Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

'À nemzetgyűlés 118. ülése 1923: indokolása mégis azt mondja, hogy ezeket a sérelmeket akarja kiküszöbölni, nem volna tulajdonkép szükség. Eőri-Szabó Dezső: Nincs tisztában t. képviselőtársam a mezőgazdasági bizottság ügykörével és összeállításával ! Propper Sándor: Azt mondja Eőri-Szabó képviselő ur, hogy ne általánosítsunk, hanem maradjunk a kivételeknél, mert hiszen általánosságban vannak olyanok is, akik a munkásokkal szemben megfelelő szociális érzékkel bírnak és bánnak el. Ez lehet, ezt szívesen koncedálom, vannak olyanok is, noha nagyon kevesen s én azt hiszem, hogy ha az ujjainkon akarnók megolvasni ezt a kivételeket, nem kellene a cipőnket lehúzni, kitelne a kezünk ujjaiból is. De akkor, amikor tudjuk, hogy nagy általánosságban — és ezt nem ón állapítom meg és nemcsak destruktiv források állapítják meg, hanem többek között EŐri-Szabó képviselő ur maga is megállapítja — a munkásokkal nem ugy bánnak,ahogy kellene... Eőri-Szabó Dezső: Sok helyen! Propper Sándor : . . . akkor igenis szükséges olyan törvényes intézkedés, amely a munkásokat általában, a mezőgazgasági munkásokat pedig különösen védelmezi a kizsákmányolás elől. Szomjas Gusztáv: Ez helyes, igaza van! Propper Sándor : Most már beszélgetni fogunk arról, hogy ez a javaslat, amelynek csak a máza szociális, ennek a rendeltetésnek megfelel-e ? Még néhány szót Perlaki képviselő urnák, aki egy nem idevaló kérdést vetett be, t. i. közbevetette, hogy ő a munkanélküli sedélyt mint intézményt nem helyesli. En nem tudom, hogy Perlaki képviselő ur egyáltalán milyen otthonosan mozog a szociálpolitika terén, mennyiben ismeri a külföld szociálpolitikai intézményeit, mennyiben van tisztában a társadalmi termelési és gazdasági kérdésekkel és összefüggésekkel, de ha ezt igy nyersen kijelenti, azt kell mondanom — nem szívesen teszem egy képviselőtársammal szemben — de ki kell jelentenem, hogy halvány sejtelme sincs. A munkanélküliek támogatása az egész világon bevált, megalkotott intézmény és rendszer és mi ne vindikáljuk magunknak azt, hogy az egész világon a legpontosabban kiszámítva, épen mi vagyunk a legokosabbak. Az egész világ talán mégsem ostoba, a nyugati kulturállamok törvényhozásai talán a mélyére nyúltak ennek a dolognak, mikor ezeket a törvényeket megalkották és az egész világ be van hálózva olyan intézményekkel, amelyek gondoskodnak arról, hogy a munkás, ha akármilyen oknál fogva kiválik a termelésből, ha elesik a keresettől, ne legyen kénytelen nyomorogni és éhenveszni. Ide tartozik bele a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítás is, amely alól ma majdnem egyetlen állam a kivétel, és ez az egyetlen állam Magyarország. Dénes István: Fájdalom! NAPLÓ XI. évi április hő 12-én, csütörtökön. 207 * Propper Sándor: Egy mondatával később a, munkanélküliség egy másik segélyezését már nem perhorreskálta Perlaki képviselő ur, t. i. igen melegen helyesli és üdvözli a mezőgazdasági hitéit. Én sem vagyok ellene, de ha választanunk kell, ha bele kell nyúlnom az állam kasszájába és onnan köztámogatás céljára ki kell emelnem súlyos és nehéz milliókat, akkor elsősorban a gyengének, a munkásnak adom, nem pedig a birtokososztálynak, amely, ha rossz helyzetben van is, mégis jobban tud magán segíteni, mint ahogy a minden ellátás és minden eszköz nélkül való munkás képes magáról gondoskodni. Nagy baj az, hogy minálunk a szociálpolitikát teljesen elhanyagolták. A háború után különösen olyan társadalmi és gazdasági folyamatba kerültünk bele, amely folyamat szükségszerűen nyomja előtérbe a szociálpolitikát. A háború előtt is megvolt a szociálpolitikának az a nagy jelentősége és megvoltak a maga nagy intézményei már a külföldön, kezdetleges lépések már itt is történtek, a háború után azonban ez a jelentőség igen jelentékenyen megnövekedett. Miért, igen t. Nemzetgyűlés? Háború előtt a kapitalizmus normális haszonjáratra volt berendezve, megelégedett azzal a normális haszonnal, amelyet a termelés akármelyik ága a befektetett tőkével arányban meghozott. A háborús gazdálkodás nemcsak itt Magyarországon, — de különösen nálunk Magyarországon — hanem szerte a világon is a kapitalista étvágyat megnövesztette, a dimenziók megnövekedtek, a kereseti lehetőség megdagadt és megduzzadt és ehhez a többhaszonhoz, ehhez a többkereseti lehetőséghez a kapitalizmus annyira hozzászokott, hogy most már nem akar róla leszokni és amilyen arányban tartani akarja ezt a pozícióját, olyan arányban romlik a minden téren dolgozó munkásság helyzete. Ez a magyarázata egyúttal annak, hogy az egész világot, a világ egész gazdasági életét igen viharos mozgalmak rázkódtatják meg. Ennek gazdasági okai és gazdasági alapjai vannak. Már most azt fogják erre mondani, mert ez szokás és mert más érvek fölött nem igen rendelkeznek, vagy legalább nem erőltetik meg magukat, hogy más érveket produkáljanak, hogy : a zsidótőke. Hát mindenféle tőke, és ha valamely bírónak döntenie kellene abban a kérdésben, hogy a zsidótőke, — nevezzük financtőkének — vagy a merkantiltőke, az ipari tőke, vagy a mezőgazdasági tőke-e a kapzsi, azt hiszem, hogy ennek a bírónak nagyon nehéz dolga volna, nagyon nehezen tudná megállapítani az elsőbbséget és kiosztani a pálmát a legkapzsibb tőkecsoportnak, mert mind a három egyforma, mind a három egyformán a legmesszebbmenőleg kiuzsorázza a munkaerőt, a lehetőségekhez képest. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez hozza létre külföldön és máshol is a munkástömegek mozgolódását és ez hozza létre az okos, 81