Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-113
A nemzetgyűlés 113. ülése 1923, évi március hó 20-án, kedden. .11 ezt szintén a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Végül van szerencsém beterjeszteni egy jelentést a háború előtt felvett magyar államadósság megjelölésével kapcsolatos egyes kérdések rendezése s a külföldiek tulajdonát alkotó címletek különleges megjelölése tárgyában. Kérném ezt szintén a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök : A három jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett mind a három jelentés kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Napirend szerint következik a gazdasági munkaviszonyból felmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A földmivelésügyi minister ur ezen törvényjavaslat tárgyalására Mayer Károly ministeri tanácsos urat ministeri megbízottul jelentette be. Az előadó urat megilleti a szó. Szabó Sándor előadó : Minden jogsegélynek vagy igazságszolgáltatásnak a célja az, hogy a megsértett jogrend vagy pedig a jogos magánérdek helyreállittassék. A munkaadó és a munkás közötti jogviszonyoknak a szabályozásáról szóló a napirenden levő törvényjavaslat, amely a jogviták esetén az eljáró hatóságok hatáskörét szabályozza, a megsértett jogrend, illetve a megsértett jogos magánérdek helyreállitási módozatait kívánja szabályozni. A jogfejlődés és az igazságszolgáltatási módozatoknak megállapítása a modern jogszolgáltatás terén már régóta szem előtt tartotta azt, hogy az igazságszolgáltatás keresztülvitelénél lehetőség szerint az érdekeltségek szóhoz jussanak. Tapasztaljuk ezt már a külföldi törvényhozásokban és igazságszolgáltatási eljárásokban régóta, de megvan ez már ujabban a magyar törvényhozásban is. Látjuk azt ugyanis, hogy a kereskedelmi perekben és az ipari munkásoknak s munkaadóknak egymás közötti pereiben az érdekeltségek képviselői a kimondott szakbiiák mellett mint ülnökök az igazságszolgáltatásban már régóta szerepelnek. Hiányzott ez a mezőgazdaságban, a munkaadók és munkások közötti jogviták elintézésénél. A napirenden levő törvényjavaslat ennek a hiányát kívánja pótolni. De akkor, amikor itt a jogviták eldöntésének kérdését szabályozni óhajtjuk, nemcsak épen a jogos magánérdek az, amely szem előtt tartandó és amelyet szem előtt tartunk, midőn e kérdés szabályozását napirendre vesszük, hanem egy igen fontos közérdek : a termelés zavartalan biztosítása. Mert hiszen ha az elmérgesedett jogviták odavezetnek, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelés megakad, akkor ez igen könnyen a kenyér kérdésévé válhatik az egész országra nézve. Szinte parancsoló szükség volt tehát, hogy módozatokat keressünk arra nézve, hogy a lehetőség szerint kiküszöböljük mindazokat a zavaró tényezőket, amelyek a mezőgazdasági munkaadók és munkavállalók közötti jogviták esetén a termelés rendjének zavartalan biztosításának útjában vannak. Ezek a gondolatok vezették a földmivelésügyi kormányt, midőn ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjesztette. Ez a törvényjavaslat nem uj hatóságokat kreál ; hiszen ezeknek a jogvitáknak elintézésére megvannak a magyar törvényhozás rendelkezése szerint a megfelelő hatóságok. Hiszen az 1907. évi XLV. te. pontosan meghatározza az ezen jogviták tekintetében eljárni hivatott hatóságokat illetékesség és hatáskör tekintetében, és épen abból az elvből kiindulva, hogy a jogviták eldöntésénél nem épen csak a jog szolgáltatása az, ami vezeti a hatóságot az ő rendelkezéseiben, hanem az a szempont is, hogy annak a jogszolgáltatásnak megnyugvást kell eredményeznie, az erre való törekvés volt az épen, amely mintegy előírta azt, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvényben meghatározott azon egyének, akik mintegy képviselik a mezőgazdaságban a munkaadó és a munkástömegeket, a jogviták elintézésénél szóhoz jussanak. Ez volt tehát az a körülmény, amely újra szükségessé tette a hatóságok megállapítását. Ezeknek előrebocsátása után leszek bátor a törvényjavaslat közelebbi ismertetésére áttérni. A törvényjavaslat szól a gazdasági munkaviszonyból felmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tactozó eljárás szabályozásáról. Azért mondja ki a törvényjavaslat, hogy a gazdasági munkaviszonyból felmerülő ügyekben akarja az eljárást szabályozni, mert nemcsak épen a mezőgazdaság, hanem az erdőgazdasággal kapcsolatos esetleges munkaviszonyból eredő jogvitáknak a hatóságait is akarja szabályozni. Amint a törvényjavaslat 1. §-át nézzük, felsorolva látjuk itt egymásután a magyar törvényhozás által alkotott törvényeket és ezeknek a törvényeknek felsorolása alkalmával látunk egy évtizedet —- az 1890-es éveket — amikor a törvényhozás elérkezettnek látta az időt arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkások ügyeit a törvényhozás körében szabályozza ; elérkezettnek látták az időt, hogy a munkásság védelmére siessenek. Hiszen a jogviták itt többnyire a gyengébb érdekek képviseletében kell, hogy szerepeljenek olyanokul, amelyekbe a törvényhozásnak be kell avatkoznia. És az államnak a kötelességében áll, hogy akkor, amikor két egyenlőtlen fél vitázik, a gyengébbnek siessen védelmére. Azért is dicséretes ez a törvényjavaslat, mert azok az 1890-es évekből származó törvények mind a mezőgazdasági munkásság érdekében hozattak .. . Saly Endre : Harminc napi elzárás ! Az 1898-iki törvény ! Szabó Sándor előadó : . . . és számoltak annak a lehetőségével, hogy ez az egyszerű ember nem fogja érteni a szerződések kitételeit és pontozatait és épen azért rendelte el az a bizonyos törvény, amelyre a t. képviselőtársam célzott, azt, hogy azok a szerződések a községi elöljáróságok által láttamozandók. Tisztelt képviselőtársam csak a napi elzárást látta meg benne, én azonban
