Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-117

168 A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi április hó 10-én, kedden. Rupert Rezső: Az arisztokráciában több szociális érzék van, mint ezekben ! Dénes István : Szégyen kisbirtokosnak igy beszélnie. Erdélyi Aladár : Micsoda szégyen ! Nem lehet igy beszélni! Elnök; Csendet kéreki Cserti József : A zsidóság épugy kiszipo­lyozza a szegény népet, mint a keresztény nagy­birtokos. Ez az igazság, és itt kell a bajt ke­resni, nem pedig mindig a zsidókkal előjönni. (Mozgás a jobboldalon.) Mint már mondtam, a munkásnak végre kiszakad az a katonaruhája, amelyben a nagy­birtokot védelmezte, amelyben a nagybirtokért vérzett és nem kap annyi bért, hogy betevő falatja legyen munkája után magának és a csa­ládjának. Eőri Szabó Dezső: Csak a nagybirtokért harcolt az a katona? Nem a maga hazájáért? Nem lehet igy beállítani a dolgot 1 Cserti József: Igaz, de joggal elvárja az a munkás, hogy annyi kenyeret kapjon munkája után, amelyből meg tud élni családjával. De nem nyújt neki a nagybirtok elég kenyeret és sajnos odáig kellett jutni, hogy törvényhozás utján kell intézkedni. Egy rend ruhát azelőtt hét napi munkával megkeresett a munkás, ma pedig nyolcvan napig kell neki dolgoznia egy rend ruháért. Ebből a kis statisztikából az a tanulság, hogy a munkás számára — nem a családjának, de önmagának —­kizárt dolog, hogy a mai nehéz körülmények között csak egyetlen egy darab ruhát is meg tudjon magának keresni Nem erre helyezem a fősúlyt, de ha ruhája nincs is, arról gondos­kodni kell és biztositani, hogy legalább a mindennapi kenyere meg legyen. Nézzük csak meg, mit eszik a munkás naponta. Ennie utó­végre is kell, mert ha nem eszik, nem tud dolgozni. Alapul veszem az ötszáz koronás bérét. Annak a munkásnak, aki reggeltől, nem hat órától hat óráig, hanem napfelkeltétől napnyug­táig dolgozik, ami sokszor tizennégy órai munka­idő, feltétlenül szüksége van egy kilogramm kennyére. Ennek az ára, ha jól tudom, 260 korona. Rupert Rezső : Nemsokára 300—350 korona ! És mi lesz a gyerekeivel és az asszonnyal? Cserti József: Épen azt akarom kihozni, hogy a munkásnak nincs annyi fizetése, hogy önmagát fen tarthassa belőle. Hat deka zsirra feltétlenül szüksége van, ez 120 korona, azután főzelék, só, fűszer, fa, amivel az ételt meg­főzi, feltétlenül bele fog kerülni két-háromszáz koronába . . . Drozdy Győző : Sót majd adnak neki abban a sóhivatalban, amelyet most csinálnak. Cserti József : ... ez több, mint 500 korona, ugy hogy a családjának nem tud a keresményé­ből egy fillért sem adni. Ez az igazság, és ami a legszomorúbb; a mezőgazdasági munkásság azért van ebben a nehéz helyzetben, mert szer­vezetlenül áll a szervezett Omge-vel szemben. (Zaj és ellenmondások jobbfelölj Halász Móric: Az kellene! Szervezkedni! Drozdy Győző : Akkor potya napszámmal és potya munkással nem dolgoznának. (Zaj.) Dénes István: Ettől félnek, a szervezke­déstől ! Elnök: Csendet kérek, minden oldalon. (Halljuk !) Erdélyi Aladár: Mert tudjuk, hogy mi az) Cserti József: Ott áll a szervezetlen tömeg a szervezettel szemben és innen van a kizsák­mányolás, amit egyébként a törvényjavaslat címe is elismer. Drozdy Győző : A nagygazdák szervezked­hetnek az Omgében, de a munkás nem! Erdélyi Aladár : Elég a szervezkedésből ! Dénes István: Szervezett kizsákmányolás folyik, a magyar nép kizsákmányolása. Farkas István : Ezt nevezik fajvódelemnek ! Drozdy Győző : Visszahozták a jobbágyságot ! Cserti József: A földmunkások mind ke­resztények ! A magam részéről elismerem, hogy ezt a bajt törvénnyel gyógyítani nem lehet. Ki­zárt dolog, hogy törvénnyel meg lehessen gyó­gyítani. (Mozgás.) Ha előveszek a gazdaság köréből egy ágat, pl. a szőlőművelést, azt látom, hogy azokat a munkabéreket, amelyeket ott megállapítottak, a szőlőművelés tényleg nem birja el, egy másik ág pedig elbírja. Elismerem tehát, hogy törvényjavaslat ezen a téren egyetemes orvoslást nem hozhat, de a.gyökeres orvoslás az volna, ha a földreformot már megoldották volna. (Helyeslés balfelöl.) Drozdy Győző: Soká íródik az a novella! Dénes István : Regény lesz belőle, mire ké­szen lesz ! Cserti József : A tiszta helyzet az, hogy ott áll az óriási munkástömeg és nincs iránta ke­reslet, tehát nincs értéke. Mihelyt a természe­tes, az egészséges munkásviszonyok folytán ke­reslet lesz a munkás után, ugy bizonyára meg lesz a munkásnak a maga értéke és meg is fogja kapni a maga díját és tisztességes nap­számát. Addig, amig ott áll ez az óriási mun­kástömeg és nem tudják foglalkoztatni, nincs értéke. Másképen nem tudjuk ezt az óriási tö­meget levezetni, csak a földreformmal, amelynek bizony már régen megvalósulva kellene lennie. Dénes István: Hol vagyunk még ettől? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Legyen nyugodt! Amit megigórtem, mindig el is hoztam! Dénes István : Kezd gyógyulni a novella ! A kommünikék megjelentek ! A negyedik hó­napban ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Még ebben a hónapban ! Drozdy Győző: Titkos drámaírók, novella­költők! Iróasztalfióknak írnak 1 :

Next

/
Oldalképek
Tartalom