Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-117

166 A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi áprüis hó 10-én, kedden. taimát. Két oldalról esett kifogás alá ez a törvényjavaslat ; egyrészt a munkások, másrészt a munkaadók képviselői részéről. Amidón a földmivelésügyi kormány a munkások érdekében ezt a törvényjavaslatot a legnagyobb jóhiszeműséggel és jóakarattal előterjeszti, abból a gondolatból indul ki, hogy amikor az igazság mérlege ingadozik, a hatóságoknak mindig a gyengébb fél mellett kell állást íoglalniok. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Látszik!) Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogyha a szerződő felek valamelyikének gyengesége folytán —• és itt inkább a munkásra gondol —• a beavatkozásra van szükség, az államhatalom szavával mindenkor a munkás mellett avatkozhassék be. Dénes István : A nagybirtokos mellett ! Szabó Sándor : Ebben a törvényjavaslatban lehetnek talán olyan kitételek, amelyek nem fogják megnyerni mindegyik érdekeltségnek a tetszését, s amelyeket nem fog mindegyik érdekeltség honorálni, tagadhatatlan azonban az a jóakarat és jószándék, amelyet a földmivel és ügyi kormány ezen javaslat beterjesztésével a mezőgazdasági munkások érdekeinek tökéletesebb megvédése tekintetében tanusit. Ebben a gondolatban s abban a tudatban, hogy a magyarországi munkás védelem terén egy lépést tesz előre a nemzetgyűlés, ha ezt a javaslatot törvényerőre emeli, van szerencsém a törvényjavaslatot a nemzetgyűlésnek ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlani. Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Cserti József ! Cserti József : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a törvényjavaslatot átolvastam, legelsősorban is kerestem az inditó okot, mi késztethette a kormányt arra, hogy ezzel a javaslattal jöjjön a nemzetgyűlés elé. Bizonyára nagy okának kellett erre lennie ; látnia kellett, a nemzet egyik legnagyobb rétegének azt a szomorú állapotát, amelyben ma a földmunkásság sinylődik, látnia kellett, hogy nemcsak ruházattal nem tudja magát és családját ellátni, hanem már oda jutott, hogy betevő falatja sincs biztosit va a földmunkásnak és családjának. Ma egyetlenegy munkásréteg sincs olyan nyotnasztó helyzetben, mint a mezőgazdasági munkásság. Elismerem, hogy a városi munkásság is nehéz helyzetben van, azonban a városi munkásság szervezettségénél fogva mindig sokkal jobban tud a maga sorsán segiteni, mint az a mezőgazdasági munkás, aki szervezetlenül áll. . . Propper Sándor: Engedjék szervezkedni ! Cserti József :. . . akit a kormány nem enged szervezkedni és aki egy szervezett érdekeltséggel, a földbirtokossággal, Magyarországnak egyik legjobban megszervezett társadalmi rétegével, az Omgével áll szemben. Amikor egy ilyen szervezetlen tömeg ilyen szervezettel áll szemben, ennek természetesen az az eredménye, hogy a szervezetlen tömeget a szervezett kisebbség elnyomja, íme, annyira fajult már a helyzet, hogy a mezőgazdasági munkásság sorsán törvénnyel kell segiteni. Nem vezethető ez vissza másra, mint arra, hogy a nagytőke, a nagy vagyon soha nem volt olyan kapzsi, olyan mohó, mint ma. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Sok a munkás ! Cserti József : Ebben a tekintetben nincs különbség sem a városi, sem a falusi nagytőke között, és nincs különbség sem a keresztény, sem a zsidó nagybirtok között, (ügy van! Ugy van!) Szinte összeszövetkezve szipolyozzák ki a munkásságot ; ennélfogva a bizottság az előadó ur indítványára nagyon helyesen állapította meg a törvényjavaslat címét ekként : törvényjavaslat a mezőgazdasági munkások munkaerejének jogosulatlan kihasználása meggátlásáról. Szomorú tény, de meg kell állapitani, hogy tényleg kizsarolják, kizsákmányolják a mezőgazdasági munkás munkaerejét. Nem irom egészen alá azt, amit az előadó ur mondott az előbb, hogy Trianon az oka annak, hogy a mezőgazdasági munkások ilyen szomorú helyzetben vannak. Rothenstein Mór : Az a jó kis Trianon ! Cserti József : Tudom, hogy sokkal nehezebbek, sokkal súlyosabbak gazdasági viszonyaink ma, mint amilyenek a békében voltak, de a mezőgazdasági munkásság szomoiu helyzetének nem egészen ez az oka, hiszen Trianonnak még nem adtunk semmit, legalább tudtunkkal a kormány még nem adott semmit. Kiss Menyhért : Szerbiának adott marhát ! Rupert Rezső : Nem vallják be í Nem jelentették be ! Cserti József : Amit tehát a mezőgazdaság produkál, az benn kell, hogy maradjon valahol az országban, csak az a baj, hogy egyesek kezében marad, akik kizsákmányolják a mezőgazdasági munkást, aki már nemcsak, hogy ruházkodni nem tud, de még a betevő falatját sem tudja magának és családjának megszerezni. Legyen szabad egy kis kimutatással igazolnom állításaimat. (Halljuk! Halljuk!) Ne számoljunk pénzben, hanem állapitsuk meg, hogy mit adott a földbirtokos a munkásnak terményben a békében és mit ad ma. Érdeklődtem a napszámbérek iránt Fehérvármegyében és megtudtam, hogy kerületem egyik nagyközségében, Seregélyesen a férfimunkabér az uradalomban 350 korona, Zámoly községben mindkét pusztán 310 korona felnőtteknek. . . Dénes István : Másfél kiló kenyér ! Cserti József : . . . serdülteknek, 13—14 éves gyerekeknek pedig 150 korona. (Mozgás a középen.) Igaz, ugy-e bár ? Beck Lajos : Ugy van ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol van a kormány ?) Cserti József : Lovasberényben a napszám 400 korona, elvétve 500 korona. Sokan azt monják, hogy az aratási és egyéb természetbeni járandóságokat is hozzászámítva más eredmény jön ki, ne feledjük el azonban, hogy a munkásság körülbelül felének nincs aratási szerződése, a másik fele pedig rá van utalva erre az rolcsó napszámra. Hozzájárul ehhez még az is, hogy ez sincs szá-