Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-115
r A nemzetgyűlés 115. ülése 1923. évi március hó 22-én, csütörtökön. 135 illető kénytelen azt kifizetni a neki megitélt költségekből. Ezzel tehát semmiféle ügyvédi érdeket nem szolgálunk. Egyébként is felvilágosítom t. képviselőtársamat, hogy mi, ügyvédek, nem szívesen megyünk a közigazgatási Ítélkezés alsó régióiba, a pártatlan bíróságok előtt folytatott gyakorlatunkból, mert hiszen ez ránk nézve sok illúzióvesztéssel jár. Mig ugyanis a pártatlan bíróságok előtt hozzá vagyunk szokva, hogy mégis túlnyomó részben a jog és a tárgyilagosság szempontjai érvényesülnek, addig a közigazgatási régiókban ellenkezőt tapasztalunk, ami nem esik jól a mi ügyvédi gusztusunknak. Annak ellenére, hogy a törvény nem ad módot arra, hogy a pernyertes munkás ügyvédjének költségeit a munkaadó fizesse, épen a gyámoltalanságuk, a segélyre, támogatásra szorulásuk miatt a munkások mégis ügyvédhez mennek. Méltánytalan és igazságtalan, hogy ennek a költségeit még akkor is, ha ők a pernyertesek, ők fizessék. Ezért egyszerűen a primitiv igazság kérdése, hogy ez a javaslat menjen el odáig a szociális védelem terén, ameddig elmentek a régi javaslatok, amelyeket pedig, amint azt a földmivelésügyi minister ur is beismerte, nem lehet szociálisoknak tekinteni, menjen el odáig, hogy a konzekvenciákat vonja le végig a munkaadóval és a munkással szemben is olyan értelemben, hogy aki okot adott a perre, aki rendezte a mulatságot, az viselje is annak költségeit. Ez az ítélkezés, az eljárást bizonyos garanciával is fogja ellátni, mert ha ott van egy jogtudő ember, — és jó, ha a munkás oldalán ott van — akkor ez az ítélkezés talán valamiképen mégis tökéletesebb és talán jobban ellenőrzött lesz, és a munkás nem lesz kitéve annak, hogy magára marad, mig a munkaadó konvenciós fiskálisával van jelen, akinek évi díjat fizet, aki minden ügyében ott van. Különben aránytalanság áll elő a küzdelemben, mert mig az egyik oldalon ott áll a Góliát, a másik oldalon ott van a szegény kis Dávid. Ebben a küzdelemben a bíróság összeállítása is inkább a nagyobbvagyonu munkaadó érdekeit szolgálja, mert hiszen ott marad a régi szolgabíró, mellé jön a munkaadó érdekképviselete, s mindig majoritásban lesznek a munkással, illetőleg a munkás érdekében behivott ülnökkel szemben. Akkor tehát, amikor ott van a munkaadó uradalmi ügyésze is, méltányos, hogy szociális érdekből is elősegítsük azt, hogy a munkás ügyvédet vihessen magával. Barthos Andor: Fel sem tételez a szolgabíróról elfogulatlanságot! Hallatlan! Rupert Rezső : Nem tudom, mi nem tetszik Barthos képviselő urnák. Ha önnek valamilyen ügye van, ön sem tudja maga elintézni, ön is ügyvédhez fordul. Napról-napra látjuk, hogy még emberek is, mint Barthos képviselőtársam, ügyvédhez mennek a maguk ügyeiben. Ne méltóztassék tehát rossz néven venni, ha elő kívánjuk segíteni, hogy az a szegény, gyámoltalan ember, aki még Barthos t. képviselőtársamnál is kevesebbet tud, szakértőt vihessen magával, aki védi őt a maga tudásával és tekintélyével, Barthos Andor: Ne méltóztassék azt imputálni, hogy egy főszolgabiró sem elfogulatlan. Rupert Rezső : Ez a javaslat ezt nem mozdítja elő, nem teszi lehetővé, mert ha nem is zárja ki az ügyvédi képviseletet, viszont megterheli azt a szegény munkásembert a képviselet költségeivel. Ajánlom, hogy ugyanazt az igazságot, amelyet a pártatlan bíróság előtt folyó ügyekben, még a legkisebb csirkepörökben is elfogadott már a törvényhozás és beiktatta az 1911:1. tc.-be, a Polgári Perrendtartásba, ide is a legegyszerűbb igazság követeiményeképen iktassuk be, hiszen ebből csak a munkaadók számára származhatik veszedelem, mert ha nem bűnös, nem vétkes a munkaadó, akkor úgysem kell neki költséget fizetni. A perrendtartásban különben is már szabályozva van a kérdés, ugy hogy méltánytalanság egyik félen sem eshetik. Ha a munkás kis dolgokért alkalmatlankodik a munkaadóval szemben, akkor a polgári perrendtartás rendelkezéseiben, melyeket ide átvétetni kérek, úgyis megvan a garancia arra, hogy nem fogják őt a költségben elmarasztalni, hiszen a bíróságnak módjában van a költségeket kölcsönösen megszüntetni. Ezért indítványozom, hogy a 6. § utolsó bekezdéseként vétessék fel a következő szöveg (olvassa) : »Az eljárási költségek viselését illetőleg, ideértve a felek képviseletével felmerülő költségeket is, az 1911 : I. tc.-be iktatott Polgári Perrendtartás rendelkezései nyernek alkalmazást.« Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát berekesztem. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés. Nem vagyok azon a felfogáson, amelyen t. képviselőtársam, . . . Rupert Rezső: El is hiszem! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: ... meg is mondom miért, ha el is hiszi igen t. képviselőtársam. T. képviselőtársamnak akkor volna igaza, ha minden perben kizárólag csak a munkásoknak adna igazat a bíróság. Farkas István: De itt a gyengébb fél a munkás ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Abból a szempontból indulva ki, hogy csak a munkás nyerheti meg a port, helyén való az a kívánság, hogy vihessen magával ügyvédet és a vesztes fél fizessen. De bekövetkezhetik a másik eset is, hogy nem a munkás nyeri meg a port, hanem a munkaadó és miután a munkaadónak a legtöbb esetben módjában van maga helyett ügyvédet küldeni, a vesztes félt, a szegény munkást éppen a képviselő ur javaslata szerint elmarasztalhatnák az ügyvédi költségekben is és akkor mit csinálja30*
