vannak, hogy a holnapot hogy tudják megérni. Heteken keresztül sok beszéd, sok interpelláció hangzott el a munkásság részéről is ; én magam is interpelláltam annak idején, amikor a vasasok sztrájkoltak, megállapítván azt a nagy közönyt, hogy ne mondjam érdektelenséget, amelyet az igen t. kormány mutatott a kenyér nélkül maradt 300.000 keresztény családtaggal szemben. Rámutattunk arra a nagy közönyre és semlegességre, amelyet a kormány kifejtett akkor, amikor elsőrendű kötelessége lett volna segítségére sietni a munkásságnak és rákényszeríteni a Gyáriparosok Országos Szövetségét, hogy a munka feltételeit és a fizetési feltételeket megjavítsa. (Zaj a jobboldalon.) A kormány akkoi is nagyon későn intézkedett, a vasmunkások egyáltalán nincsenek megelégedve ezzel az intézkedéssel, mert igaz ugyan, hogy felemelték a béreket 20—30%-kai, de mire ez a megjavítás elérkezett, a drágaság újból nagy mértékben emelkedett, úgyannyira, hogy sem a munkások, sem a tisztviselők nem látják az állam gondoskodásának előnyét, (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől : Ez nem napirend !) ellenkezőleg még nagyobb gazdasági anarchiában szenvednek, és nem látjuk, hogy a kormány gondoskodnék róla, hogy ez valamiképen megváltozzék. (Zaj.) A kormány és a túloldali képviselőtársaim, ugy látszik, nem tudják, hogy az országnak dolgozó milliói s a köztisztviselők százezrei ma nyomorognak és szenvednek; (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : Ez interpelláció !) égő vulkánon táncolnak, és nem
