Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

208 A nemzet gyűlés 118. ülése 1928. belátó kormányzatok szociálpolitikai tevékeny» ségét ; nálunk, sajnos, nem ezt kell megállapítanom. Igaz ugyan, hogy majdnem minden ministeriumunk foglalkozik szociálpolitikával, talán ötöt is tudnék hamarjában megnevezni, igy a munkaügyi, kereskedelemügyi, pénzügyi, földmivelésügyi ministerium és a ministerelnökség,... Dinich Vidor: És a kultuszministerium! Propper Sándor : . . . öt helyen foglalkoznak tehát szociálpolitikával, de sehol nem csinálnak semmit. Eszembe jut Heinenak két polyákja, Krapulinszky és társa, akik Parisba emigráltak ; egyikük sem tűrte, hogy a másik fizesse a cechet a vendéglőben, tehát egyik sem fizetett. így -vagyunk ezzel az öt ministeriumunkkal is. Valamennyi foglalkozik névleg szociálpolitikával, mert nem tűrhetik, hogy az egyik jobbat vagy szebbet csináljon, mint a másik, tehát szépen megegyeznek abban, hogy egyik sem csinál semmit. Kétségtelen, hogy az érdekeltségek közé közbeékelt fórumokra szükségünk van, igy szükség van béregyeztető hivatalokra, szükség van olyan intézményre, amely teljesen pártatlanul igyekszik a két fél között igazságot tenni és a munkás létminimumát bitositani. Noha ezek az intézmények már a háború előtt kialakulóban Toltak, és noha az egész világon működnek ilyen intézmények, azt mondja egy helyen a földmivelésügyi és munkásügyi bizottság együttes jelentése — és ez jellemzi a magyar hivatalos szociálpolitikát (olvassa) : »A munkabérek szabályozója a munkaszabadság és a szabad verseny elvének elfogadásával a kereslet és kínálat után mozog. Hogyha ennek az előfeltételei szűkre szabott és gazdaságilag szinte életképtelennek látszó hazánkban megvolnának, nem lenne szabad az államnak a törvényhozás utján a munkabérek szabályozásához nyúlni.« Ezzel a hivatalos megállapítással szemben én megállapítom a szociálpolitikai elmélet és gyakorlat mai állása alapján, hogy nemcsak hogy hozzá szabad nyúlni, hanem kötelessége is az államnak hozzányúlni és pedig nemcsak a munkások érdekében, hanem a köz érdekében is. Egy jól megkonstruált ilyenfajta törvény azután nem zárja ki a szabad versenyt és nem zárja ki az egyén, a munkaadó és a munkás egyéni szabadságát sem. Jól megkonstruált törvény. Épen ez a hiba : ez a törvényjavaslat nem jól megkonstruált törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat azon a területen, amelyen működni akar és sikereket akar elérni, semmi sikert nem tud felmutatni. Ha a legjobb volna a törvényjavaslat — ki kell jelentenem —, akkor sem volna jó, akkor sem lehetne tőle remélni semmi hasznosat, semmi célszerűt, mert az ilyenfajta intézmények légüres térben mozogva, az egész gazdasági területen nélkülözve az alapfeltételeket és alapépítményeket, nem lehetnek célravezetők. Az ilyen közbeékelt intézményeknek az előfelévl április hó 12-én, csütörtökön. tétel« a szabad szervezkedés mind a két fél számára. Ez az alapépítmény. Amint egy házat nem lehet homokra építeni, épen ugy nem lehet ilyen bizottságokat, ilyen intézményeket sem létesíteni anélkül, hogy ne volna meg mind a két fél részére a legtökéletesebb, a legegyformább egyesülési és gyülekezési szabadság. A külföldön minden ilyen törvényt megelőzött a szervezkedés szabadsága. Nálunk is megelőzte, de ez csak az egyik fél részére, a munkaadók részére van meg. A mezőgazdasági munkaadóknak, a nagybirtokosoknak, általában a birtokosságnak ugyanis igen kiváló és hogyan mondjam, igen erős, sok esetben erőszakos érdekképviselete van, az Omge és még egy csomó szervezet, míg a munkásoknak ilyen intézmény nem áll rendelkezésükre. Van ugyan nekik is egy szervezetük, a Földmunkások Szövetsége, ezt azonban nem engedik működni, nem engedik megmozdulni, nem engedik dolgozni, csoportjait feloszlatják, ha csoportokat akarnak alakítani, azt nem engedik meg, hanem elzárják a falu határát a haladás elől azon a címen, hogy oda a szocializmus be ne férkőzhessek. Rosszul teszik, mert a szocializmus, ha talaja van, amúgy is befurakodik oda, amúgy is bemegy oda automatikusan, azt feltartani nem lehetséges, nem is célszerű, és ilyen apró-cseprő kis intézkedésekkel, a szervezkedés eltiltásával, csoportok feloszlatásával, ilyen irányban tevékenykedő emberek megrendszabályozásával, internálásával, lecsukásával, pörök termelésével korunknak ezt a nagy szociális és gazdasági kérdését nem lehet elintézni. Csak rosszabbítani lehet a helyzeten és itt megint hivatkozom egy konstruktiv forrásra, Vadnay Andor volt csongrádmegyei főispánra, aki már 1900-ban megírta egy tanulmányában mindazt, ami innen, az ellenzéki oldalról elhangzik. Ne méltóztassanak megijedni, társaságbeli ember, nem destruktív, hazáját féltő, középosztályhoz tartozó, . . . Szomjas Gusztáv : Felesleges figyelmeztetni ! Propper Sándor: ... az állam hivatalos keretében működő főispán aggodalmai nyilatkoznak meg a tanulmányban, mely előreveti, megjósolja Magyarország nagy tragédiáját, amely tragédia abból meriti legtöbb életenergiáját, -hogy a dolgozó népet elhanyagolják. Három pontban jelöli meg a bajokat : a demokrácia hiányában, a munkabérek alacsonyságában és a nagybirtok túltengésében, amely a legmagyarabb népet, a színmagyar népet teszi tönkre és készteti kivándorlásra Majd később, ha időm lesz rá, szemelvényeket fogok belőle felolvasni, de mindenesetre igen t. képviselőtársaim figyelmébe ajánlom ennek az aggodalmakban bővelkedő könyvnek az elolvasását, különösen azoknak a figyelmébe, akik, fájdalom, nevetéssel tudták ma délelőtt itt elintézni egyik másik képviselő figyelemreméltó felszólalását.