Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-115

128 A nemzetgyűlés 115. ülése 1923. a cél, hogy ne értsék meg, nem akarok erősebb kifejezéssel élni, mint bogy azt visszautasítom, és bogy gyerekes megjegyzésnek kell neveznem az ilyen észrevételt. (Zaj a szélsobaloldalon.) Csik József t. képviselőtársam inditványa vonatkozik arra, hogy abban a biróságban ne a főszolgabiró, hanem szakbiró legyen az elnök. Itt már sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s erre nézve már én is nyilatkoztam. Az élet maga, a gyakorlat, a tapasztalat ezeknél a panaszoknál az, hogy az ilyen bérlevonási vagy ki nem fizetési panaszok oly-sn gyakoriak és olyan sünien fordulnak elő minden járásban, hogy lehetetlenség erre külön bírósági elnököt delegálni. Ez az elintézésnek feltétlenül hátrányára volna. Az a bíró, járásbiró, ugyanis, aki úgyis túl van halmozva munkával, nem igen jut hozzá ahhoz, hogy ezeket az ügyeket kellő időben a bíróság elé vigye és megjelenjék, nem tudom, a másik járásnak a székhelyén is. Amidőn ezeket az ügyeket el kell intézni, nem lehet bevárni, amíg 10—20 panasz összegyűl, hogy azután Ítélkezzék fölöttük. Ha beérkeznek azok a panaszok, azokat el kell intézni. Az életbe igy van a dolog. S engedelmet kérek, ami magát a gyakorlati kivitelt illeti, ez a bíróság nem állandó bíróság. Annál a bíróságnál — ami tulajdonképen nincs, mert ez bizottság, még ha birói elnöke van is — nem lehet panaszokat beadni, mert nincs ott. Már most az az uradalmi cseléd vagy munkás, akinek panasza van, szaladni akar a hatósághoz. Hova menjen? Nem tud máshova menni, mint a főszolgabíróhoz, nem tudja máshova a panaszát beadni. Mert ez a bíróság, illetve bizottság nem állandó biróság, amelyet mindig meg lehet találni. Az a cseléd vagy munkás tehát bemegy a főszolgabíróhoz, s a főszolgabiró köteles a panaszt felvenni, a főszolgabiró köteles akkor intézkedni, hogy az ülnökök behivassanak, minden intézkedést a főszolgabírónak kell megtennie, neki kell jegyzőkönyvvezetőt állítania s általában mindenről gondoskodnia, hogy az ítélkezés megtörténhessék. Hát engedelmet kérek, amikor igy mindent a főszolgabiró kénytelen elintézni, mert ezek a dolgok nem bízhatók másra, mert nincs egy megfelelő más állandó szerv, amelyre bízni lehetne, akkor magából az Ítélethozatalból a főszolgabírót kilökni és behívni valahonnan egy járásbirósági tagot, egy járásbirót, aki ezekkel a dolgokkal sohasem foglalkozott, ezekhez nem ért, a gyakorlati életben kivihetetlen, s ha mégis bevisszük ezt a gyakorlatba, a cél elérését tesszük lehetetlenné, mert akkor ezek az ügyek nem lesznek kellő időben elintézve. En nem azért beszélek így, és nem azért hoztam ide ezt a törvényjavaslatot, mintha a bíróságot nem tartanám az ítélkezésre alkalmasnak, bár a biróság Ítélkezése ellen is fennáll az a kifogás, hogy a gazdasági életből merített tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy ilyen évi március hó 22-én, csütörtökön. panaszos ügyekben valaki helyesen Ítélkezni tudjon, (Felkiáltások balfelől : Az előkészítő munkát végezheti a szolgabíró!) a királyi biróság tagjai pedig egészen más tanulmányok és más elfoglaltság alapján működvén, nincsenek abban a helyzetben, amiben az ülnökök és a főszolgabirák, t. i. hogy ugy ismerjék a gazdasági életet és a munkásviszonyokat, mint ahogyan kell azt ismerniök a főszolgabiráknak és az ülnököknek, akik magából az érdekelt gazdasági rétegekből vétetnek. Mondom, nem a biróság iránt való ellenszenvből mondom mindezt, bár fennáll, hogy ők nem értenek annyira gazdasági kérdésekhez, nem dönthetnek olyan szakszerüleg, mint a főszolgabiró és az ülnökök, hanem mondom, abból kifolyólag, hogy a gyakorlati életben a keresztülvitel megnehezítését látnám abban, ha bírósági elnököt állítanánk oda s ebből a meggyőződésből fakadólag helyezkedtem erre az álláspontra. En ismerem a szegény emberek mentalitását. Tudom, hogy aki sérelmesnek vél magára nézve valamit, az rögtön panaszra megy és el akarja intéztetni ügyét, a gyors elintézés pedig csak így biztositható s épen azért kérem, hogy maradjunk meg az eredeti szöveg mellett. (Helyeslés jóbbfelől és a középen.) Már most ami Drozdy képviselőtársamnak a fogalmazással szemben tett kifogásait illeti, ezekre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igen t. képviselőtársam már tegnap kifogásolta beszédében a fogalmazást ; lett volna tehát ideje mára egy szerinte is megfelelő javaslattal előállani, hogy azt megbeszélhessük. Most azonban erre már nincsen idő és én nem azért kötöm magamat ehhez a szöveghez, mintha azt hinném, hogy ennél jobb fogalmazás nem képzelhető, hiszen nem az én munkám, hivatalos szakemberek vannak, akik évtizedeken keresztül foglalkoztak törvények szerkesztésével, . . . Drozdy Győző : Néptanítót kellene oda tenni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: .'. .hanem azért, mert nekem azt a szövegezést kell elfogadnom, amelyet ezek a szakemberek helyesnek taTáltak. Mert bocsásson meg nekem t. képviselőtársam, de éri szakkérdésekben ezeket az embereket, akiknek ez a hivatásuk, illetékesebbeknek tartom, mint a képviselő urat. Drozdy Győző: De a magyar nyelvről van szó, nyelvészeti szempontokról. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister * Ismétlem, a fogalmazás hivatásos törvénykészitők munkája, és én nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur csak most áll elő ezzel a kívánsággal, mert ha ez kellő időben felmerült volna ós a szöveg világosabb megszerkesztésére idejében tett volna javaslatot a képviselőd ur, akkor mindenesetre megfontolás tárgyává tettem volna magam is a dolgot, összehívtam volna azokatj akik a törvényt szerkesztették, most