Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-118
A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. tapasztalt néhány feltűnő jelenségével foglalkozik. (Zaj: Halljuk! Halljuk!) Pikler Emil : Budaörsi tábornokok királymiséje ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szakács Andor: Foglalkozni kívánok pedig ezekkel a jelenségekkel azért, mert nekem az a véleményem róluk, hogy hazánkat a külföld előtt téves megvilágitásban tüntetik fel . . . Meskó Zoltán: ügy van! Szakács Andor : . . . abban a megvilágitásban, mintha itt egységes, egyöntetű nemzeti közvélemény alakult volna ki, amely szakitva az előző nemzetgyűlés által meghozott trónfosztási törvénnyel, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a kérdés tulajdonképen el van intézve, el van döntve, mert a magyar trón törvényes, alkotmányos örököse Ottó főherceg. (Felkiáltások bal felöl : Ottó király !) Szilágyi Lajos : Ez igy is van ! Szakács Andor : Önnek királya, nekem nem ! Homonnay Tivadar : Csak azt hiszed, hogy nem! Kiss Menyhért: Addig nem, amig meg nem koronázzák! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szakács Andor : Nem akarok ezúttal ennek a kérdésnek érdemi részével foglalkozni, nem akarok vitatkozásba bocsátkozni afelől, hogy vájjon ilyen álláspont alkotmányjogilag fentartható vagy vitatható-e. En egész egyszerűen csak arra a tényre óhajtok utalni, hogy a magyar nemzetgyűlés, Magyarország szuverén törvényhozó testülete 1921 őszén egy törvényt hozott, ezt a magyar alkotmány, a jelenlegi államrendszerünket magában hordozó alkotmány integráns részévé tette, és ez a törvény kimondotta először is azt, hogy Károly király uralkodó jogai megszűntek, másodszor kimondotta azt, hogy a pragmatika szankció megszűnt, ennélfogva a magyar nemzet önrendelkezési joga a királyi trón betöltése tekintetében visszaállott, harmadszor pedig kimondotta ez a törvény azt, hogy ebben a kérdésben a magyar kormány saját magának tartja fenn a kedvezményezés jogát. A törvényhozás ezt a törvényt meghozta, ez a törvény alkotmányunk értelmében szentesítve lett, becikkelyeztetett a magyar alkotmányba, ez a törvény tehát ép oly kötelező erővel kell hogy birjon mindenkire nézve, mint mindenféle más törvény. (Ugy van! a baloldalon.) Azt kérdezem-én, hogy h 1921: XL VII. tcikket bárki megsértheti, még pedig megsértheti tüntető magatartásával, megsértheti szerkesztőségekből kibocsátott közleményekkel és proklamációkkal, . . . Meskó Zoltán: És fotográfiákkal! Szakács Andor: ... amelyek eldöntöttnek tekintik a királyi trón betöltését, mert ezek a proklamációk és hírlapi közlemények Ottó főNAPLÓ XI. évi április hó 12-én, csütörtökön. 215 herceget II. Ottó néven Magyarország apostoli királyának címezik és nevezik . . . Eőri-Szabó Dezső: Teljesen alkotmányellenesen ! Szilágyi Lajos: Mi annak tartjuk! Szakács Andor: Ha Magyarországon ez a törvény nem bir kötelező erővel. . . (Zaj a jobbés a baloldalon. Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Szakács Andor: Ha ez a törvény nem bir mindenkire nézve kötelező erővel, akkor miért kívánjuk azt, hogy a többi törvények kötelező erővel bírjanak, amelyek ugyancsak az alkotmányjogi kérdések ezen körébe illenek? (Ugy van ! a baloldalon.) Nem akarom az ellenkező álláspont jóhiszeműségét elvitatni, teljes tisztelettel viseltetem azok iránt a férfiak iránt, akik más politikai véleményen vannak ebben a kérdésben, de ha én a törvény alapján állva a törvény kötelező erejének óhajtok érvényt szerezni, akkor hasonló jóhiszeműséget méltóztassék énnekem is előlegezni. (Helyeslés.) Azt kérdezem, ha az 1921. évi XLVII. te, melyen mai egész államrendszerünk egy sarkalatos részében felépült, bárki által mellőzhető, tüntetésszerüen mint nem létező kezelhető, akkor hogyan fest az, hogy viszont a másik oldalon egy 1913-ban vagy 1914-ben hozott törvényt, mely a köztársasági mozgalmat óhajtja megakadályozni, annyira fontosnak és annyira életben lévőnek tartanak... (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nagy Ernő: Vagy mindegyik vagy egyik sem! Szakács Andor: A történelmi előzmények ellenére, amelyek az utóbbi években szemünk előtt lezajlottak, voltak alkotmányosan elismert tényezők, amelyek a köztársasági elv alapján konstituálták magukat, sőt vannak a mai államrendszernek igen jelentékeny tényezői, akik ezen köztársasági államforma alapján konstituált kormánynak tagjai voltak, sőt voltak egész nagy pártok, például a kisgazdapárt, amely még pár esztendővel ezelőtt nyíltan a köztársaságot tűzte ki államforma tekintetében programmpontjául. (Ugy van ! a baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Dénes István : Nem, lehet letagadni ! Szakács Andor : Én történelmi tényeket állítok, t. képviselő urak. A kisgazdapárt abban a programúiban, amelyet 1919 őszén, még a Rubinek-féle kisgazdapárttal való fúzió előtt, szerkesztett, első pontul az integritásról emlékezik meg, a második pont pedig arról szólt, hogy kívánjuk, hogy az állam formája a köztársaság legyen.« (Ügy van! balfelöl.) Nagy Ernő: Ez a helyes, az is lesz! Szakács Andor : De én, ismétlem, nem akarok a kérdés érdemi részéről szólani, (Zaj és • közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) 32
