Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-117
A nemzetgyűlés HT. ülése 1923. évi április hó 10-én, kedden. 169 Cserti József: Tudjuk mindnyájan nagyon jól, bogy ma a gépek korszakát éljük, hiszen a gazdasági kiállításon láttuk a modern gépeket. Mindennap egy uj géppel szaporodik a mezőgazdaság felszerelése, úgyhogy a munkásokra már nem lesz szükség. Amerikában átlag négy embert foglalkoztat kétszáz hold föld, (Nagy mozgás a jobboldalon.) mert a munkák nagyrészét a gépek végzik. Ha tehát mindennap szaporodnak a gépek, akkor természetesen annál kevesebb munkásra van szükség, igy a munkások napról-napra többen maradnak munkanélkül. Halász Móric : Mi lesz hát a munkássággal? Cserti József : Bizonyos, ha a gépek szaporodnak, kevesebb munkásra lesz szükség. (Mozgás.) Halász Móric: Harminc holdhoz kell egy iga. Igy volt és igy lesz. Cserti József : A múltban is történtek olyan szomoru intézkedések, hogy az arató gépeket le kellett állitani. Miért? Azért, hogy azoknak a mezőgazdasági munkásoknak a mindennapi kenyerük legalább némileg legyen biztosítva, mert máskülönben katasztrófa következnék be. Mit érünk el tehát, ha a technikát elvonjuk a mezőgazdaságtól? Azt, hogy a mi mezőgazdasági terményeink sokkal drágábbak lesznek, mint a külföldiek, és nem tudunk lépést tartani a külföldi piaccal, mert mi kézi erővel állítjuk elő a terményeinket mig a külföld gyári erővel. T. képviselőtársam tehát igazat kell hogy adjon abban, hogy ezt a technikát megállítani tényleg bűn lenne, mert ugy a mezőgazdaság mint az egész nemzet szenvedné a szomoru következményt. Borgulya Pál : Azt csak elismeri tehát, hogy a kisgazda drágábban termel? Cserti József: Ügy van! de nem adhatja soha sem drágábban, mint a nagybirtokos, aki gépekkel termel. Egyetlen egészséges mód tehát, amellyel le lehetne vezetni ezeknek a munkanélküli tömegeknek a nyomorúságát: a földreform. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez kiválasztaná az egészséges munkástömeget, amely kisebb számú is volna és amelynek annál nagyobb értéke lenne. Az a nagy tömeg, amely akkora bizalommal viseltetett a minister ur iránt, mint Kossuth Lajos óta egyetlen egy ember iránt sem, nem ilyen kis törvényjavaslatokat, ilyen kis tapaszokat vár a minister úrtól, hanem várta, hogy a minister ur gyökeresen gyógyítsa meg a bajait. Az a nagy tömeg, amely bizalmát fektette a minister úrba és a minister ur háta megett álló pártba, gyökeres intézkedéseket vár, nem pedig ilyen kis módosítást, hogy az éhbérét egy kissé feljebb szorítsák. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hát akkor ezt nem kellett volna idehozni? (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Dénes István: Jobbat kellett volna! Cserti József: Ez semmi! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Komolyabb intézkedésre .van NAPLÓ XL szükség ! Végre kell hajtani a földreformot!) Ha nem odázzák el a földreformot, akkor erre a törvényjavaslatra sincs szükség, mert ha annak a munkásnak már némileg biztosítva van a mindennapi kenyere, nincs kitéve annak, hogy a nagybirtok kiuzsorázza. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Munkás mindig volt és mindig lesz! Kell is hogy legyen. Cserti József: Ugy van, minister ur ! De a földreform utján .le kell vezetni a munkástömegek nyomorúságát, nem pedig egy ilyen kis tapasszal kísérletezni; ugy meg lesz oldva ez a kérdés, mert tulajdonképen ez a baj oka. Hol késik, hol van az a földreform, amelyet három évvel ezelőtt megalkottunk? Mikor ezt a földreformot a minister ur, mint javaslatot ide beterjesztette, én azt mondottam, hogy az ugy készül, mintha örökké irás akarna maradni. Hát, tényleg valahogyan igy néz ki a dolog. Mert ha nem jön segítségül a va gyón váltság, akkor most ebben a tekintetben sehogyan sem vagyunk. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azt is ki hozta? A vagyon váltságot nem a többségi párt hozta? (Félkiáltások a szélsobaloldalon : Az ! Azt is rosszid hozta ?) Dénes István : A kisbirtok sokkal többet, százszor, ezerszer annyit fizetett mint a nagybirtok. (Élénk ellenmondások jobbfelöl.) Cserti József: Ha már itt tartunk, legyen szabad megállanom a földreformnál. Mi van ezzel ? Hiszen a földreformnál egyetlen egy hold földet nem adtak le ; amit leadtak, a vagyonváltságnál adták le! (Ugy van! a szélsobaloldalon. Zajos felkiáltások jobb felöl: Nem áll!) Az én tudomásom szerint igy van. És mi a szomoru helyzet? Az, hogy a nagybirtokosok még mindig görcsösen ragaszkodnak az eddigi helyzethez, ezt a kis vagyonváltságot sem akarják leadni, minden követ megmozgatnak, hogy tovább húzhassák a dolgot, hogy azt a pár hold földet, amely már tulajdonképen törvény szerint az államé, ne legyenek kénytelenek leadni. Kibérelik, mindenféle praktikát felhasználnak erre a célra. Azt hiszik, hogy ezt majd vissza fogják csinálni. Az egész földreformtörvényünk ugy néz ki, mintha azt tényleg el akarnák amerikázni. Már három év lepergett, mióta életbelépett és a dolog olyan, hogy a hátralevő két esztendővel az egész öt esztendő, ami erre lett kijelölve, letelik a nélkül, hogy ezt a törvényt igazán végrehajtanák és majd azt fogják mondani : rendben van, a földreform elintéztetett. Erre megy ki minden. Az igénylők felének egy fél, vagy egy hold, és a nagybirtokos urak már azt hiszik, hogy ezzel el van intézve a földreform. Korántsem mondható t elintézettnek! ISFézzük a második megindítást. Én bátor voltam a községemben saját magam összeírni az igénylőket, és akkor az történt, hogy az egyik köz25
