Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

214 A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. évi ápriUs hó 12-én, csütörtökön. iask.De' megállapítom, nem is én, hanem meg­állapítja a már előbb hivatkozott Vadnay An­dor csongrádvármegyei főispán, hogy ilyen a helyzet, Vadnay, aki már 23 esztendővel ez­előtt azt irta, hogy Magyarország veszendőben van amiatt, mert a dolgozók tömegeit elhanya­golják. Dénes István: Dr. Ecseri, dr. Paul és a többiek mind legszögezték már ezt! Propper Sándor : Vadnay Andor munkájá­nak: 133-. oldalán ezt mondja (olvassa): »Nem a selejtes, a romlott, vagy élhetetlen emberek, hanem a munkát kereső, felnőtt férfiak vándo­rolnak ki. A legerősebb és legmagyarabb elem, melyet munkaerejéért mindenki megcsodál: az Alföld munkása még nem mozdult meg. De lá­tom vergődését s lelkem együtt vergődik vele, keresvén a pusztulástól menekvés útját. Sze­mem mint a velencei rabé, folyton ama lassan és titkon mozgó falra van feszülve, mely nap­ról-napra közeledik ós szükiti börtönünket. Még egy kis időhaladék, még egynéhány arasz és össze vagyunk zúzva!« Ezt mondja 1900­ban Vadnay Andor, Csongrád vármegye fő­ispánja. Dénes István : Gondolkozó ember volt! Propper Sándor: Majd igy folytatja (ol­vassa) : »... az alföldi munkásnyomor nem egy osztály kérdése, hanem kérdése a magyarságnak, a magyar faj uralmának és jövőjének e földön. Nem szükséges az aratási sztrájk, sem a gazdák sanyargatása: foglalkozni kell e kérdéssel amúgy is, rövid időn belül, minden becsületes hazafi­nak. Ha nemzeti veszély és fajvísszacsökkenés nem rejlenek mögötte, akkor is visszás, kegyet­len, tűrhetetlen helyzet volna az, hogy az or­szág legmagyarabb területén a nagygazda gya­rapszik, a kisgazda pusztul, és a munkás nyo­morog«. Dénes István: így van ez ma is! Propper Sándor: Egy másik hejyen, a 155. oldalon igy ir Vadnay (olvassa).; »Ötéves meg­figyelés alapján szólaltam meg. Öt év óta szem­lélem tehetetlenül, sinlődő lélekkel az Alföld munkásosztályának küzdelmét. Meggyőződtem, hogy nem anarchia, nem törvényen kívüli álla­pot, csak munka és kereset kell nekik. Ezért és eddig a határig ügyükhöz szegődtem«. Kuna P. András: 1918-ban még jobban el­rontottak mindent! (Zaj a szélsöbalóldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Propper Sándor: Ha én el tudom fogadni Vadnay Andor főispánt olyan forrásnak, amely figyelembe vehető, akkor azt hiszem, önök is el­fogadhatják. Kuna P. András: Elfogadjuk, de 1918-ban még jobban elrontották a dolgokat ! Propper Sándor: Ő mondta, ő kiáltott fel, hogy veszélyben a nép és ezáltal veszélyben az ország*; mindig szűkülnek- a határok és itt az összeomlás. Sajnos, nagyon jó vates volt, mert jóslata beteljesedett. Most kellene tehát talpra állnunk, mert ilyen javaslatokkal nem fogjuk el­érni a célt. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mi nem l'art pour l'art ellenzékieskedünk, hanem, igenis, azt akarjuk, hogy jó, megfelelő, a mai korhoz viszonyított szociálpolitikai törvények jöjjenek létre s nem kirakatdarabok, nem lelki­ismeretelaltatásra alkalmas ilyen javaslatok, hanem megfelelő, jó törvények alkottassanak. Modern ebben a javaslatban csak egyetlenegy szó van, az, hogy átvette a nyugatnak azt a terminus technicusát, hogy »munkás« helyett »munkavállalót«-t mond, de semmi egyéb nincs ebben modern, nincs hasznos ós jó, s épen ezért ezt a törvényjavaslatot — méltóztassanak el­hinni: fájdalommal és nagyon nem szívesen — a magam részéről nem fogadhatom el. (Zaj jobb felől.) En, aki 20—25 év óta művelem a szociálpolitikát elméletben és gyakorlatban : kény­telen vagyok a magyar nemzetgyűlés plénumá­ban egy szociálpolitikai törvényjavaslatot vissza­utasítani azért, mert az hasznavehetetlen, mert semmi értéke nincs. (Zaj jobbfelöl.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Olyat úgysem tudnék hozni, amit ön elfogadna ! Propper Sándor: De fentartom magam­nak a jogot, hogy a részletes tárgyalásnál meg­felelő javaslatokat terjeszthessek be és ezzel alkalmat adjak a t. Nemzetgyűlésnek arra, hogy ezen a javaslaton, amennyire az lehetsé­ges, jó irányban változtasson. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök (csenget) : Az idő előrehaladottsá­gára való tekintettel a vitát most megszakít­juk. Mielőtt áttérnénk az interpellációkra, napi­rendi javaslatot fogok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a nemzetgyűlés legköze­lebbi ülését holnap, pénteken, folyó hó 13-án, délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirend­jére tűzze ki : a gazdasági munkabérek szabá­lytzásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását, továbbá a mentelmi bizottság jelen­tésének tárgyalását Szilágyi Lajos és Kiss Menyhért képviselő uraknak egy-egy rendbeli és ÍZsirkay János képviselő urnák háromrend­beli mentelmi ügyében. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen ér­telemben mondom ki a határozatot. Következnek most az interpellációk. Ki az első interpelláló? Perlaki György jegyző : Homonnay Tivadar ! Szakács Andor: Bocsánatot kérek, tévedés történt ; én vágj ok az első. Elnök *. Ugy van. A jegyző ur tévedésben van. Szakács Andor képviselő ur elsőnek irat­kozott fel. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Mai interpellációm, amelyre az elnök ur szíves volt engedélyt adni, a magyarországi legitimista mozgalommal és annak a legutóbbi időkben

Next

/
Oldalképek
Tartalom